Fotó: MTI/EPA/ANA-MPA/Szotírisz Barbaruszisz
Hirdetés

Az elmúlt napokban egyre feszültebbé vált a migrációs helyzet Görögországban. Illegális bevándorlók ezrei torlódtak fel Szalonikiben, és arra készülnek, hogy egy karavánt alkotva elinduljanak Európa belseje felé. A határsértők több ízben összecsaptak a rendőrökkel, és jelenleg kivárnak, hogy minél nagyobb létszámban állhassanak tovább – ha a görög hatóságoknak nem sikerül feltartóztatniuk őket, előfordulhat, hogy a 2015-ös krízishez hasonló helyzet áll majd elő kontinensszerte.

A hírek szerint a tömeg Athénból további 15 ezer migráns csatlakozására számít. Azt mondják, minél többen vannak, annál nagyobb az esélyük arra, hogy nem tartóztatják fel őket a határokon – így tehát létszámuk maximalizálására törekednek. A bevándorlók koordinációját a közösségi médián keresztül eszközölik, ez a szervezettség pedig alátámasztja azt a feltevést, miszerint a modern kori népvándorlás nem pusztán a háború elől menekülő emberek sokaságának egy irányba sodródásáról szól, hanem a háttérből gondosan irányított folyamatról beszélhetünk.

Az EU totális felkészületlenségére vall, hogy az Európai Bizottság migrációért felelős biztosa, Dimitrisz Avramopulosz még januárban azt nyilatkozta, nincs már bevándorlási válság. Ez a felületességben lubickoló megnyilatkozás éppen hátráltatja a probléma megoldását – a szaloniki események bebizonyították, hogy a helyzet nem azon primitív logika mentén értelmezendő, hogy ha kevesebb a migráns Európa határvidékein, azzal automatikusan megszűnt a probléma. A görögországi történések azt mutatják, hogy az aktuális körülmények közepette bármikor újra tömegessé válhat a bevándorlás. A krízisnek tehát koránt sincs vége, számolni kell egy újabb nagy hullám lehetőségével, és hosszú távon szükségeltetik a kontinens határvédelmi pozícióinak biztosítása. A biztonság záloga, hogy a migrációkezelés puskaporát szárazon tartjuk – a tömeges illegális bevándorlással szembeni küzdelemre tehát tartósan kell berendezkedni.

Nemcsak a kormányzó párt, hanem valamennyi politikai tömörülés felelőssége, hogy síkra szálljanak az ország polgárainak védelmében. A hazai ellenzéki csoportosulások azonban nem veszik komolyan ezt a feladatukat, sokkal inkább aktuálpolitikai színtérre vetítik ki az évtizedekre meghatározó ügyek vizsgálatát. 2015-ben, a migrációs válság kezdetekor a Fidesz által kreált álproblémának titulálták az ügyet, majd ugyanezen év során másfél millió ember érkezett Európába. Tavaly pedig azt mondták, már nem létező fenyegetés a bevándorlás – most migránsok ezrei készülnek újra megindulni a balkáni útvonalon, a szituáció pedig kísértetiesen hasonlít a négy évvel ezelőtti áldatlan állapotokra. Az álproblémázásból tehát semmit sem tanultak, és megint bebizonyosodott, hogy határozott lépéseivel csak Orbán Viktor kormánya képes megvédeni az országot.

A magyar ellenzék hátborzongató inkompetenciája és fogalmatlansága azonban eltörpül Brüsszel felelőtlen magatartása mellett. Meghökkentő, hogy az európai elit évek óta képtelen úrrá lenni a káoszon, és ahelyett, hogy a bevándorlók által elkövetett számtalan bűn- és terrorcselekmény bekövetkezte után megálljt parancsolnának a folyamatnak, egyes vezető politikusok újabban a migráció legalizálásáról beszélnek.

Ha az EU nem ad megfelelő válaszokat a jelenkor kihívásaira, köztük az újra akuttá váló bevándorlás kérdésére, egy újabb bevándorlási hullámnak beláthatatlan következményei lesznek. A döntéshozatali folyamatok élére tehát olyan vezetők kellenek, akik nem azon morfondíroznak, miként lehet jobb a migránsoknak, hanem azt tartják szem előtt, hogy mi az európai emberek akarata. Le kell szögeznünk, hogy mindenki megértse: Európa nem menekülttábor, hanem az otthonunk. 

Az uniónak akkor van jövője, ha egyszer s mindenkorra felhagy a maszatolással, és ezen tézist elfogadván végre-valahára az érdemi cselekvés talajára lép.