Új civilizációs kor kezdetén

Egyelőre csak szakmai műhelyek által boncolgatott kérdés, hogy milyen jövőt teremt a civilizáció számára az a digitális és technológiai forradalom, amelynek a küszöbén állunk. Pokol Béla egyetemi tanár, alkotmánybíró A mesterséges intelligencia társadalma címmel írt könyvet a témáról. A professzor szerint a nano-, a bio- és a robottechnológia összefonódásának drámai következményei lehetnek.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Az utca embere csak legyint, ha ez a téma szóba kerül, ön viszont nemcsak könyvet írt róla, de egyetemi kurzust is szervezett a kérdésről. Miért?

– Komoly problémáról van szó, amellyel már több mint harminc éve foglalkoznak teoretikusok, filozófusok, jövőkutatók, társadalomtudósok. Akkora horderejű kérdés ez, amekkora több ezer év óta nem vetődött fel a civilizáció történetében. Bár volt néhány nagy ugrás az emberiség históriájában, például a könyvnyomtatás feltalálása, de a most következő ötven évben ennél százszor, ezerszer jelentősebb változásokra számíthatunk.

– A legtöbben a tudományos fantasztikum területével azonosítják a változásokat, és emiatt inkább teóriáknak tekintik…

– Ezek már egyáltalán nem teoretikus jellegű kérdések. Elég, ha csak a nano­technológiára utalok, ahol elképesztő fejlesztések zajlanak. Egy ismerősömet sajnos tumorral kell operálni. A művelet legfontosabb részét néhány év múlva már a keringési rendszerébe juttatott nanorobotok végzik majd, de sajnos most még ez csak a bevezetés stádiumában tart.

– A könyvében ír, kutatókat idézve, a számítástechnika és a nanotechnológia viszonyáról is.

– Már a könyv megállapításainál is előbbre tart a valóság! Az IBM három hete bejelentette, hogy nemsokára kereskedelmi forgalomba hozza a kvantum számítógépét. Amit persze nem tudunk az asztalunkra tenni, mert a központi egysége mínusz 270 fokban működik csak, de a mai komputerek teljesítményének milliószorosára képes.

– Mi a célja az egyetemi kurzussal, mennyire kíváncsiak rá itt, az ELTE jogi karán?

– Rengeteget olvastam erről az egész problémakörről. Egyrészt azért szerveztem a kurzust, hogy mindezt kibeszélhessem magamból, a másik pedig, hogy sok fiatalt, leendő társadalomtudóst érdekel a kérdés. Harminc fő jöhet be egy előadásra, de sokszor protekciót kérnek, hogy hátha van még egy hely…

– A kötetében azt írja, hogy a XXI. században húszezer évnyi technikai, technoló­giai fejlődés várható…

– Először Ray Kurzweil, utalt erre. Kimutatta, hogy exponenciális fejlődés zajlik az informatika világában, azaz periódusonként megduplázódnak az addig elért eredmények. Ez már önmagában szédítő sebesség, de a kvantumszámítógépek, illetve a mesterséges intelligencia szinte követhetetlenné turbózzák ezt a tempót.

– Mikor alakulhat ki a mesterséges intelligencia erős változata?

– Vlagyimir Putyin azt mondta, hogy már legalább harminc éve akkora a versenyfutás a mesterséges intelligencia megteremtéséért, mint annak idején a nukleáris technikáért, vagyis az atombombáért, majd az atomenergiáért. Az MI erős változata stratégiai, sőt, világ­uralmi kérdéssé vált, az USA, Kína és Oroszország kutat ezen a területen. Veszélyes dologról van szó. A tudósok szerint az a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha az MI-entitások elérik, és sebességüknél, képességeiknél fogva meg is haladják az emberi gondolkodás szintjét, illetve nemcsak öntanulásra, de önmaguk reprodukálására, illetve továbbfejlesztésére is képesek lesznek. Magyarán már nem a nekik írt programoknak megfelelően, hanem a maguk, úgymond szuverén módján léteznek. Idézem is azt az izraeli történészt, Noah Yuval Hararit, aki részletesen kifejti ezt a problémát. Szerintem 2050 környékén már érezhetők lesznek az erős MI-vel kapcsolatos gondok.

– A kötetben is felvetődik, hogy vajon lesznek-e érzelmei, lesz-e morális érzéke egy MI-entitásnak?

– Öntudata lehet, de saját, létezéséből származó érzelmei nem lesznek. Érdekes, hogy az emberi katonák bajtársként tekintenek a velük együtt küzdő felderítő robotra. Nem egyszer saját életüket is kockára teszik, hogy a bajba jutott gépet kimenekítsék egy nehéz helyzetből, de ezt nem tudják viszonozni, mert érezni nem fognak. És morális érzékük sem lesz. Nicolai Hartmann írja, hogy az erkölcs szabályait szocializáció útján nevelik az emberbe, de a gépnek nincs fájdalomérzete, nincs lelke, pedig ezekre szükség lenne az erkölcsi reakciókhoz.

– Ma már vita folyik arról is, hogy lehetnek-e jogai?

– A gyenge MI esetében lehet ezen vitázni. Az erős MI viszont új létteret teremt magának, tőlünk függetlent és felettünk valót, nem a mi dolgunk, hogy a jogaival foglalkozzunk. Ugye először volt a fizikai léttér, aztán jött a biológiai, az erős MI-vel pedig elvileg a gépi következik. Az az izgalmas, hogy az erős MI-entitásoknak nem lesz szükségük a biológiai léttérre, vagyis az emberekre, az állatokra és a növényekre.

– Valójában azonban még nem látszanak valószínűnek az MI öntanuló, önépítő és önfejlesztő képességei…

– Elon Musk, a Tesla vezetője azt mondta, olyan robotépítőt szeretne, amit már eleve robotok építettek. Már előfordul, hogy az MI-vel ellátott robotok nem várt eredményeket érnek el, a programozójuk sem tudja, hogyan. Mert más úton, más logikával jutottak célba, mint ahogy azt az ember beprogramozta nekik. A tudósok is meglepve fedezték fel például, hogy az önvezető járművek tanulnak. Tapasztalatokat gyűjtenek, azokat összevetik bizonyos algoritmusok alapján, és új megoldásokra jutnak. Rövid időn belül többet tudnak, mint amennyit a beléjük írt program indokolna. Mi lesz a vége? Nick Bostrom szerint nem lehet elkerülni a drámát.

– Ön azt írja a könyvében, hogy összefonódott a nano-, a bio- és a robottechnológia, beleértve a mesterséges intelligenciát is. Hozzáteszi, mindez egy teljesen új civilizációs kor kezdete…

– Már húsz éve is nagy vita folyt arról, hogy már születés előtt meghatározható, milyen képességekkel rendelkezzen egy gyermek. A rohamosan fejlődő technológiát felhasználva választhatnák ki a szülők a lehető legjobb, genetikailag legteljesebb, mindenféle DNS-sérülés nélküli ivarsejteket, és ezeket ültetik be aztán az anya méhébe. Több tízezernyi Einsteinünk lesz egyik napról a másikra. Aztán egereken már kipróbálták, hogy miként tudják beültetett mikrochipek segítségével megerősíteni az agyi működésüket. A fejlesztésékben már most alkalmazzák a gyenge mesterséges intelligenciát, tehát minden nagyon felgyorsult. Kínában például kísérleti úton létre tudtak hozni olyan emberi utódot, aki AIDS-rezisztens. El lehet érni tehát, hogy az emberi szervezet minden betegség ellen védve legyen. A vérbe juttatott nanorobotokkal is ezt akarják elérni.

– Azt írja, hogy a gépi technológiákkal való összeházasítással az ember biológiai entitásból gépi entitássá válhat. Itt főként Kurzweilre hivatkozik.

– Ő már 2030-ra jósolja mindezt. Érdekes és idevonatkozó lépés lehet az is, hogy szkennelik az emberi agyat, és azt töltik fel a gépbe, ezt emulációnak nevezik. Elvileg tehát egy gépben tovább élhetne bárkinek a személyisége. Brüsszel másfél milliárd euróval támogatja ezeket a kutatásokat, Barack Obama elnökként pedig egymilliárd dollárt biztosított erre. A tudósok itt is az egérkísérletek szintjén járnak. A tengerentúlon egy sajátos iparág is várja az eredményeket. Körülbelül 200-300 ember lefagyasztatta a fejét, hogy ha meglesz a megfelelő technológia, akkor telepítsék át az agyát, azaz a szellemét és a személyiségét egy új testbe.

– De hát hogyan működhetne ez?

– Üveggé dermesztenék az agyat, aztán azt vékony szeletekre szelnék, és azokról levennék az információkat egy szkenner segítségével. Így vinnék át az új testbe.

– Hét és fél milliárd embert átszkennelni?

– Nem ez a cél. Úgy tűnik, kettészakad az emberiség, azokat a vívmányokat, amelyekről beszélünk, körülbelül a népesség 2-3 százaléka élvezi majd. A többiek abban az élethelyzetben maradnak, amiben ma is vannak. Illetve dehogy! Az értelmes robotok elveszik a munkájukat is, ezt ma már technológiai munkanélküliségnek nevezik a kutatók, és az Egyesült Államokban élő, mindennapi jelenségként kezelik. Az emberiség eleinte a mezőgazdaságban dolgozott, aztán az ipar szippantotta fel, majd az ipari technológiák fejlődésével a tömeg a szolgáltatásokba áramlott. De most onnan is kiszorul. Mondhatnánk, hogy jó, akkor az informatika, a digitalizáció terén kap új feladatokat, de az igazság az, hogy azt a munkát is mesterséges intelligenciával rendelkező entitások végzik majd. Jobbak és gyorsabbak, pontosabbak lesznek, mint az ember. A kísérletek ezt már egyértelműen bizonyították. A filozófusok és a társadalomtudósok egy fogalmat is teremtettek, az „értelmetlen élet” fogalmát. Fennáll a veszélye annak, hogy minden, ami nekünk az élet értelmét jelentette, benne a munkával, a kultúrával, az lassan megszűnik.

– Érdemes így folytatni a fejlesztéseket?

– Nem lehet leállítani, a hatalmi verseny ezt nem engedi. Abban bízhatunk, hogy eredményekre jutnak azok a kutatási irányok is, amelyek az MI kordában tartására irányulnak.