Vigyáznunk kell a gerincünkre
Elmagyarázták nekünk, hogy mitől értékes az értéktelen, és miért jó hontalan világpolgárként tengődni, a gyermekkorunkban magunkba szívott alapértékek azonban a hamis ideológiák máza alatt is konzerválódnak – véli Samók Dávid. A tehetséges ifjú művészeket pályázati úton támogató MIPE – Magyar Ifjúságért Polgári Egyesület főtitkára úgy véli: a liberális alkotók is valójában konzervatív gyökereikből építik fel saját világukat, alkotói attitűdjük a kultúra bölcsőjéig nyúlik vissza.
– Noha a legtöbb fiatal távol tartja magát az aktív politizálástól, ön tizennyolc éves fiatalemberként fontos feladatának érzi, hogy a keresztény–konzervatív értékrendet hirdesse a korosztályában. Honnan ered ez a küldetéstudat?
– Tapasztalataim szerint csupán látszat, hogy a fiatalokat ne érdekelnék ugyanúgy a közéleti kérdések, mint bármely más korosztályt, csupán kevésbé hallani a hangjukat. Az ötvenes–hatvanas években az öltözködés vagy éppen a hajviselet is a politikai véleménynyilvánítás eszköze volt, jelenleg mindez kevésbé hangsúlyos kifejezésmód. Számomra azért fontos a keresztény–konzervatív szemléletmód terjesztése, mert úgy gondolom, minden fiatal személyisége olyan, mint egy régi freskó a falon: gyermekkorunk óta belénk ivódott egy természetes nemzeti érzelem, egy vallási alapvetés, ezen természetes alkotóelemeinkre azonban rákenték a kozmopolita világpolgárság hamis mázát. Elmagyarázták nekünk, mitől értékes az értéktelen, abban a hazug narratívában ringattak, hogy milyen felszabadító gyökértelenül és hontalanul élni a világban, hiszen bármely országban otthont találhatunk. Nekem megnyugvás, hogy sokszor látom: a fehér diszperzitréteg konzerválja az alatta meghúzódó alapértékeinket. A MIPE feladata, hogy utóbbiak a felszínre kerüljenek, és a Iuvenes Talentum Program segítségével támogassuk a szemléletünkkel szimpatizáló ifjú művészeket abban, hogy a szűk környezetüket kitágítva, szélesebb közönség előtt bemutatkozhassanak.
– Melyek a pályázat feltételei, és miként érvényesül az elbírálás során az egyesület szellemisége?
– 15 és 25 év közötti fiatalok jelentkezését várjuk minden művészeti ágazatban. A pályaművek elbírálásáról egy aktív alkotókból álló szakmai kuratórium dönt, valamint a MIPE közössége aszerint, kiben fedezzük fel a tehetséget, és mely terveket érezzük ténylegesen megvalósíthatónak. Nem az a lényeg, hogy az adott pályázó minél nagyszabásúbb célt tűzzön ki maga elé, inkább a kivitelezhetőség, például egy festőnél előny, ha kristálytiszta elképzelései vannak a potenciális célközönségéről, az optimális kiállítóhelyekről és a reális látogatószámról. A döntésben szerepet játszik az is, hogy a pályázó munkájában milyen minőségben köszön vissza a keresztény-konzervatív szellemiség. Persze közel sem elsődleges szempontként tekintünk erre, hiszen igencsak silány művek érkeznének hozzánk, ha azt közvetítenénk, hogy a hangzatos szólamok pufogtatása előnyben részesíthet bárkit is.
– Örök vita, hogy a kultúra lehet-e konzervatív, hiszen a művészettörténet legkiválóbb alkotásai általában paradigmaváltók, így természetükből eredően liberálisak…
– Ahogy a történelem, úgy a kultúra is ismétli önmagát: azonos kérdések kerülnek terítékre újra és újra. És bár azt tapasztalhatjuk, hogy egy adott korstílus a megelőzőre reflektál, és azt sokszor elveti, mégis ugyanúgy a múltból gyökerezik, ahhoz viszonyul, és az alapokból kiindulva próbál újat alkotni. Pablo Picasso kora legszélsőségesebb lázadójának számított, szigorúan véve az általunk képviselt értékrendbe nem is illeszkedik, alkotói attitűdje mégis egészen a kultúra bölcsőjéig nyúlt vissza, hogy aztán a lehető legprogresszívabb módon átformálja azt. Eszerint valahol egy végtelenül konzervatív mentalitásról beszélhetünk, hiszen az általa fontosnak tartott egykori értékek jelentették számára is a kiindulópontot. A mai liberalizmus és a klasszikus konzervativizmus között a lényegi különbséget az jelenti, hogy míg előbbi megtagadja és elutasítja a múltat, utóbbi elfogadja és továbbörökíti. Sőt: bizonyos nézőpontból kijelenthetjük, a kultúra minden esetben konzervatív hagyományokból építkezik. Színházi példával élve, Honthy Hannát, az operett egykori csillagát mai szemmel sokan meghaladottnak tartják, ugyanakkor jelenleg is valamennyi pályatársa elismerően beszél róla, és példaértékűnek tartja. Azaz ideológiai felfogástól függetlenül mindannyian tiszteljük a múltat, csupán alkotója válogatja, hogy a munkásságában mindez milyen mértékben tükröződik vissza.
– Az idei VOLT Fesztivál kapcsán az ellenzéki média botrányt keltett, amelyben elmarasztalták a szervezőket egy, a rendszerváltásra emlékező videoszpot miatt, ahol feltűnt Orbán Viktor emlékezetes beszéde is. Hogy látja, van helye a hasonló rendezvényeken a politikának?
– Például az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójára (EFOTT) kilátogatók évről évre tapasztalhatják, hogy a jelenlegi politikai paletta összes résztvevője képviseli magát egy-egy sátorral, és ugyanez mondható el a legtöbb hazai fesztiválról is. Szerintem ez abszolút helyénvaló. Mindig azzal vádolják a politikusokat, hogy a fejünk felett, a megkérdezésünk nélkül hozzák meg a döntéseket, ezeken a rendezvényeken azonban vezető képviselőkkel is lehetőség nyílik szabadon beszélgetni, kikérni a személyes véleményüket a pártjukat vagy éppen a közéletet érintő kérdésekről. A VOLT Fesztivál esetében az ellenzéki sajtó végtelenül hamis beállítást alkalmazott. Történelmi megemlékezésről volt szó, márpedig, ha megkérdezem a szüleim és a nagyszüleim generációját, mi jut eszükbe először a rendszerváltásról, az első gondolatok között említik a szovjet hadsereg kivonulását és a Nagy Imre újratemetésén elmondott beszédet. Hogy utóbbi Orbán Viktor, a jelenlegi miniszterelnök szájából hangzott el, nagyon fájdalmas egyesek számára. Ezt azzal palástolják, hogy mérhetetlen cinizmussal megpróbálják elvitatni a miniszterelnök akkori tettének jelentőségét és bátorságát.
– És mennyire helyénvaló, ha egy ismert művész nyílt politikai állásfoglalást fogalmaz meg?
– Nem tartom ördögtől valónak, ha az illető a saját önkifejezése szerves részének érzi mindezt. Mikszáth Kálmán köztiszteletben álló íróként vált országgyűlési képviselővé, és ez nem változtatott az irodalmi megítélésén. A mai magyar társadalomban azonban elkerülhetetlenül visszaüt egy-egy politikai kijelentés: Ákos vagy a Quimby zenekar is megsínylette a szerepvállalásukat, rengeteg rajongót veszítettek vele. Kérdés, hogy megéri-e, hiszen a hasonló viták éppen az alkotástól veszik el az energiát. A legfontosabb azonban, hogy ha egy előadó úgy dönt, rálép erre az útra, akkor következetesen haladjon rajta: a politikai struktúráknál illékonyabb jelenség a világon nincsen, éppen ezért vigyáznunk kell a gerincünkre, mert ha egyszer elgörbül, pokoli nehéz újra kiegyenesíteni. A pályázóinknak ezért azt üzenném, feleslegesen ne pocsékolják az idejüket csatározásokra, helyette írjanak, zenéljenek, fessenek, faragjanak. Azaz koncentráljanak arra, amiben igazán tehetségesek.
A Iuvenes Talentum Programra az itp@ifjupolgarok.org e-mail-címre várják a pályaműveket.
