A magyarokat nem lehet Brüsszelben előszobáztatni
Ahogyan arról beszámoltunk, három magyar képviselőt – Deutsch Tamás és Gál Kinga fideszes, valamint Ujhelyi István szocialista politikust – választottak meg európai parlamenti szakbizottsági alelnöknek. Három Fidesz által delegált képviselő esetében viszont, ahogy a kormánypárt közleménye fogalmaz, a DK, a Momentum és az MSZP képviselői a demokrácia alapszabályait vették semmibe, amikor megpróbálták megakadályozni, hogy a Fidesz–KDNP képviselőcsoportjának tagjai betöltsék a választási eredmények szerint nekik járó bizottsági alelnöki helyeket. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogásszal beszélgettünk.– Felemás sikerrel járt az ellenzéki akció…
– Valóban a Momentum és a DK bevitte a magyar belpolitikát az Európai Parlament falai közé, ezzel egyúttal egy számukra kiszámíthatatlan folyamatot indítottak el. Ez egyrészt az igazi, „waschechte” européerek ellenszenvét válthatja ki, másrészt olyan évtizedes szokásokat, elveket – például a szenioritás – rúgtak fel, amely növeli a szimpátiát a lengyelek és a magyarok iránt. A Fidesz kemény és szilárd fellépése ugyanakkor azt mutatja, hogy a magyarokat nem lehet Brüsszelben előszobáztatni, egy közel 53 százalékos EP-választási eredménnyel előjogai vannak a nagyobbik kormánypártnak az unióban.
– Ezek szerint a magyar ellenzéket rövidtávú politikai érdekek vezérlik?
– Nehéz átlátni egy zavaros politikai koncepción, de az kétségtelen tény, hogy a magyar ellenzék a hazának háttal cselekedett, amikor a saját honfitársai ellen szavazott. Veszítettek az EP-választáson, a kudarcukat és a tapasztalatlanságukat agresszióval kívánják kompenzálni. Azt gondolom, hogy Tavares és Sargentini szellemi örökösei számára ez nem okoz különösebb lelkiismereti megrázkódtatást, és valóban csupán a rövidtávú érdekeiket tekinthetik vezérlőelvként.
– Mit gondol, ez a huzavona nem árt az EU külső megítélésének?
– Mivel az EP-n belül nem tud megkezdődni az érdemi munka – és az új Európai Bizottságról még nem is beszéltünk –, ettől természetesen vérszemet kaphatnak a versenytársak. Be kellene ismernie az EU-s elitnek, hogy horizontot vesztett: Európa, pontosabban az unió egy képtelen és abszurd politikai utópia rabja lett, elveszítve mára gazdasági jellegét. Ez akkor is igaz, ha ma Európa nyugati felét saját gazdasági jólléte, háború utáni kényelme vezette el a kollektív önfeladásig.