Erős Magyarország, erős Európa
Minket nem a Néppárt érdekel, hanem egy erős és új Európa építése, mert azt gondoljuk, hogy Magyarország csak akkor tudja elérni céljait, ha megújítjuk az európai együttműködést. Ehhez a jelenlegi brüsszeli elitet le kell cserélni. Arra kifejezetten büszkék lehetünk, hogy az elmúlt nyolc évben kiharcolt szabadsággal jól éltünk, számtalan vitát vállaltunk Brüsszellel, és az eredmények minket igazolnak – mondta a Demokratának az elmúlt hetek fejleményeiről Hollik István kormányszóvivő.– Másfél hete erős fordulat állt be a Fidesz Néppárthoz való viszonyában, amit az is kifejezett, hogy Orbán Viktor Budapesten fogadta Matteo Salvinit, illetve Heinz-Christian Strachét. Ezek után hangzottak el azok a kijelentések, amelyek szerint a Fidesz határozott együttműködést képzel el az európai nemzeti jobboldali pártokkal.
– A Fidesz–KDNP számára egy biztos pont van, a magyar nemzeti érdek, ami az, hogy megvédjük az európai keresztény kultúrát, és megállítsuk a bevándorlást. Ha azt látjuk, ezt a Fidesz a Néppárton belül maradása segíti, akkor erre fogunk törekedni, de ha az Európai Néppárt eltávolodik a keresztény értékektől, csak hogy megfeleljen a bevándorláspárti liberális politikai közösségeknek, akkor nem lesz ott maradásunk. Láthatóan vannak olyan szövetségeseink, akikre számíthatunk a bevándorláspártiak visszaszorításában. Ők is ki merik mondani, hogy Európa válságban van. Az elmúlt öt évben a néppárti vezetésű Európai Bizottság a kontinens problémáit nem oldotta meg, inkább súlyosbította.
– Ez jelenti azt is, hogy csökken az esélye annak, hogy a Fidesz–KDNP a Néppárton belül szeretné megvalósítani ezeket a reformokat?
– Meg kell várnunk az emberek véleményét, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Ha a választás végeredményéből egyértelműen kiolvasható, hogy az európai emberek változást akarnak, a brüsszeli bevándorláspolitikát elutasítják, az minket is arra fog sarkallni, hogy határozottabb lépéseket tegyünk a változás érdekében. Abban biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi brüsszeli elit nem érdekelt a megújulásban, őket csak az izgatja, hogy a kulcspozíciókat el tudják foglalni. Azt gondolják, hogy erős Európa csak úgy jöhet létre, ha Brüsszel még több hatalomhoz jut, mi pedig azt gondoljuk, hogy Európa erejét a büszke és sikeres nemzetállamok adják.
– A magyar miniszterelnök javaslataira, hogy a Néppárt működjön szorosabban együtt az európai nemzeti pártokkal, a Néppárt elnöke Nagyszebenből azt üzente, hogy semmilyen együttműködés nem képzelhető el. Sőt, a Fidesz álljon le ennek szorgalmazásával, vagy távozzon a pártcsaládból. Lehet itt még érvelni?
– Sajnos a néppárti nyilatkozatok azt bizonyítják, hogy a Néppárt vezetői – beleértve Manfred Webert is – eltávolodtak az európai valóságtól, nem hallgatják meg a saját polgáraikat, és nem tisztelik azokat a vezetőket, akik ki merik mondani, hogy változásra van szükség. Szomorú azt látni, hogy Manfred Weber és néppárti társai csak azért bírálnak bennünket, mert nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy az európai jobboldal számára az egyetlen lehetséges út a bevándorláspárti baloldallal való összefogás. Ebben ne számítsanak a támogatásunkra.
– Weber a Timmermansszal folytatott elnökjelölti vitában azt is felvetette, hogy az eddigieknél konkrétabb lépéseket kellene Magyarország ellen tenni, például a hetes cikkely szerinti lassan csörgedező eljárás helyett pénzmegvonást alkalmazni. Ez már-már nyílt szakításnak hangzik?
– Ez fenyegetés és zsarolás. Folyamatosan nyomást akarnak gyakorolni a magyar bevándorláspolitikára. Eddig ilyen módszereket liberális és szocialista bevándorláspárti politikusoktól hallhattuk, szomorú, de most beállt a sorba Manfred Weber is. Minket azonban nem a Néppárt érdekel, hanem egy erős és új Európa építése, mert azt gondoljuk, hogy Magyarország csak akkor tudja elérni céljait, ha megújítjuk az európai együttműködést. Ehhez a jelenlegi brüsszeli elitet le kell cserélni, és a bevándorlást ellenző, az európai keresztény kultúrát védő politikusokat kell az Európai Unió vezetésébe ültetni. Ezért is sorsdöntő a május 26-i szavazás!
– Lát valamiféle értetlenséget a német politikusok részéről a térség iránt? Weber ugyanis a megzabolázandó tagállamok között Magyarország mellett Lengyelországot, Romániát és Olaszországot is említette, amelyeket szerinte nem megfelelő demokráciafelfogás szerint vezetnek. A térség másképp gondolkodik, mint a német–francia tengely?
– Visszaköszön a XIX–XX. század minden birodalmi gőgje. Az európai együttműködésben minden tagállam egyenrangú. Ezt mintha a nagy államok vezetői néha elfelejtenék. Véget ért már az a korszak, amikor a nagy államok írják elő a kisebbeknek, miként kell felépíteniük a társadalmukat, hogyan kell gondolkozniuk a demokráciáról és saját magukról. Ne feledjük, a német vezetők a migránsok áttelepítésével akarnak megszabadulni a bevándorlóktól, ezért üzengetnek rendszeresen a bevándorlást elutasítóknak. Magyarország egy szuverén demokratikus jogállam szabad választásokkal. El tudjuk dönteni, hogy mit szeretnénk! Arra kifejezetten büszkék lehetünk, hogy az elmúlt nyolc évben kiharcolt szabadsággal jól éltünk, számtalan vitát vállaltunk Brüsszellel, és az eredmények minket igazolnak.
– Lát olyan folyamatot, hogy az uniós politika egyre inkább a német politikát próbálja leképezni? Hiszen az ébredő nemzeti erőkkel szemben Németországban is összeállt a politikai pólus két oldalán lévő jobb- és baloldali nagy párt, és mintha most az európai választás kapcsán is ugyanez a forgatókönyv készülne.
– A politikai együttműködés tekintetében valóban két példa áll előttünk: a német és az osztrák. A bevándorláspártiak azt akarják velünk elhitetni, hogy az EP-választások után a nagykoalíciónak nincs alternatívája, nem lehet mást tenni, mint összefogni a szociáldemokratákkal. Csakhogy a bevándorláspárti szocialistákkal való együttműködésnek mindig az a vége, hogy a kereszténydemokraták feladják az elveiket. A bevándorlásban nincs középút. Vagy megvédjük Európát, vagy beengedjük az illegális bevándorlókat. Vegyük észre: azok a jobboldali pártok, amelyek együttműködnek a baloldali bevándorláspárti erőkkel, előbb-utóbb maguk is azokká válnak. Ezért mi inkább az osztrák példát ajánljuk az Európai Néppárt figyelmébe, ahol a jobboldal és a jobbközép jól együtt tud működni.
– Mit szól ahhoz, hogy az említett vitában Weber a határvédelem kapcsán viszont a magyar kormánnyal kompatibilis gondolatokat fogalmazott meg, vagyis szigorítaná a határvédelmet, kordában tartaná a migrációt? Mi is akkor a baj a magyar hozzáállással?
– Nem tanúskodik politikai éleslátásról, ha Manfred Weber nem veszi észre, hogy azokkal a bevándorláspárti szocialista és liberális erőkkel akarja vezetni az uniót, amelyek nyitott határokat akarnak, legális migrációt és kötelező szolidaritást szorgalmaznak. Közben kizárja az együttműködést azokkal, akik nemcsak beszélnek a határok megvédéséről, hanem meg is valósították ezt: Magyarország szárazföldön, Matteo Salvini pedig tengeren. Ha ennek ellenére Manfred Weber a magyar szavazatokkal nem akar a bizottság elnöke lenni, akkor jó hírünk van: a magyarok szavazataival nem is lesz.
– A Fidesz és az Európai Néppárt viszonyának romlását a hazai ellenzék is megpróbálja felhasználni, akik most az európaiság jelszavába kapaszkodtak. A DK vagy az MSZP célkitűzései valóban európaiak?
– Az ellenzék nem Magyarországot képviseli Brüsszelben, hanem Brüsszelt Magyarországon. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt években a kötelező kvótától kezdve a migránsvízumig minden bevándorláspárti javaslatot megszavaztak, pedig a magyar emberek egyértelművé tették, hogy Magyarországból nem akarunk bevándorlóországot csinálni. A brüsszeli bevándorláspártiak a birodalmi hévtől fűtve mindent Brüsszelben akarnak eldönteni. A fejünk felett akarnak a minket érintő kérdésekben döntést hozni, a bevándorlást tömegessé és legálissá akarják tenni. Határvédelem helyett pedig a határmenedzsmentet erőltetik. Ne legyen kétségünk! Az ellenzék, ahogy eddig is, továbbra is támogatni fogja ezeket a törekvéseket. Velük ellentétben mi egy olyan Európát akarunk, ami erős nemzetállamokból áll, képes megvédeni határait, biztonságot nyújt lakóinak, óvja keresztény kultúránkat. Május 26-án tehát jövőt választunk magunknak, ezt a döntést nem szabad elhibáznunk!