Jó irányban haladunk

Pártpreferenciáktól függetlenül örömteli meglepetésként fogadták az emberek a miniszterelnök által bejelentett hétpontos családvédelmi akciótervet. A Nézőpont Intézet kutatása szerint kétharmados többség áll a kormányzati elképzelések mögött. Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkárral arról beszélgettünk, várható-e, hogy az új támogatási formák segítségével kilábaljunk a demográfiai hullámvölgyből.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Nem emlékszünk olyan időszakra, amikor ilyen sokan, ilyen lelkesen fogadtak volna egy kormánydöntést. Pedig a korábbi családtámogatási formák, például a gyed kiterjesztése, a testvérgyed, a csok vagy a különféle adókedvezmények bevezetése, az ingyentankönyvek vagy az ingyenes gyermek­étkeztetés is rendkívül gáláns támogatásnak számít Európában. Mindezek nem hozták meg a kívánt eredményt?

– Bízom benne, valóban sokan érzik Magyarországon, hogy a miniszterelnöki bejelentés mögötti szándék a gyermekvállalás és a gyermeknevelés segítése. Honnan is indultunk a 2010-es kormányváltás után? Nem csak a gazdasági válsággal kellett megküzdeni, Magyarország akkor nagyon súlyos kulturális, erkölcsi és bizalmi válságban volt. Ez megmutatkozott abban is, hogy addigra 23 százalékkal csökkent a házasságkötések száma, a gyermekvállalási kedv pedig drámai mélységekbe zuhant. A magyar emberek tömegesen veszítették el a jövőbe vetett hitüket. Ezeknek a folyamatoknak kellett megálljt parancsolnunk.

– Az akkori prognózisok szerint a magyarság lélekszáma néhány évtized alatt hatmillióra csökken.

– Nem akarok igazságtalan lenni, hiszen a népességfogyás már a nyolcvanas évek elején elkezdődött. Ám az tény, hogy ennek a folyamatnak a megállítására a szocialista-szabaddemokrata kormányok semmit nem tettek, intézkedéseikkel inkább gyorsították a népességfogyást. Két évre szűkítették a gyes időtartamát, megszüntették a szociálpolitikai támogatást, a kedvezményes lakáshiteleket, ami az akkori otthonteremtési segítség volt, a családi adókedvezményt. Folytathatnám a sort. A döntéshozókban nem volt annyi önmérséklet és bölcsesség sem, hogy leg­alább a családtámogatásokhoz ne nyúljanak, hiszen a gyermekekre fordított összegek nem kiadást, hanem befektetést jelentenek. Ezekkel a lépésekkel gyakorlatilag megrendítették azt a közbizalmat, hogy a gyermekvállalás társadalmi támogatást élvez. A nagy munkanélküliség és a szégyenletesen alacsonyan tartott bérek miatti egzisztenciális bizonytalanság következtében kialakult helyzetet tovább rontották az említett családellenes lépések. Mindez azért is megbocsáthatatlan, mert azokban az években léptek felnőttkorba a Ratkó-unokák. A fiatalok nem merték meghozni a gyermekvállaláshoz szükséges döntéseket, mert nem bíztak a jövőjükben, szűkösek voltak az anyagi lehetőségeik, és tudták, hogy nem számíthatnak kormányzati támogatásra. Ilyen viszonyok között nem lehet csodálkozni, hogy a gyermekvállalási kedv mélypontra zuhant a körükben.

– A 2010 után bevezetett családtámogatási formák beváltották a hozzájuk fűzött reményeket?

– Nem mondom, hogy teljesen talpra álltunk, de sokat haladtunk. A gyermekvállalási kedv húsz százalékkal emelkedett, húsz éve nem volt olyan magas, mint napjainkban. Ugyanez igaz a házasságkötésekre is, húsz éve nem házasodtak annyian, mint most. Örömteli továbbá, hogy jelentősen csökkent a terhességmegszakítások száma és a csecsemőhalandóság is. Ezeknek köszönhetően lassulni kezdett a népességfogyás. Jó irányban haladunk. Emellett talán lassan kezd visszatérni a magyar emberek bizalma, biztonságérzete is. Ebben nyilván része van annak is, hogy az ország gazdaságilag egyre jobban teljesít, így javult a családok anyagi helyzete is. Ma már nem fenyeget munkanélküliség, folyamatosak a béremelések. Nem kell nap mint nap a lecsúszás rémétől rettegni. A középréteg erősödni látszik. Aki ma gyermeket nevel, az könnyebben él, mint tíz évvel ezelőtt. Az emberekben nő a bizalom, érzik és látják, hogy a közösség értéknek tartja a családalapítást és a gyermeknevelést, nincsenek magukra hagyva a gondjaikkal.

– A demográfusok bíztak benne, hogy a 2010 és 2018 között életbe lépett családtámogatási intézkedések hatására a Ratkó-unokák még vállalják azokat a gyerekeket, akiknek a megszületését korábban halogatták. Igazuk lett?

– Az adatok azt mutatják, az elmúlt években sok családban megszülettek a vágyott harmadik gyermekek. Az a fontos, hogy minden családban annyi gyermek születhessen, amennyire vágynak, ha egy, akkor egy, ha kettő, akkor kettő, ha több, akkor több, és a lényeg, hogy a pénz ne legyen akadálya a vágyott gyermekek megszületésének.

– A mostani hétpontos akciótervnek van két egészen újszerű eleme is. A négygyermekes édesanyákat érintő élethosszig tartó személyijövedelemadó-mentesség és a nagyszülői gyed.

– A négygyermekes édesanyák szja-
mentességével úttörők vagyunk a világon. Ez egy jelzés, hogy a közösség megbecsüli a gyermeknevelésre fordított erőfeszítéseket. A nagyszülői gyed azoknak a családoknak teremt lehetőséget, ahol egy pici gyermek mellett mindenki dolgozik. A szülők és a nagyszülők is. Sok nagymama, nagypapa szeretne aktívan részt venni az unokák életében. A pályájuk elején álló szülőknek pedig könnyebb lehet meghozniuk a gyermekvállalásról szóló döntést, ha tudják, hogy a nagymama otthon maradhat gyeden, vagyis az édesanyának nem kell túlságosan hosszú időre kilépnie a munkaerőpiacról. Mi nem akarjuk megmondani, hogy a családok mit tegyenek, vagy mit ne tegyenek. Arra törekszünk, hogy minél több lehetőségük legyen, minél könnyebb legyen számukra a családalapítás és a gyermeknevelés.

– Többen állítják, hogy sok visszaélésre ad lehetőséget a fiatal házasok által igénybe vehető 10 millió forintos kamatmentes kölcsön. Nem tart attól, hogy megszaporodnak a „lepapírozott” frigyek?

– Nem. Ennek a kölcsönnek is vannak feltételei. Úgy alakítottuk ki a szabályozást, hogy a visszaélni szándékozókat elriassza, azokat azonban megszólítsa, akik komolyan gondolják az elköteleződést és a családalapítást.

– Milyen anyagi terhet ró az akcióterv a költségvetésre?

– Számításaink szerint idén nagyjából 70 milliárd forintot költünk ezekre a célokra. De nincs felső határ, annyit fordítunk a programra, amekkora igény felmerül. Mivel egyre többen dolgoznak, és a gazdasági mutatók folyamatosan javulnak, jelentősen bővül a mozgásterünk, és megtehetjük ezeket a lépéseket, a források rendelkezésre állnak.

– Liberális honfitársaink és az akcióterv külföldi kritikusai viszont azt állítják, hogy az akcióterv lehetőségeivel szülőgépekké akarják tenni a nőket. Mások a férfiak diszkriminálásának tartják, hogy a támogatások egy része a leendő édesanyákhoz kötődik.

– Ezek a bírálatok többnyire a bevándorláspárti politikusoktól érkeznek, akik nem tudják elfogadni, hogy mi nem a migránsok betelepítésében, hanem a gyermekes családokban látjuk az ország jövőjét. Tetszik, nem tetszik, a gyermekvállalásban a nőnek kiemelt szerepe van. Csak ő tudja kihordani és megszülni a magzatot. Csak ő képes szoptatni. Ez a mi privilégiumunk. Az is igaz, hogy éppen ezért a nő esik ki hosszabb időre a munka világából. Ezért kell neki több támogatást kapnia. De mindannyian tudjuk: ha két ember összeköti az életét, attól kezdve együtt sírnak és együtt nevetnek, osztoznak az örömökben és a terheken is. Ez igaz a program minden elemére. Ha az édesanya diákhitelét engedjük el, akkor a családnak lesz könnyebb. Ha segítséget adunk a családalapításhoz, akkor mindkét félnek könnyebb lesz az élete, és természetesen a törlesztőrészleteket is együtt kell vállalniuk. Az sem igaz, hogy mi bármit bárkire rá akarnánk erőltetni. A döntés szabad. Minden kutatás azt mutatja, a fiatalok elsöprő többsége házasságban szeretne élni, és gyermekekre vágyik. Ilyen helyzetben az államnak az a feladata, hogy segítse őket a céljaik elérésében. Mégpedig úgy, ahogy igénylik.

– Valószínűleg ezt a családtámogatási filozófiát bátran a hungarikumok körébe emelhetjük…

– Ilyen komplex, sokrétű és nagyvonalú családtámogatási rendszer valóban nincs sehol máshol a világon. Kétszer annyit költünk erre a célra, mint a fejlett országok átlaga. Magyarországon sikerült nemzeti egyetértésre jutni abban, hogy a családok támogatása mindannyiunk ügye, és legnagyobb kincsünk a gyermek. A legutóbbi nemzeti konzultáció erre bizonyítékot is adott, hiszen a közel 1,4 millió válaszadó 93 százaléka pozitívan fogadta a kormányzati elképzeléseket. Ez újabb lökést adott ahhoz, hogy a korábbi családtámogatási rendszert kiegészítsük a mostani hétpontos akciótervvel. Az intézkedéseknek nincs vége, hamarosan nyilvánosságra hozzuk a falusi csok feltételeit is. Az a célunk, hogy Magyarország egy olyan családbarát ország legyen, ahol nemcsak családi körben okoz örömet és büszkeséget a gyermek, hanem mindenki azt érezheti, hogy a család megbecsült érték mindannyiunk számára. Ezért most sem mondhatok mást, mint ami a választási ígéretünkben állt: folytatjuk.