A csúcsjelölt úr szereti a pénzt
A hazai ellenzéki sajtó megdöbbentőnek tartja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megvonta támogatását Manfred Webertől, az Európai Néppárt csúcsjelöltjétől, egyesek emiatt politikai szélkakasnak is nevezték a magyar kormányfőt. Pedig ha megnézzük Manfred Weber korábbi nyilatkozatait, egyértelművé válik, kettejük közül ki a szélkakas.
Orbán Viktor miniszterelnök Heinz-Christian Strache osztrák alkancellárral tartott közös sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a Fidesz nem támogatja a néppárti Manfred Weber európai bizottsági jelölését. A döntést azzal indokolta, hogy a magyar kormány és vezetője nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy olyan embert támogat európai bizottsági elnöknek, aki bejelenti, hogy nem tart igényt a magyarok szavazataira. A néppárti csúcsjelölt ugyanis korábban azt nyilatkozta, inkább nem vállalná a bizottság elnöki tisztségét, ha azt csak a Fidesz szavazataival tudná megszerezni.
A hazai ellenzéki sajtó egy része megdöbbentőnek és váratlan fordulatnak tartja, hogy Orbán Viktor megvonta támogatását a néppárti csúcsjelölttől, miszerint „Orbán Viktor kihátrált a jelöltje mögül”. Természetesen a bajor politikus soha nem volt Orbán Viktor vagy a Fidesz jelöltje. A csúcsjelölti pozícióra az Európai Néppártból (EPP) mindössze ketten pályáztak: Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője és a nyíltan bevándorláspárti finn liberális politikus, Alexander Stubb, aki mindig keményen kritizálta Orbán Viktort. A Fidesz a két jelölt közül a kisebbik rossz elve alapján döntött Manfred Weber jelölésének támogatása mellett. Másrészt hazánk a csúcsjelölti rendszert a kezdetektől fogva ellenezte. A magyar álláspont már 2014-ben is az volt, hogy a bizottság elnökéről a kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanácsnak kellene dönteni.
Migránspárti fordulat
A tavalyi országgyűlési választások előtt Manfred Weber a Figyelőnek még elismerően nyilatkozott Orbán Viktorról, és a magyar választókat arra buzdította, hogy a Fideszre szavazzanak. Szerinte a magyar miniszterelnök kritikus szelleme olyan vitákat is felszínre hoz, amelyekre nagy szükség van az unióban. Kitért arra is, hogy az európai szocialisták hiába munkálkodnak a Fidesz Néppártból való kizárásán, mert a Fidesz erős partnere az EPP-nek, és erős szövetséges a polgári értékek európai megvalósításában. A Néppárt frakcióvezetője úgy fogalmazott, „nem hagyjuk, hogy a szocialisták kizökkentsenek minket a nyugalmunkból, hiszen összetartozunk és együtt dolgozunk”.
Védelmébe vette Orbán Viktor bevándorláspolitikáját, miszerint biztosítani kell a külső határok védelmét, valamint meg kell tudni, kik érkeznek Európába. „Ebben Orbán Viktor élen jár, hiszen kerítéssel óvja a szerb–magyar határszakaszt, és ezért nem kritikát, hanem támogatást érdemel” – tette hozzá. Határozottan ellenezte, amit többek között Angela Merkel is javasolt, hogy az EU következő költségvetési ciklusában a kifizetéseket a menekültek befogadásához kössék. „Tévútra vezet az, ha az uniós kifizetéseket politikai kérdésekhez kötik” – mondta. Egy évvel ezelőtt még a migrációt a jelenlegi legnagyobb európai problémának nevezte, „amiről nemcsak beszélni kell, hanem tenni is, ahogyan Bulgária tette, vagy Magyarországon Orbán Viktor, amiért nem kritika, hanem támogatás járna nekik Brüsszelből”.
Néhány hete azonban, amikor Athénban ismertette kampányprogramját, kiderült, hogy a veszélyt már nem a bevándorlásban, hanem a populizmus erősödésében látja: „a nacionalisták az ellenség, 2019-ben ellenük kell harcolnunk” – jelentette ki. A bevándorlásról mint problémáról nem ejtett szót, csak a Frontex 2027-re tervezett megerősítését hozná előre 2022-ig. Tavaly nyáron még felszólította az EP-t, hogy ne ártsa bele magát a Stop Soros törvénycsomagba, mert ez nem a strasbourgi testület dolga, néhány hónap múlva pedig megszavazta az EP-ben a Sargentini-jelentést. A fent idézett, Figyelőnek adott interjúban még úgy jellemezte Orbán Viktort, mint aki mindig kompromisszumra törekszik, majd néhány hónap múlva azzal az indokkal szavazta meg a Sargentini-jelentést, hogy a magyar kormány a civil szervezetek és a CEU ügyében kompromisszumképtelen.
Ellentétes nyilatkozatok
Számos példát lehet hozni arra, hogy képes az ellenkezőjét is állítani annak, amit korábban mondott. Míg sokáig támogatta a burkaviselés korlátozását, később a vallásszabadságra hivatkozva megváltoztatta álláspontját. „Európai Unióként meg kell mutatnunk, hogy nyitottak vagyunk a migránsok felé. Mi az emberi jogok eszméjét találtuk ki, és nem a keresztény jogok eszméjét” – nyilatkozta a Financial Times nevű brit napilapnak 2018 őszén. Egyre inkább egy olyan politikus képe rajzolódik ki, akinek már nincs önálló gondolata, és gyakorlatilag teljesen mindegy, mit nyilatkozik, mert mindenkinek azt mondja, amit hallani szeretnének tőle. Budapesti látogatásáról – még Magyarországon tartózkodva – békülékeny hangon azt mondta, hogy konstruktív megbeszélést folytatott Orbán Viktorral, majd másnap Németországban már fenyegetően arról beszélt, hogy a Néppártban „elfogyott a türelem” a magyar miniszterelnök iránt. Kijelenti, hogy nem támogatja Törökország uniós csatlakozását, majd Twitter-oldalán békés és áldott ramadánt kíván a világon élő összes muszlimnak.
Mióta 2018 novemberében megválasztották a Néppárt csúcsjelöltjének, szinte naponta azzal volt elfoglalva, hogy belerúgjon egyet saját szövetségesébe. A bevándorláspárti politikusokkal egy követ fújó Manfred Weber ma már azt szeretné elérni, hogy az unióval szemben kritikus pártok ne kapjanak pénzt az európai kasszából, valamint azzal kampányol, hogy a magyarok és a lengyelek elleni 7. cikkely szerinti eljárást cseréljék le egy hatékonyabbra. Amikor szembesült azzal, hogy a konzervatív értékek képviselete kevés lesz ahhoz, hogy megválasszák bizottsági elnöknek, folyamatosan balra tolódott, ahogy tette ezt korábban Angela Merkel is. Orbán Viktor egykori támogatójából a magyar miniszterelnök kérlelhetetlen ellenfele lett, és már ő is Orbán Viktorhoz képest határozza meg magát. „A keresztény értékek, amiket hirdetek, közelebb állnak Ferenc pápához, mint az Orbán-félékhez.” Március végén a Süddeutsche Zeitung nevű német napilapnak kifejtette, hogy már nemcsak a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, hanem a Judith Sargentinit soraikban tudó Európai Zöldekkel is koalíciót kötne, viszont kizárta az együttműködést a Matteo Salvini vezette olasz Ligával, a lengyel Jog és Igazságossággal (PiS), valamint az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű német és a Marine Le Pen vezette Nemzeti Gyűlés nevű francia párttal.
Közös értékek?
Manfred Weber demokráciafelfogása is sajátos. A brexittel kapcsolatban azt hangoztatja, hogy az Egyesült Királyságban meg kellene ismételni a népszavazást. Éppen csak azt nem teszi hozzá, hogy egészen addig, amíg ott megfelelő eredmény nem születik. Amióta Orbán Viktor bejelentette, hogy a Fidesz nem támogatja a bizottsági elnöki posztra, egyre több elemzés jelenik meg az európai sajtóban arról, hogy csökkentek Manfred Weber esélyei. Nagyszebenben az uniós állam- és kormányfők informális találkozóján egy ezzel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy az Európai Néppárt novemberi pártkongresszusán a szavazatok 79 százalékával választották csúcsjelöltnek, az EPP „nevetséges intézménnyé válna”, ha nem tartaná magát ehhez a döntéshez. „Ha a Néppárt nyer a választásokon, jogunkban áll magunknak követelni a vezetést” – jelentette ki.
Valójában egyetlen uniós jogszabály sem garantálja azt, amit a bajor politikus állít. A nagy demokrata addig szavaztatna a brexitről, amíg számára kedvező eredmény nem születik, de a néppárti csúcsjelöltről hozott döntést megmásíthatatlannak tartja. Az pedig elég kétséges, hogy a Néppártnak mi áll majd jogában az EP-választások után. Előfordulhat, hogy hiába nyernek a választásokon, a kiválások miatt úgy lecsökken a frakció létszáma, hogy a szocialisták lesznek a legerősebbek. Az előrejelzések szerint a Néppárt 171, míg a szocialisták 152 mandátumhoz juthatnak. A Fidesz 14-15 helyre számíthat, amihez ha hozzávesszük a határon túli magyar pártok 2-3 mandátumát, illetve azon pártokét, amelyek a Fidesz esetleges kizárása vagy kilépése után szintén otthagynák a Néppártot, akkor az EPP-frakció egészen biztosan több mint 20 mandátummal csökkenne.
És lapzártakor robbant a bomba. Havi 4332 euró, azaz hozzávetőleg 1 millió 400 ezer forint: ennyit kapnak havonta az Európai Parlament képviselői általános költségtérítésként, elsősorban egy hivatalos iroda fenntartására. Elszámolniuk nem kell, számlákat nem kérnek tőlük. Az élelmes Manfred Weber ebben a joghézagban látta meg a nagy lehetőséget. Az ügyeskedő néppárti politikus a saját vidéki családi házát nevezte ki pártirodának, hogy ezt a pénzt is megszerezze. Trükkös eszközökkel, joghézagokat kihasználva az elmúlt években legalább 400 ezer eurót, hozzávetőleg 125 millió forintot vágott így zsebre – adta hírül a V4NA nemzetközi hírügynökség. Annak idején a francia elnökválasztási kampányban az akkori fő esélyes François Fillon egy hasonló ügybe belebukott. Vajon az ügyeskedő Weber túléli-e?
