A tagországok nagyobbik hányada számára veszteséget hozott a közös európai valuta. A bevezetés két évtizedes évfordulójára készült tanulmány szerint az euróval a kevésbé fejlett országok elveszítették valutájuk leértékelésének lehetőségét, ami alacsonyabb gazdasági növekedést, nagyobb munkanélküliséget és visszaeső adóbevételeket hozott. A vizsgált nyolc országból csak Németország és Hollandia nyert számottevően a közös valutával, míg Portugália és Olaszország, sőt Franciaország is hatalmas veszteséget szenvedett.

Fotó: shutterstock.com

Húsz évvel az euró bevezetése után még mindig hiányoznak azok az adatsorok és elemzések, amelyekből megállapítható lenne, hogy mely tagországok nyertek a közös valutával, és melyek veszítettek – fogalmaz a freiburgi egyetem mellett működő CEP kutatóintézet tanulmánya. A dokumentum szerint az euró hatásait vizsgáló tanulmányok kizárólag arra fókuszáltak, hogy a közös valuta milyen hatást gyakorolt a kereskedelemre, ami valójában csak kisebb szeletét jelenti a következményeknek. Azt a hatást viszont, amelyet a tagországok amiatt szenvedtek el, hogy megszűnt valutájuk leértékelésének a lehetősége, ami korábban a versenyképesség fokozásának megszokott módja volt, az eddigi számítások teljesen figyelmen kívül hagyták.

Több veszteség, mint nyereség

A tanulmány az eurózónát 1999-ben megalapító tizenegy tagországból hetet (Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Portugália) von be a vizsgálatba, valamint a két évvel később csatlakozott Görögországot. És megállapítása szerint e nyolc országból csupán Németország és Hollandia nyert számottevően a közös valuta bevezetésével, Görögország pozíciója nagyjából semleges, Spanyolország és Belgium enyhe, Portugália, Franciaország és Olaszország pedig súlyos veszteséget szenvedett. Franciaország összesített vesztesége az elmúlt két évtizedben például 3591 milliárd euró, a mélypontot jelentő Olaszországé pedig 4325 milliárd euró. A közös valutáról általában is elmondható, hogy hátráltatta Nyugat-Európa gazdasági növekedését, hiszen a tanulmány szerint az említett tagországok két évtized alatti összesített veszteségei 6394 milliárd euróval meghaladták az összesített nyereségeket.

A szerzők kiszámították az egy főre jutó eredményt is. Eszerint a németek 23 116 euróval (7,3 millió forinttal) gazdagodtak a közös valuta használatának eredményeként, és a hollandok is 21 003 euróval. Ugyanakkor Portugáliában minden egyes lakos 40 604 eurót (12,8 millió forintot), Franciaországban 55 996 eurót (17,7 millió forintot), Olaszországban pedig 73 605 eurót (23,3 millió forintot) veszített. Az eredmények egyébként megerősítik azokat az évekkel korábbi elméleteket, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy nem való közös valutarendszer a gazdasági fejlettség nagyon különböző szinten levő országainak, ugyanis az euró az északibb országok számára túl gyenge, míg a déli-mediterrán térség számára túl erős, ugyanakkor a le- és felértékelődés ellehetetlenülése megakadályozza a kiigazítás lehetőségét (Demokrata, 2011/8.). Ennek híján a vesztes gazdaságok csak drasztikusabb módon, például a bérszínvonal csökkentésével, vagy ennek elmaradása esetén nagy munkanélküliséggel, emiatt gazdasági növekedési áldozattal kénytelenek alkalmazkodni.

Számításaikat a szerzők összehasonlító módszerre alapozzák. Vagyis olyan országokat kerestek, amelyek az eurózóna létrehozása előtti évtizedekben hasonló fejlődési pályát futottak be, mint a vizsgálatba bevont nyolc tagállam, és a felmérés ezen kontrollországok (jellemzően három-négy ország) átlagos fejlődését hasonlította össze az eurótagállamokkal a csatlakozás óta eltelt két évtizedben. Emiatt maradt ki a felmérésből az alapító tagok közül Luxemburg, Írország, Ausztria és Finnország, esetükben ugyanis nem sikerült hasonló pályát befutó kontrollcsoportot találni a csatlakozás előtti évtizedekre.

Nagy gazdaságok béklyóban

A tanulmány külön is vizsgálja az egyes országokra gyakorolt hatást. Németország esetében például kiderül, hogy a közös valuta használatából évről évre egyre nagyobb hasznot húz. Míg az ezredforduló utáni évtizedben csak évi 300-700 euró hasznot zsebelt be a német átlagpolgár az euróövezeti tagság eredményeként, 2008-tól a többlet már meghaladta az évi 1500 eurót, napjainkra pedig 3000 euró fölött jár. Fordított pályát futnak be ugyanakkor a hollandok, akik a közös valuta első éveiben még 2000 euró fölötti hasznot könyvelhettek el, majd a 2008-as válság után ismét, az utóbbi években azonban 1000 euró alá szorultak – ám továbbra is stabil nyereségük van az euró használatából.

Különleges Görögország helyzete, amely a csatlakozás utáni években rendkívüli többletet (fejenként évi 2-3 ezer eurót) könyvelhetett el a közös valutarendszernek köszönhetően, 2010-től azonban ez gyorsan átfordult, és azóta évi 3-4 ezer euró a görögök vesztesége. Vagyis bár az összesített eredmény semleges, ezt csak a kezdeti jó időknek köszönhetik, és nem tükrözi a jelenlegi helyzetet. Bár a válság utáni négy év kivételével folyamatos mínuszt mutat a belga elszámolás is, összességében Belgium vesztesége mégsem nagy, mivel az egyes évek a kontrollcsoporttól aránylag kis elmaradást hoztak. Vállalható hullámzást mutatnak a spanyol adatok is: tizenkét éven keresztül az ország minimális többletet tudott kihozni az euróövezeti tagságból, 2011-től azonban ez mínuszba fordult, ami 2014-re súlyos (fejenként 2400 eurós) veszteséget okozott. Strukturális reformokkal azonban azóta ezen sikerült évről évre javítani, és jelenleg már csak 1400 euró a spanyol mínusz – az egyébként liberális értékrendet valló CEP ezért a spanyol gyakorlatot (ahol tulajdonképpen a bérek csökkentése történt egy kormányzat által vezényelt válságkezelő program keretében) a belső válságkezelés követendő példájaként állítja.

Egyértelmű vesztesnek számít ugyanakkor Portugália, amelynek kontrollcsoportja egyenletes gazdasági növekedést mutatott az elmúlt másfél évtizedben, míg az ibériai ország, tőlük egyre határozottabban elválva, gyakorlatilag stagnál 2002 óta. Egy főre vetített veszteségük ezért 2013 óta meghaladja az évi 5000 eurót. Az intézet szerint a közös valuta túl kényelmessé tette a portugálokat, akik az állami kiadásokból túl nagy hányadot fordítanak fogyasztásra, és túl keveset a beruházások ösztönzésére. Meglepő módon a jelentős vesztesek sorába került Franciaország is, amelynek lakossága kezdettől 1500 eurós veszteséget szenvedett a közös valuta használatával, és folyamatosan romló trend mellett ma már ez évi 5500 euró fölé emelkedett. A legnagyobb vesztes pedig a közismerten gyenge gazdasággal rendelkező Olaszország, ahol az egy főre jutó éves mínusz immár a 8500 eurót is meghaladja. Az intézet szerint az egy főre jutó olasz GDP például csökkent az elmúlt húsz év során, miközben a kontrollországok mérsékelt növekedést mutatnak. Franciaország és Olaszország elemzésénél a szerzők fontosnak látják kiemelni: korábban mindkét állam gyakran élt a valuta leértékelésének lehetőségével.

Két évtized helyben járás

Az euró használatától remélt pozitív hatások (egyszerűbb külkereskedelem, átváltási költségek megszűnése) tehát egyelőre nem tudják ellensúlyozni a különböző fejlettségű gazdaságok kényszerű összebilincseléséből adódó hátrányokat. Aminek következtében az erős gazdasággal rendelkező országok számára túl alacsony a közös valuta árfolyama, esetükben tehát kereskedelmi és gazdasági többlet keletkezik, a gyengébbek számára viszont túl erős az euró, és emiatt nem tudják lekötni termelő- és munkakapacitásaik egy részét, vagyis veszteséget szenvednek. Mindezt alátámasztják a legfrissebb statisztikák is, amelyek Németországban vagy Hollandiában csupán 3,5 százalékos munkanélküliségről tanúskodnak, Franciaországban vagy Olaszországban ugyanakkor 9 százalékos szintről – igaz, a pozitív példaként emlegetett Spanyolországban 14 százalékos… És ahogy a jelentés készítői hangsúlyozzák, az eurózóna versenyképesség-felzárkózással kapcsolatos problémái két évtized elteltével is megoldatlanok.