Jelt adott az Isten, előbb a pásztoroknak, majd a világ minden emberének. „Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Jelet akkor szoktak adni, amikor valaki veszélyben van. Veszélyben vagyunk, mert elhittük, hogy lehet „paradicsomot” teremteni a földön Isten nélkül is. Sötét lett körülöttünk a világ, s bennünk a lélek.

Kétségbeejtő helyzetben jelet kapni a legnagyobb ajándék. 

Szent karácsony éjszakáján megjelent a jel, az értünk gyermekké lett Isten. Nincs többé kilátástalan sötétség, ez a világ az örök fény ölén pihen. 

Nem hagyott el minket az Isten. Velünk jár utainkon, a fiatalok szerelmében, a megszületett gyermekekben, a dolgos munkával épített mindennapokban, az egymást hordozó családi szeretetben, az idős kor békés napjaiban. 

A szent karácsonyi titok megjelenik minden egyes szentmisében is, mint jel, mint a kenyérpólyába takart megmentő szeretet, amely az egyetlen lehetőség a kereszténységben született Európa számára is a számtalan emberi ötleteléssel szemben. 

Amikor mi, magyarok Eucharisztikus Világkongresszusra (2020) készülünk, s velünk Európa és a világ keresztényei, figyelmezzünk erre.

Világunk szinte mindennap új ismeretekkel szolgál, de mindig kiderül, hogy ezek életünk legfőbb kérdéseire nem adnak választ. A választ, az igazságot az Isten fia hozta el a világba. Kérdezhetjük: Mi az igazság? Isten szeretete az igazság, aki szereti a világot és szereti az embert. 

Ez az igazság Jézus személyes szeretetében jelent meg. Jézus azért jött, hogy tanúságot tegyen erről. Ő az isteni igazságot igazoló tanú „modellje”. Erről, ő maga így vallott: „Úgy vagyok köztetek, mint szolga”.

Jézus a szolgálatot megszentelte, az elsőség karizmáját adta neki, és a szolgálatban rejlő természetes fensőbbséget magasba emelte.

A szolgálatnak van egy benne rejlő varázsa, ami egyrészt tiszteletet ébreszt és hódolatra bírja a szíveket, másrészt arról győz meg bennünket, hogy a szolgálatban van valami lelket megragadó és odaadásunkat kiváltó erő. 

Ez ébreszt rá arra is, hogy Jézus nem azt akarta, hogy mi, keresztények az utolsók legyünk, hanem az elsőbbség ambícióját lopta belénk, sőt biztat, hogy akarjunk elsők lenni, de egyben megjelöli az utat, miként lehet elérni ezt az elsőséget. Válasza, példája igazolja: Úgy, hogy szolgálatot teljesítünk, a szeretet szolgálatát. 

Ez a vállalás adja meg a léleknek királyi öntudatát, amellyel az egész világot magunk alatt érezhetjük akkor is, ha az egész világ fölöttünk lévőnek látszik. 

Aki karácsonykor találkozik a Kisjézussal, aki Jézusnak, a hűséges tanúnak nyomába szegődik, az az újjászülető kereszténységben megjelenő Lelki Birodalom polgára lesz.

Budapest, 2018 karácsonyán

P. Kozma Imre OH
Prior, Delegát