Az Erzsébet híd tervezője 50 éve hunyt el

Ötven éve, 1968. december 20-án hunyt el Sávoly Pál Kossuth-díjas mérnök, statikus, a magyar hídtervezés kimagasló egyénisége.
Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja.

Fotó: fortepan.hu (illusztráció)

1893. január 30-án született Budapesten. 1919-ben szerezte meg általános mérnöki oklevelét a budapesti József Nádor Műegyetemen. Pályáját egy kerületi mérnöki hivatalban kezdte, majd külföldi tanulmányútra ment, 1928-ig a Benelux-államokban dolgozott, leghosszabb ideig Paul Würth holland irodájánál volt tervező. Számos holland és belga híd, ipari csarnok, torony acélszerkezetének tervezését végezte, tervei alapján Indiában, Kínában és Mexikóban is épültek hidak, ipari létesítmények. Részt vett az amszterdami központi pályaudvar acélcsarnokának tervezésében, vezetésével épült a Naft folyó függőhídja, Sziámban (ma Thaiföld) negyvenkét vasúti acélhíd és a tiencsini Hajho folyót áthidaló nyitható híd. Több nemzetközi hídpályázaton szerepelt sikerrel.

Hazatérése után saját tervezőirodát nyitott, hidak tervezése mellett különböző ipari és egyéb létesítmények, közösségi és lakóépületek statikai szerkezeteivel is foglalkozott. Nevéhez fűződik az első hazai acélvázas épület tervezése, 1929-ben a fővárosi autóbuszgarázs építésénél tanácsadóként működött közre, 1930-ban a bánhidai Talbot-villamosmű építésénél tervezési és ellenőrzési feladatokat végzett. 1930-ban a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd tervpályázatán Kis Jenővel közös merevítő tartós ívhíd tervük harmadik díjat nyert. 

Tervei alapján készült a lánchídi aluljáró, a Margit híd pesti és budai hídfőinek átalakítása, a Terézvárost a Lipótvárossal a Nyugati pályaudvar sínei fölött összekötő Ferdinánd híd felújítása, az Árpád híd Hajógyári-sziget feletti és a Margit-sziget feletti vasbeton-áthidalása.

A második világháború után számos lerombolt híd újjáépítésében működött közre. Elsőként a Szabadság híd helyreállítási munkáit tervezte meg a többi híd roncsaiból kiemelt acélelemek felhasználásával, majd elkészítette az új szobi vasúti Ipoly híd, valamint a fővárosi Fehérvári úti vasúti felüljáró terveit. Kiemelkedő munkája a Lánchíd újjáépítési tervének és erőtani számításainak elkészítése. A tervezés során újszerű elméleti megfontolással pontosabb számítási eljárást alkalmazott, így elérte, hogy az új híd hasznos terhelésének lényeges növelése mellett az acélszerkezet önsúlya kétszáz tonnával kevesebb legyen.

1948-tól az UVATERV jogelődjének, az ÁMTI (Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet) Hídirodájának vezetője lett. Irányítása alatt készültek a beomlott Duna és Tisza hidak újjáépítésének tervei, a komáromi Barátság híd, az újpesti, a bajai és a dunaföldvári vasúti Duna híd, valamint a tokaji és a szolnoki közúti Tisza híd. Ezeknél korszerűbb szerkezetek kialakítását kezdeményezte, elkezdődött a hegesztett acél és a feszített vasbeton szerkezetű hidak tervezése, valamint a kishidak tipizálása és az előregyártás alkalmazása is, ezzel megteremtve a később kialakuló szerelő jellegű hídépítés alapjait. 1955-ben az egyiptomi helwani közúti-vasúti Nílus híd versenytárgyalásán világcégeket maga mögé utasítva kollektívája tervei nyertek, ezzel hosszabb távra is megalapozva a magyar hídépítés külföldi pozícióit. Terveik szerint épült a szíriai Orontes híd és számos egyiptomi forgóhíd is.

Budapest Duna-hídjai közül utoljára az Erzsébet híd épült újjá, melynek tervét Sávoly 1951-től több változatban is elkészítette és számos tanulmányt is írt a témában. A lánchíd, gerendahíd és kábelhíd alternatívái közül ő javasolta a régi hídra emlékeztető, ugyanakkor korszerű kábelhíd változatot, s szakmai érveléssel, több évi vita után 1959-ben elérte, hogy a legelőnyösebbnek és emellett gazdaságosnak is bizonyuló változatot válasszák. Az Erzsébet híd felelős tervezőjeként a számítási és tervezési munkát a legapróbb részletekig irányította, az építési munkákat is követte, segítette. Az előirányzott költségkereten belül, határidőre elkészült, 1964. november 21-én átadott Erzsébet híd modern és szép átkelő lett, amely Budapest egyik jelképének számít.

Sávoly Pál 1966-ig vezette az UVATERV Hídirodáját, majd haláláig az UVATERV főtechnológusaként dolgozott. 1968. december 20-án abban a Kútvölgyi kórházban hunyt el, amelynek szerkezetét maga tervezte az 1930-as években. Munkájának elismeréseként, elsősorban a Lánchíd újjáépítésének terveiért 1954-ben a Kossuth-díj III. fokozatát kapta. Élete fő műve, az ország első kábelhídja, az Erzsébet híd tervezéséért, a gazdaságos és korszerű megoldásért 1965-ben megkapta az Állami Díjat.