A bor összeköti az embereket

–  Hol, milyen filozófiával készülnek a boraik?

–  Két borvidéken, a trianoni határ által kettévágott dél-csongrádin és nagyobbrészt a szerémin termesztünk szőlőt összesen 16 hektáron. Ennél nem is nagyon akarok többet. Szerémben olyan dűlőkben dolgozunk, amelyek némelyike egykor magyar királyi birtok volt, mint például a Krisztus-dűlő, a Remete-dűlő vagy a Kárász-dűlő. A lelkiismeretem azt diktálta, hogy tiszteljem az őseim hagyatékát, a szülőföldemen, ahonnan sokan elvándoroltak. A történelmi dűlőkbe ültessek történelmi szőlőfajtákat, és olyan bort kínáljak az embereknek, ami nem tartalmaz rovarölő szert, gyomirtót, más mérget. Szerémi zöldet, mézesfehéret, fehér bakatort, kadarkát, kisebb mennyiségben bálintot, alanttermőt, vadfeketét is telepítettünk. Itt a Dél-Alföldön, Szeged és Palics között, Hajdújárás környékén fontos fajtánk a kövidinka, itt is művelünk kadarkát, ami a legfontosabb kékszőlőfajtánk. Szerémben a Nagy-Krisztus-dűlőben kísérletezünk ennek fehér változatával, a fehér kadarkával. Ahogy mondtam, ragaszkodom az értékeinkhez, ezért visszanyúltunk ahhoz a történelmi magyar borkultúrához, aminek a Szerémségben római és kelta előzményei is voltak. Nagy kultúrájú vidék volt ez valaha, itt született kilenc római császár, III. Kallixtusz pápa és Szaloniki Szent Demeter vértanú. Szerémségi volt Pécsi Tamás és Újlaki Bálint is, akik a XV. század első felében először majdnem teljes egészében magyarra fordították a Bibliát.

–  Milyen ma a magyar borkultúra ezen a történelmi borvidéken?

–  Nekem valójában egy dolgom van, hogy minél kevesebbet rontsak el a lehetőségekből, amit a szőlőfajták és főleg a kitűnő termőhelyek nyújtanak. Most már hárman faggatjuk a szerémi dűlőket, a Dukay-Sagmeister-pincészet évről évre izgalmas, kiváló borokat készít, akárcsak Móricz Árpád bácskossuthfalvi tiszteletes úr. Ehhez persze mély hazafias, nemzeti elkötelezettségre és a szülőföldbe vetett rendíthetetlen hitre van szükség, hiszen Szerémség ma már szinte tejesen szerb környezet, magyar embert mutatóba is alig találni. Nagy kihívás ez, akárcsak a távolság, hiszen a Szerémség 120 kilométerre van Hajdújárástól.

–  Milyen a boraik fogadtatása?

–  A boraink 17 országban vannak jelen. Az 1880-as telepítésű kadarkánk 2015-ös évjárata tavaly bekerült az Ázsia legjobb éttermének választott, indiai konyhát vivő bangkoki Gagganba. Ugyanez a bor tavaly a világ legjobb éttermének minősített koppenhágai Noma étterembe is bekerült, a 2016-os évjáratot pedig a Forbes magazin ajánlotta tavaly a világ tíz legjobb étterme által kiválasztott tíz legjobb bor között. De ezek azért a mi gasztrokultúránk borai, így a külföldi eladásaink rovására fokozatosan egyre több helyen lehet velük találkozni a magyar élettérben is.

–  Innen merre tovább?

–  Huszonöt éve lépésről lépésre haladunk. Most a vendéglátásban szeretnénk fejleszteni, olyan programokat kínálni, amik újra közelebb hozzák az embereket a természethez, a természetes életmódhoz. A Palicsi-tó partján a partnereinkkel kisebb étterem kiépítésébe vágunk bele, ahol a finom ételek és a jó borok mellett a vendégek maguk szedhetik le a gyümölcsöket, fűszereket. Más igényes, színvonalas, lényegi tudást adó programokat is kínálunk majd: erdei gombászkodást, csónaktúrát a közeli Ludasi-tavon, emellett lehetőség lesz kézműves-tevékenységekre, gyümölcsfeldolgozásra, kenyérsütésre vagy akár íjászkodásra is. Az a célunk, hogy szakavatott vezetéssel ráébresszük az embereket arra, hogy képesek az önfenntartásra és az önellátásra, és meg tudnak maradni a szülőföldjükön.

–  A délvidéki fiatalokban van hajlandóság a borászkodásra?

–  Móricz tiszteletes úr öt gyermeke közül többen is borásznak készülnek, a nagyobbik lányom most végez szőlész–borász szakon, nemsokára munkába áll a családi pincészetben, és valószínűleg több diáktársa is nálunk fog dolgozni. Örülök, hogy nem külföldre akarnak menni. Ebben a szándékukban erősíteni is akarom őket, ezért felajánlottam nekik, hogy a most végző diákok hozzanak ott létre egy közös borászatot. Minden feltételt biztosítanék nekik, amíg elkészítik az első saját, piacra dobható borukat. Ez afféle baráti alapon létrejövő szövetkezetként működne, erősítve a közösséget. Ez a feladat Kárpát-mendencei léptékben is, ezért hoztuk létre tavaly tizenkét alapítóval a Külhoni Magyar Borászok Egyesületét.

–  Milyen céllal?

–  Azt szeretnénk, hogy a Szerémségben, Érmelléken és más történelmi magyar borvidékeinken tapasztalható talpraállási törekvések megerősödnének, és példát adnának azoknak a borvidékeknek, ahol ez még nem indult el. Ez egy ernyőszervezet, nemrég kezdtük létrehozni régiónként is a magyar borászok egyesületeit. Vannak helyek, ahol már alig akad magyar termelő vagy közösség, kellő információ híján az ottani többségi nemzet bortermelésébe betagozódtak. Nekünk minden egyes borvidék és minden egyes magyar borász fontos, hiszen a bor kultúra- és identitásképző tényező. Ahol szőlővel és borral foglalkoznak a magyar termelők, bort isznak a magyar emberek, ott erős a magyar öntudat. És mivel sokan eljutnak a borászokhoz, akik jellemzően konzervatív, istenhívő, hazafias érzelmű emberek, az ő értékrendjük, gondolatiságuk sokakhoz eljut. Egy szó mint száz, az erős határon túli borászközösségek az identitásépítés fontos erőforrásai. És ezért fontos kell legyen Magyarországnak, a magyar kormánynak is. A segítő szándék ki is nyilváníttatott a tavaly aláírt Borszerződésben, most azon munkálkodunk közösen, hogy az abban foglalt célok mielőbb megvalósuljanak. Erre irányul a XIX. századi korszerű szőlőművelés úttörőjéről, Schams Ferencről elnevezett terv, amelyik minden borvidék jelenlegi helyzetének, állapotának felmérését követően felsorolja, hogy hol milyen segítségre van szükség. Sajnos lassan halad a dolog, de önerőből, összefogással már így is jelentős fejlődés valósult meg több helyen. Két szempontot tartunk szem előtt. Az egyik, hogy mire van szükségük a helyi termelőknek, a másik, hogy mi szolgálja az adott borvidék érdekét. Például lehet, hogy az Érmellékről könnyebb értékesíteni a chardonnay-t, mint a piros bakatort, de annak a borvidéknek a történelmi fajtája az utóbbi, ezért csak annak a telepítését támogattuk most már két alkalommal is, részben Debrecen városa és más támogatók segítségével, egy kormányzattól függetlenül kidolgozott pályázati rendszerben. Ma már közel húsz érmelléki termelőnek van piros bakatora; az első, aki sok évtized szünet után bort készített belőle, a bihardiószegi Heit Lóránd. Néhány év alatt a nulláról eljutottunk oda, hogy a helyi termelők kikaparták a fundamentumot, és borversenyt rendeznek a fajta boraiból. Ez mintát adhat a többi régi magyar borvidéknek is, és ha a magyar állam teljesíti az ígért vállalásait, akkor más borvidékek is újjászülethetnek a magyar borkultúra és a magyar nemzetrészek javára.

–  Borászat és közösségépítés?

–  A bor a legjobb nagykövet, összeköti az embereket. Borban az igazság, mondja a szállóige. A magyar történelem legszebb fejezetei azt mutatják meg, hogy a magyarság küldetése a kompromisszummentes kiállás az igazság mellett, függetlenül attól, hogy győztünk-e vagy elbuktunk. Mi erre vagyunk programozva. Egyetlen feladatunk, hogy erkölcsileg mindig a jó oldalon álljunk, és azt tegyük, amiben hiszünk. Ez vezérel a borkészítés során is. A globalizációval szemben ugyanis csak a személyes példaadással lehet védekezni.