Búcsú az összeszereléstől

Jól látszik az aktuális sztrájkokból és a bérkövetelésekből, hogy felértékelődött a szakszervezetek szerepe. Használni is akarja őket a hazai politikai ellenzék, de még Brüsszel is. Mások mellett a Munkástanácsok sem ugrott be az ellenzéknek, csak a klasszikus érdekképviseleti munkát végzi. Palkovics Imrével, a Munkástanácsok elnökével beszélgettünk.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– A kormányhoz közeli körökben nem nagyon tetszett, hogy önök is megszólaltak a túlóratörvény körül kialakult vitákban, méghozzá kritikus hangon…

– Kritikusan, de kompetensen. Azt tettük, ami a dolgunk. Úgy láttuk, hogy van egy pont, ahol a törvényalkotó gyengítette a munkavállalók kollektív védelmét. Beláttuk viszont, hogy vannak helyzetek, amelyekben a kollektív védelem nem működne, hiszen sok kis- és közepes vállalkozásban nincsenek szakszervezetek, tehát nincs más megoldás, a munkaadónak az egyénekkel kell megkötnie a plusz túlórákra vonatkozó megállapodását.

– Önök is úgy látják, hogy itt nyomást gyakorolhat a munkaadó? Vagyis sérülhet az önkéntesség elve?

– Nem látom annyira veszélyesnek helyzetet. A magyar munkaerő-tartalék elfogyott, ennek következtében ma már lényegesen nagyobb a foglalkoztatási biztonság a hazai munkahelyen, mint annak előtte. És fontos, hogy ennél fogva is emelkedni kezdtek a bérek.

– De úgy látszik, a dolgozók szerint nem eléggé. Az Audinál folytatott sikeres sztrájk óta sorra jönnek a tüntetések, most épp a Hankooknál van sztrájkkal fenyegető bérvita.

– Valóban, kisebb üzemeknél is zajlanak bérviták, és kisebb sztrájkok is vannak. A dél-koreai Hankook olyan vállalat, amely nem az európai kultúrából érkezett, és másként értelmezi a munkakapcsolatokat és a munkajogi kérdéseket, mint az európaiak. Ugyanez felvetődött korábban a japán Suzukinál is. Ez a kulturális ütközés persze vitákhoz, konfliktusokhoz vezet. Ezek a cégek azon a szinten szeretnék tartani a profitjukat, mint amit a beruházás indításakor kasszíroztak. Nem veszik tudomásul, hogy a magyar fizetések közelítik az európai béreket, azaz a vállalati profitból bőségesebben kellene visszaosztaniuk, mint eddig.

– Ezek valós problémák. Ám sok szakszervezet hangját leginkább csak a magyar túlóratörvény kapcsán lehetett hallani az utóbbi időkben. Miért?

– A politikai ellenzék úgy gondolta, hogy most talált egy olyan témát, amellyel megszólíthatja és maga mellé állíthatja a társadalom széles rétegeit. A baloldal vissza akar térni a másságok és a kisebbségek támogatásától a munkásokhoz, mert a másságnak nincs társadalmi bázisa. Csakhogy hazugságokkal, csúsztatásokkal próbálta felheccelni az embereket. Ehhez nyújtottak segítséget a baloldali szakszervezetek, amelyek a túlóratörvény előkészületeinek során is egyértelműen azt akarták, hogy a kormány vonja vissza a javaslatát. A kompromisszumok nem érdekelték őket, konfliktusokra és azok kiélezésére játszottak.

– Most 3,4 százalékon áll a magyar munkanélküliségi ráta. Már az előbb is említette, hogy elfogyott a hazai munkaerő. Mit javasol ebben a helyzetben a Munkástanácsok?

– Itthon kell tartani, illetve vissza kell csábítani a fiatalokat. Erre a bérek emelése a legalkalmasabb, de nagyon fontosak az új családpolitikai intézkedések is. No meg a biztonság. Az MNB programjában az szerepel, hogy tízéves távon meg kell duplázni a hazai átlagkeresetet, és hogy a 2016-os szinthez képest 40 százalékkal kell emelkednie a fizetések reálértékének. Ezen az úton haladunk. Nincs kizárva, hogy a gazdaság bizonyos szegmenseiben szükség lehet vendégmunkásokra is, de ők csak a térségre jellemző kultúrkörből érkezhetnek.

– Nagy kérdés, hogy meddig emelkedhetnek a hazai bérek, hol van az a pont, ahol már elijesztik a külföldi befektetőket?

– Ez sokkal árnyaltabb kérdés, mint ahogy azt korábban bemagyarázták a közvéleménynek. A gazdaság szereplői rég felismerték, hogy a bér nem költségkérdés, hanem hatékonysági kérdés. Alacsony bérért összeszerelő üzemet lehet működtetni. Aki több hozzáadott értéket szeretne előállítani, annak jó szakemberek kellenek, a jó szakembereket pedig meg kell fizetni. Globális verseny zajlik a képzett munkavállalókért, kitágult a világ. Elhitették velünk, hogy a külföldi befektetőt elriasztják a magas bérek, ezzel akarták befogni a magyar munkavállalók száját. De már 2010-ben látszott, hogy ez nem így van. A válság alatt nyugaton csökkent a vállalatok profitja, és stagnáltak a dolgozói bérek. Nálunk viszont nőtt profit, a bérek pedig csökkentek. Az unió válságkezelő politikája írta elő, hogy vissza kell fogni a fizetéseket, ennek jegyében vette el a Bajnai-kormány is a közalkalmazottak 13. havi bérét. Mára alaposan megváltozott a helyzet, sőt, a gazdaság erejét figyelembe véve van terepe a bérek további növekedésnek. A feldolgozóiparban ez egyes számítások szerint akár 30 százalék is lehet.

– A befektetőknél tartottunk. Azaz, miért is jönnek, ha emelkednek a bérek?

– A képzett munkaerő, a rendezett körülmények, a megszépülő települések, a sport és szórakozási lehetőségek, a jó iskolák és nem utolsósorban a biztonság, azaz a biztonságos élet, a zavartalan termelés lehetősége miatt. Fontos az is, hogy a szakképzési rendszerünk igyekszik összehangolódni a cégek igényeivel, azaz folyamatos lesz a szakember-utánpótlás. E ponton játszik komoly szerepet a duális képzés, amelyben közvetlenül összekapcsolódik az oktatás és a foglalkoztatás. Kikerültünk az összeszerelő kategóriából, sok világcég hozzánk hozza a kutatási, fejlesztési bázisát, vagy annak egy részét is.

– Milyennek látja az új szakszervezeteket? Itt-ott már elhangzott, hogy jobban teljesítenek a régieknél…

– Az új beruházásoknál, például az Audinál működő szervezet elhatárolódott a politikai cirkusztól, és kijelentette, hogy nem a túlóratörvény ellen tüntet, hanem a dolgozói bérek emeléséért. Hozzátették, hogy amúgy is az éves bértárgyalások időszakában vannak, és a magyar gazdaság teljesítménye lehetővé teszi a fizetések emelését, amit sürgető dolognak tekintettek, hiszen a csehországi, szlovákiai és a lengyelországi VW-fiókokban 19-25 százalékkal, de van ahol még ennél is jobban keresnek az emberek, mint a Győrben.

– Ez hogy lehet?

– Az adott kormányon múlott minden. Az volt a kérdés, hogy milyen feltételeket szabott a betelepülő multiknak. Ha a nemzet érdekeit képviselte, akkor igyekezett rákényszeríteni a külföldi beruházókat, hogy minél magasabb bérszinten alkalmazzák a munkásokat. Ez nálunk csak 2010 óta van így. Az Audi szakszervezete jól működött. Mi nem rivalizálunk velük, és a többi hasonló szervezettel sem, egyetértünk abban, hogy elsősorban helyben, a saját munkahelyeiken kell fellépniük, azaz rendezniük a munkaadójukkal fennálló vitáikat. Méghozzá úgy, hogy eközben ne tévedjenek át a politikai terepére, mert nem a politizálás a dolguk.

– Szlovákok, lengyelek. Az ellenzék gyakran felhozza, hogy a magyar dolgozó még a románoknál is rosszabbul keres…

– Ez csúsztatás. Az OECD-országok közül nálunk emelkedtek a legdinamikusabban a bérek, a miénk a legnagyobb keresetnövekedés. Az igaz, hogy a románoknál 18 százalékos volt a bruttó béremelkedés, nálunk pedig csak 12 százalékos. De Romániában jóval nagyobbak az elvonások, így ott a nettó emelkedés 6 százalék, a magyar viszont 8,5 százalék.

– Tüntettek a közszolgák március 14-én. Ez egy nehezebben kezelhető világ, mint a versenyszféráé?

– Nehezebben. Lassú modellváltás zajlik a közszférában, a kormány a teljesítmény irányába tolja el a hangsúlyokat. Akik a régi rendben szocializálódtak, azok számára furcsák a változások. Ez érthető is. Nem ők tehetnek arról, hogy eddig nem voltak elég hatékonyak, hanem a modell. Ezért kell változtatni rajta.

– Félnek az elbocsátásoktól…

– Már korábban felvetődött, hogy elegendő lenne 300-400 ezer közszolga. A kormány azonban azt mondta, hogy a csökkentés csak természetes fogyás útján történhet, azaz a nyugdíjba vonulók helyébe nem vesznek fel új embereket. És hát segíteni kell azokat, akik át akarnak menni a versenyszférába.

– Egyes ellenzéki megmondóemberek szerint cinikus stratégia a bérek emelése. Merthogy Orbán Viktor kádári módon kenyerezi le ezzel a lakosságot…

– A baloldali kormányok az elvonásokban és a hitelekben bíztak, az Orbán-kormány a vásárlóerő növelésében. Az idei költségvetés 8,5 százalékos fogyasztásnövekedést irányzott elő, tudva, hogy ez a gazdaság legfontosabb hajtómotorja. Növekszik a minimálbér, ez a szakszervezetek számára nagy eredmény. Az átlag minimálbér most 149 ezer forint, 2010 előtt a fele volt. Ma már a minimálbért keresők is a szegénységi küszöbön vannak, és nem alatta.

– Mit vár a májusi EP-választástól? Érvényesül-e majd a magyar példa?

– Megtört a háttérhatalom korlátlan befolyása és uralma. Pedig már ott tartott, hogy kormányokat nevezett ki. Ehelyett felsorakoztak azok az erők, az Egyesült Államoktól Magyarországig, amelyek szerint az embereknek is részesedniük kell a növekedésből. Ma már az ipari munkásság jövedelmének több mint háromszázszorosát teszi zsebre a felső tízezer az USA-ban. Mekkora volt ez az arány 1940-ben? Háromszoros-négyszeres. Korábban nagyobb volt a jólét, mint napjainkban, beleértve a szociális juttatások szélesebb körét. Noam Chomsky is azt mondja, populista az, aki a nép érdekeit tartja szem előtt. Ezt az attitűdöt elítélik a mai elitek. Márpedig én azt gondolom, a populisták erősödni fognak májusban. Összhang, afféle szövetség is alakulóban van köztük. A Munkástanácsok például az UGEL nevű olasz, Salvini szellemiségéhez közel álló keresztény szakszervezet küldöttségét fogadta pár napja. Ebben a szférában is változóban van a világ.