Forró, forrongó hónapok

2018-ban is folytatódott a nemzetek lázadása. Új, erős vezetők emelkedtek fel, és politikai korszakok értek véget. Az óévnél azonban az új még forróbb lesz.

Az égi jelek alapján 2018 különleges év volt. Január 31-én harmincöt év óta először köszöntött be holdfogyatkozás, amit egyedülálló módon szuperholdjelenség is kísért. Júliusban pedig a Mars közelebb állt a Földhöz, mint az elmúlt tizenöt évben bármikor. A háború istenének nevét viselő bolygó közelsége ellenére 2018-ban számos régi konfliktus került nyugvópontra. Júliusban Eritrea és Etiópia véget vetett 22 éve tartó viszályának. Hét év vérontás után a szíriai konfliktus is a megoldás útjára lépett: az év végére gyakorlatilag megtörtént az ország orosz, török és amerikai érdekszférákra való felosztása, majd a kisebb összecsapások állandósulása – no meg a törökök kurdok elleni offenzívája – mellett megszületett az általános tűzszünet. Jól alakult a távol-keleti helyzet is. Miután az év első hónapjaiban Donald Trump és Kim Dzsongun baráti üzenetekkel udvarolták körbe egymást, áprilisban Észak-Korea felfüggesztette atomkísérleteit, majd nem sokkal később Kim Dzsongun 1953 óta az első észak-koreai vezetőként átlépte a déli demarkációs vonalat. Nyáron aztán Szingapúrban Donald Trump személyesen is kezet rázott Kim Dzsongun­nal, amivel Észak-Korea megindult a nemzetközi konszolidáció lassú és göröngyös útján.

Kim Dzsongun és Donald Trump. Fotó: MTI/AP/Pool Susan Walsh

Az év legsúlyosabb és legnagyobb kockázatokat jelentő háborúja azonban nem fegyverekkel zajlott. Júliusban Trump elnök, választási ígéretét betartva, tarifákat vezetett be a kínai áruk ellen, amire Peking hasonló lépésekkel válaszolt. Noha a kereskedelmi háború nyílt kihirdetésétől mindkét fél ódzkodott, az év során mind Peking, mind Washington sorra hozta a különféle kereskedelmi szigorításokat, miközben a kínai sajtó az iPhone, az amerikai média pedig a Huawei ellen indított lejárató kampányt. December elején aztán győzött a józan ész, és Trump és Csin-ping elnök Buenos Aires-i találkozója után 90 napos fegyverszünet állt be. Trump elnök vakmerő gazdaságpolitikája azonban minden szövetségese számára intő jel volt. Az Európai Unió már a nyáron szabadkereskedelmi megállapodást kötött Japánnal, ezzel a világ GDP-jének harmadát felölelő kereskedelmi zónát hozva létre.

* * *

Vlagyimir Putyin. Fotó: MTI/EPA

Talán a növekvő nemzetközi bizonytalanságnak is volt köszönhető, hogy 2018 az erős emberek éve lett. Március derekán a kínai kormány alkotmánymódosítást fogadott el, így Hszi Csin-ping Mao Ce-tung után elsőként lehet Kína élethosszig tartó államfője. Egy héttel később az orosz szavazók negyedjére is elnökké választották Vlagyimir Pu­tyint, amire újabb egy héttel az egyiptomiak erősítették meg hivatalában Abdel Fattah el-Sisit. És a sorozat ezzel még messze nem ért véget. Törökországban a júniusi parlamenti választásokat követően életbe lépett a 2017-es alkotmánymódosítás: Recep Tayyip Erdogan így a kemálista hagyományokat felszámolva immár szinte teljhatalmú szultánja lett Törökországnak.

A bűnözéstől és korrupciótól fertőzött Brazíliában októberben a nemzetközi sajtó által szélsőjobboldalinak minősített, de a helyiek szerint pusztán csak rendpárti Jair Bolsonaro lett az ország elnöke. De jó éve volt Donald Trumpnak is. A november eleji időközi választásokon a republikánusok, noha a kongresszusban székeket vesztettek, a szenátusban megerősítették pozíciójukat, így Trump elnök 2020-as újraválasztási esélyei jelentősen megnőttek. Donald Trump ráadásul az év utolsó hónapjaiban a Mexikó felől érkező latin-amerikai migránskaraván feltartóztatásában is erőt mutatott, amit hívei látványosan értékeltek.

Cyril Ramaphosa. Fotó: MTI/EPA

Dél-Afrikában ellenben épp egy erős ember érájának lett vége. Februárban korrupciós ügyei miatt lemondott az egy évtizede regnáló Jacob Zuma, utódja pedig Cyril Ramaphosa lett. Az új, jogász végzettségű államfőtől nemcsak a dél-afrikaiak, de a nemzetközi közvélemény is azt remélte, hogy kivezeti az országot az évtizedes recesszióból. Ehhez képest az elnök – engedve a fekete nacionalista ellenzék nyomásának – a nyár folyamán meghirdette a fehér farmerek még meglévő birtokainak államosítását. Ezzel tehát Dél-Afrika Zimbabwe útjára lépett, a gazdaság és az élelmiszer-ellátás veszélybe került, a fordított apartheid pedig betetőzni látszik.

Ugyancsak új korszak köszöntött Kubára, ahol immár hivatalosan is véget ért a kommunizmus. Áprilisban beiktatták hivatalába Miguel Díaz-Canelt, így közel hatvan éve először immár nem egy Castro tölti be a szigetország államfői posztját. Az ezzel párhuzamosan elfogadott új alkotmány értelmében Kuba immár piacgazdaságnak számít. De új időszámítás kezdődött Szváziföldön, vagyis új nevén az eSwatini Királyságban is. III. Mswati király országa függetlenségének ötvenedik évfordulója alkalmából rendelte el a névváltoztatást, így a régi történelmi dicsőség helyreállt. Annál kevésbé tekinthető dicsőségesnek Macedónia névváltoztatása. Az Egyesült Államok és Soros-szervezetek által támogatott Zoran Zaev miniszterelnök júniusban Görögországnak engedve Észak-Macedóniára nevezte át hazáját, így az ország hivatalosan is megindulhat a NATO-ba való integrálódás útján.

Új szelek fújnak a világ legkonzervatívabb muszlim országában, Szaúd-Arábiában is, ahol a fiatal koronaherceg drasztikus lépéseket tett az ország liberalizálása érdekében: áprilisban huszonöt év után újra megnyitottak a mozik, júniusban pedig engedélyezték, hogy nők is vezethessenek autót.

Mohamed bin Szalmán nem csupán az egyre véresebb jemeni háborúja miatt nem élvezhette sokáig a nemzetközi dics­fényt. Októberben robbant a hír, hogy Szaúd-Arábia isztambuli nagykövetségén megölték, majd feldarabolták Dzsamál Hasogdzsi ellenzéki újságírót. Az év hátralévő részében aztán Törökország részletekben szivárogtatta ki az ügy hátborzongató részleteit. Az affér természetesen nem állhatott az üzlet útjába, így az Egyesült Államok a jövőben is folytatja fegyverexportját a sivatagi királyságba. Mohamed bin Szalmánt emellett az is vigasztalhatta, hogy közben legnagyobb regionális riválisának nyaka körül is szorult a hurok. Április végén Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek szerint Irán ígérete ellenére sem hagyott fel atomprogramjával. Egy héttel később Donald Trump bejelentette, hogy visszamondja az elődje, Barack Obama által megkötött atomalkut, augusztusban pedig az Egyesült Államok újra bevezette az Irán elleni gazdasági szankciókat.

Merénylet Szergej Szkripal ellen. Fotó: MTI/EPA

Eközben az Oroszország elleni szankciók egy pillanatra sem enyhültek. Pedig februárban biztató jel volt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság visszavonta az orosz téli olimpikonok kollektív eltiltását az állítólagos állami doppingügy miatt. Márciusban azonban az angliai Salisburyben súlyos tünetekkel szállították kórházba Szergej Szkripalt és lányát, és ennek kapcsán elterjesztették, hogy a volt orosz titkosszolgát novicsok nevű idegméreggel mérgezte meg. Noha a merénylet helyszínétől húsz mérföldre véletlenül épp akadt egy novicsok előállításával is foglalkozó katonai üzem, a brit diplomácia mégis Moszkvát tette felelőssé, a hónap végére pedig húsz ország több mint száz orosz diplomatát utasított ki.

Ukrán–orosz konfliktus a Kercsi-szorosnál

Vlagyimir Putyin tehát amellett, hogy a nyugdíjreform miatti belpolitikai viharokkal is meg kellett küzdenie, az év során a szankciók szorítását is el kényszerült viselni. Ezt koronázta meg, hogy november végén az ukrán haditengerészet a fekete-tengeri Kercsi-szorosnál tűzharcot provokált ki az orosz parti őrséggel. Napokkal később Kijev hadiállapotot hirdetett ki, a választási kampány december 31-re kiírt kezdetét elhalasztották, a népszerűségének mélypontján lévő Petro Porosenko elnök pedig lélegzethez jutott.

* * *

2018-ban egészen sokáig tűnt úgy, hogy a terrorizmus végre megkíméli Európát. Májusban az ETA negyven év és nyolcszáz halálos áldozat után bejelentette végleges felszámolását. A baszk szeparatisták feloszlása mellett biztatónak tűnt az is, hogy a muszlim szélsőségesek csak elvétve tudtak késes merényleteket végrehajtani Európa nagyvárosaiban, miközben sorra érkeztek a hírek a különféle hatóságok által meghiúsított merényletkísérletekről. December 11-én azonban kiderült, hogy korai volt megnyugodni. A szigorúan őrzött strasbourgi karácsonyi vásárra egy terrorista automata fegyvert csempészett be, mellyel öt embert megölt, több mint tízet pedig megsebesített.

A majd évhosszat tartó viszonylagos béke mellett Európában folytatódott a népek lázadása. Áprilisban Ausztria betiltotta a kiskorú lányok számára a fejkendő viseletét, Dánia pedig minden eddigi tabut áthágott, és az év végén bejelentette, hogy a jövőben egy lakatlan, északi-tengeri szigetre költözteti a beilleszkedni nem kívánó migránsokat.

Matteo Salvini. Fotó: MTI/EPA

Lázadt a Dél is. Márciusban Olaszországban a jobboldali Liga és a baloldali Öt Csillag Mozgalom koalíciójával újabb országban került hatalomra migrációellenes kormány. Az olasz kabinet új erős embere, Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes aztán a nyár folyamán megtagadta az afrikaiakat taxiztató NGO-hajók kikötését az olasz partoknál. Ezzel a közép-mediterrán migrációs útvonal szinte teljesen lezárult. Év végére az állandó támadás alatt álló Matteo Salvininek még arra is maradt ereje, hogy odapörköljön a maffiának. A hatóságok demonstratív jelleggel lerombolták az egyik legbefolyásosabb olasz klán, a Casamonica római villáját, ami mellett a Cosa Nostra és a szicíliai maffia több fejesét is rács mögé juttatták.

Új szelek fújnak az európai liberalizmus eddigi hazájában, Svédországban is. Szeptemberben a parlamenti választásokon 17,7 százalékkal minden idők legjobb eredményét érték el a patrióta Svéd Demokraták. Mivel azonban a párttal sem a győztes Szociáldemokraták, sem pedig a második helyezett Mérsékeltek nem kívántak koalícióra lépni, az év végére már a negyedik kormányalakítási próbálkozás is zátonyra futott.

Közben az európai országok sorra mondtak nemet az ENSZ migrációs paktumára. Miközben a visegrádi országokban és Olaszországban általános konszenzussal foglaltak állást a betelepítések ellen, addig az ügy Belgiumban decemberre kettészakította a kormánykoalíciót. A migrációellenes Új Flamand Szövetség kilépésével Charles Michel kormánya válságba került, és egyelőre nem tudni, hogy miként szerzi meg jövőre – az alkotmány szerint – kormányalakításhoz szükséges flamand szövetségeseket.

Közben Nagy-Britannia kormányának energiája sem maradt a migráció kérdésére. Noha egész Európa várta, a Brexit-sagának 2018-ban sem sikerült pontot tenni a végére. Theresa Maynek és kormányának egész éven átívelő héjaná­száról még Harry hercegnek és kedvesének, az amerikai Meghan Markle-nek májusi egybekelése sem tudta elterelni a figyelmet. Októberben aztán hétszázezer ember vonult a londoni utcákra, követelve a referendum megismétlését. Noha novemberre úgy tűnt, hogy Brüsszel és London megegyeznek, az év végére ismét bizonytalanná vált, hogy egy átmeneti időszakot, egyezség nélküli brit kiválást vagy újbóli népszavazást hoz-e 2019.

Fotó: MTI

Theresa Maynél is rosszabb évet zárt Emmanuel Macron, aki testőrének nyáron kirobbant bántalmazási botránya után decemberben már az elmúlt fél évszázad legnagyobb népfelkelésével kényszerült szembenézni. Egy ártalmatlannak tűnő üzemanyagár-emelés nyomán közel egymillió sárga mellényes ember vonult az utcára, követelve az elnök lemondását.

* * *

A természet talán soha nem kongatta olyan hangosan a vészharangot, mint 2018-ban. Az északi féltekére az elmúlt évszázad leghosszabb nyara köszöntött be, ami lényegében véve áprilistól októberig tartott. Júliusban az általában fagyos Kanadában több mint harmincan haltak meg a váratlan hőhullámokban, pár napra rá pedig még az északi sarkkörön is harminc fok fölé kúszott a higanyszál. Augusztusban az indiai Keralában az elmúlt száz év legnagyobb árvize pusztított. Kaliforniában pedig novemberben minden idők legnagyobb bozóttüzében közel százan haltak meg, és 19 ezer épület vált a lángok martalékává.

Akit a természetnek mindezzel sem sikerült meggyőznie, ahhoz decemberben maga David Attenborough szólt. A legendás természetfilmes az év végén a katowicei klímacsúcson az elmúlt évezredek legnagyobb veszélyének nevezte a klímaváltozást. Donald Trumpról azonban nemcsak David Attenborough, hanem a saját embereinek, pontosabban a NASA és az amerikai meteorológiai szolgálat kutatóinak a figyelmeztetései is leperegtek. A világ vezető hatalma így továbbra sem korlátozza károsanyag-kibocsátását. Az új évben így az óévinél is forróbb időszak vár a világra.

Sebastian Kurz osztrák kancellár és Heinz-Christian Strache alkancellár. Fotó: MTI/EPA