Hirdetés

– Tizenöt éve csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Milyen tanulságokat vonhatunk le az eddig eltelt idő alapján?

– Amikor beléptünk az unióba, bizakodóak voltunk, igyekeztünk megtanulni, hogyan képviseljük az érdekeinket a szövetségben. Igyekeztünk, de mégis csupán tanulók voltunk, ezért a fontos döntések esetében nem igazán tudtuk megjeleníteni közép-európai érdekeinket. Ki kell mondani, hogy 2002 és 2010 között, az akkori szocialista kormányzatok nem is vitatkoztak az EU intézményeivel, elfogadták azt, amit azok mondtak. Az Orbán-kormány 2010-es választási győzelmével, valamint a visegrádi együttműködés megerősödésével azonban új időszámítás kezdődött. A nemzeti és a közép-európai pozíciók sokkal inkább érzékelhetők lettek az összeurópai döntéshozatal során. A kormányzat igyekszik hangsúlyt adni annak, hogy összeurópai, uniós érdek csak úgy jelenhet meg, amennyiben abban a tagállamok érdekei, így a magyar érdekek is megjelennek. Az elmúlt tizenöt év Magyarországot és más közép-európai államokat is megtanította arra, hogy miként kell tárgyalni az európai színtéren, azaz véget ért a tanuló korszakunk. Lehet, hogy nyugaton nem mindenki örül ennek, sokan azt szeretnék, ha a 2004-ben csatlakozott országok inkább a „nyomon követés” politikáját alkalmaznák.

– Milyen ma Magyarország megítélése az Európai Unión belül?

– Én 2011-ben az Európai Unió magyar elnöksége időszakában párizsi nagykövetként dolgozhattam. Jól emlékszem, hogy a magyar EU-elnökség milyen sok dicséretet kapott, és azt is mindenki elismerte, hogy a magyar elnökség jól választotta ki prioritásként a Duna-stratégiát és a roma keretstratégiát. Azaz a munkánkat professzionálisnak ítélték meg. Ugyanakkor a magyar kormány az elmúlt nyolc évben olyan fontos témákban is határozott álláspontot fogalmazott meg, amelyek szembementek az európai fősodorral, az úgynevezett politikailag korrekt beszéddel. A nem kormányzati szervezetek finanszírozása és az átláthatóságuk, a multikulturális társadalom, a migráció, a határvédelem kérdése, a nemzetpolitika ügye mind-mind vitát váltott ki Európában. A magyar kormány intézkedései olyan nyitott európai kérdéseket érintenek, amelyek a nyugati társadalmakat is erősen foglalkoztatják, de sokan nem örülnek ennek a vitának. A hagyományos, demokratikus politikai pártok gyakran szőnyeg alá szeretnék söpörni a problémákat, de ez nem megoldás. Ha egy vitát elfojtunk, akkor félő, hogy a szélsőséges pártok húznak abból hasznot, ez pedig senkinek sem állhat érdekében.

– Magyarországot jogállamisági kritika éri. Ön alkotmányjogász, korábban alkotmánybíró is volt. Meg tudná mondani, hogy mit jelent pontosan a jogállamiság?

– Jogászként, alkotmánybíróként és igazságügyi miniszterként is úgy tartom, a jogállam fontos kifejezés. Fiatal koromban nem élhettem jogállamban, csak „proletárdiktatúrában”, majd később „szocialista demokráciában”, ahol tilos volt jogállamról beszélni. A jogállam kifejezés alapvetően a jog elsőbbségét, a jog uralmát jelenti a zsarnoksággal szemben, így a demokráciával egyetemben modern politikai állam- és alkotmányfelfogásunk egyik alapfogalma. Ezt Alaptörvényünk is kiemelt helyen rögzíti, amely szerint „Magyarország független, demokratikus jogállam”. Ugyanakkor látni kell, hogy mára sajnálatos módon a jogállam fogalma egyre inkább elcsépelődik, parttalanná válik. A jogtudomány nem egységes a fogalom pontos tartalmi elemeit illetően, bizonyos erők kihasználják ezt a bizonytalanságot, és politikai szándékok és számítások alapján a jogállamiság nevében európai eljárásokat indítanak egyes országokkal, így hazánkkal szemben is. Mindeközben európai standardok kidolgozásának lehetünk szemtanúi, kérdés azonban, hogy vajon minden országot azonos mércével ítélnek-e meg.

– Előbb Magyarország, majd Lengyelország és újabban Románia… Vajon véletlen, hogy csak új tagállamokat ér jogállamisági bírálat az uniós és nemzetközi intézmények részéről?

– Úgy tűnik, hogy a nyugati országokkal, az úgynevezett „régi demokráciákkal” szemben elnézőbbek, mert ott a jogi kultúrát stabilnak vélik, ezzel szemben a még mindig „új demokráciáknak” titulált közép-kelet-európai országok iránt erős a politikai bizalmatlanság. A politikai döntésekbe könnyebben látnak bele jogállamisági problémákat. Mivel nem objektív mércével vizsgálódnak, hanem politikai megfontolások alapján tesznek megállapításokat, előfordul, hogy azonos vagy hasonló jogszabály egy „régi demokráciában” nem okoz gondot, ezzel szemben egy „fiatal demokráciában” bírálatokat vált ki.

– Franciaországban hónapok óta polgárháborús állapotok vannak, több ezer embert letartóztattak, új jogszabályokat hoztak a tüntetők ellen, még sincs ellenük uniós jogállamisági vizsgálat…

– A magyar kormány tagjaként nem szeretnék francia belpolitikai eseményeket kommentálni. Ugyanakkor emlékszünk még arra, amikor egy másik témában az Európai Bizottság elnöke 2016-ban azzal indokolta, hogy a bizottság a költségvetési fegyelmet Franciaországon miért nem ugyanolyan szigorral kéri számon, mint más tagállamokon, hogy „Franciaország az Franciaország”. Az európai egységet nem szolgálja a tagállamok közötti különbségtétel, hiszen az európai szerződések a tagállamok egyenjogúságát rögzítik. Így van ez a jogállamisághoz köthető témák esetében is.

– Az uniós jogállamisági mechanizmus jogi vagy politikai eljárás inkább?

– Az unióban jelenleg többféle jogállamisági mechanizmus is létezik, egymással párhuzamosan. A különböző uniós intézmények, az Európai Bizottság, az Európai Tanács is létrehozta saját jogállamisági eljárásait, és az Európai Parlament is több ízben előállt már jogállamisági javaslatokkal. Ezek közös jellemzője, hogy a jogi megítélések és a politikai megfontolások összekeverednek bennük. Jogi kifejezéseket alkalmaznak, de egyértelműen politikai tartalommal töltik meg azokat. Az eljárásokat mozgató szereplők nagy része nem tekinthető politikailag semlegesnek vagy függetlennek, így a döntéseik sem lehetnek azok. Éppen a napokban jelenik meg erről a témáról az ajánlásommal Gát Ákos Bence jogász-politológus könyve „Küzdelem az Európai színtéren” címmel, amely részletesen és közérthetően tárja fel az európai uniós jogállamiság-politika hátterét és kevésbé ismert összefüggéseit.

– Az unió már a támogatások felfüggesztésével fenyeget a jogállamisági kifogásai kapcsán…

– Számos elvi problémát vethet fel az uniós támogatások összekapcsolása az úgynevezett jogállamisági kritériumokkal. A hivatalban lévő Európai Bizottság önmagát politikai testületnek tartja, így számomra aggályos, ha egy magát politikai bizottságnak tituláló testület jogállamisági kérdésben kíván döntést hozni. Az ellentmondás a magyarországi önálló közigazgatási bíráskodás felállítása közben is tetten érhető. A törvény elfogadása előtt elemeztük más országok közigazgatási bírósági rendszereit, tanulmányokat készítettünk, hazai és nemzetközi konferenciákat szerveztünk, széles körű szakmai bizottságot állítottunk fel a jogtudomány jeles képviselőivel. Kikértük a Velencei Bizottság véleményét is, amely elfogadta, hogy egy országnak jogában áll szervezetileg is független közigazgatási bírósági rendszer létrehozásáról döntést hozni. Az általa megfogalmazott egyéb, tartalmi észrevételeket pedig figyelembe vettük, és ahol kellett, ezek alapján módosítottuk az új törvényt. A Velencei Bizottság is elismeri, hogy korábbi kritikáinak túlnyomó része okafogyottá vált. Kijelenthető, hogy Magyarország példaértékű együttműködést tanúsított. Az Európai Bizottság mindennek ellenére még mindig „vizsgálódik” a kérdésben, arra hivatkozva, hogy az „aggodalomra adott okot”. Fontos, hogy a joguralom nemcsak a tagállamok, hanem az uniós szervek esetében is érvényesüljön. A tagállami szuverenitást érintő folyamatos, túlzó vizsgálódások felvetik az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikk (2) bekezdésének megsértését, amely alapján az Európai Uniónak kötelessége tiszteletben tartania a tagállamok politikai és alkotmányos berendezését. Sok múlik azon, milyen szemléletű új Európai Bizottság jön majd létre. Ez nagymértékben függ majd a bizottság leendő elnökétől, ami pedig azzal áll szoros összefüggésben, hogy az állampolgárok milyen üzenetet küldenek az európai vezetőknek a május 26-i választáson. Mi bízunk benne, hogy az új Európai Bizottság a kollegialitást jobban tiszteletben tartja majd, és a szerződések szellemében jár el.

– Ha már jogállamiság… Igazságügyi miniszterként mi a véleménye arról a hazai bírósági szervezeti rendszeren belül kialakult vitáról, amelynek alapján az Országos Bírói Tanács javasolja az Országos Bírósági Hivatal elnökének elmozdítását?

– Korábban sem voltam és most sem vagyok abban a helyzetben, hogy állást foglaljak a kérdésben. Ezért téves minden olyan hivatkozás, amely azt sugallja, hogy ebben az ügyben én állást foglaltam volna. A kérdésben jogilag csak az Alkotmánybíróság, az Országgyűlés és bizonyos részleteiben a bíróság jogosult állást foglalni és dönteni. Sajnálatosnak tartom, hogy ezzel szemben kevés szó esik arról, hogy az Országos Bírósági Hivatal felállítása óta a hatékonyság és a minőség szempontjából is nagyon sokat fejlődött a magyar bíróságok teljesítménye, az összehasonlító adatok szerint Európa élmezőnyébe tartoznak.

– Milyen jogi eszközökkel lehetne megakadályozni a mezőgazdasági támogatások egy részének elvonását? Ezt a pénzt át akarják irányítani a migránsok ellátására…

– Az unió többéves pénzügyi keretéről végső soron a tanács határoz, egyhangúsággal. Ahhoz, hogy ez az egyhangú határozat megszülessen, nagyon sok kompromisszumra lenne szükség a tagállamok között. Vannak olyan kérdések, amelyekben a magyar kormány álláspontja sziklaszilárd. Ilyennek tekinthető a mezőgazdasági támogatások vagy a kohéziós források ügye. Fontosnak tartjuk, hogy a határvédelem finanszírozása is jelenjen meg a többéves pénzügyi keretben. Jelenleg a problémák azonosítása van napirenden, vélhetőleg csak a jövő évben fogadják el a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keretet. A tárgyalásokon nagyon fontos, hogy a nemzeti érdekeket szem előtt tartsuk. Többek között ez is a választás tétje.

– Létrejöhet idővel egy teljesen más, új párt- és frakciószerkezet az unióban, amely a hagyományostól eltérően alapvetően már globalista kontra szuverenista táborra osztja a szereplőket?

– Bármi lehetséges. A pártstruktúrák nincsenek kőbe vésve. A hagyományos bal- és jobboldal is töredezhet, és helyette új törésvonalak jelenhetnek meg. Jól mutatja, hogy a visegrádi országok, noha vezetőik eltérő pártcsaládhoz tartoznak, mégis kiválóan együtt tudnak gondolkodni, amennyiben a térség érdekeiről van szó. Vannak, akik a nyitott társadalom és a multikulturalizmus mellett teszik le a voksukat és vannak olyanok, köztük mi is, akik a nemzeti identitást és a tradicionális értékrendet akarják megőrizni. A választások után jobban látható lesz, merre megy Európa. Bízzunk abban, hogy felülkerekedik a józan ész, és nem egy idealisztikus, soha nem teljesíthető ábrándokat megfogalmazó Európai Unióban találjuk magunkat.

– Marad a Fidesz a Néppártban?

– Minden megtörténhet, de bízzunk abban, hogy a Fidesz a Néppárt tagja marad. A pártcsaládon belül sok olyan kiváló személyt ismerek, akik a Fidesz helyét a Néppárton belül képzelik el. Nyilván kellő reflexiók alapján kell és lehet majd az erre vonatkozó döntést meghozni. Kérdés, hogy a Néppárt milyen irányba akar menni, mert ez határozza meg majd a Fidesz álláspontját.

– Mik a jövőbeli tervei? Európai parlamenti képviselő vagy európai biztos szeretne lenni?

– A jövő útjai kifürkészhetetlenek. Szakmai pályafutásom során mindig ott akartam dolgozni, ahol a leghasznosabbnak érezhettem magam. Igazságügyi miniszterként dolgozni komoly megtiszteltetés. Hivatali időm alatt számos új kódex született, és örülök, hogy részese lehettem ezen munkáknak. Azt, hogy a soron következő EP-választáson a Fidesz listavezetője lehetek, szakmai munkám elismerésének is tekintem. A nemzeti jog és az európai jog között szorosak a kapcsolatok, így amennyiben hasznos lehetek az európai színtéren, a feladatok elől nem fogok megfutamodni. A döntéseket azonban akkor kell meghozni, amikor azok aktuálissá válnak. Most bízzunk abban, hogy a választók nagy többséggel támogatni fogják azt a listát, amelynek listavezetője lehetek.