Csendes apaforradalom
Ezzel a címmel jelent meg Léder László pszichológus könyve, amely iránytűként szolgálhat minden fiatal családnak. A számtalan hazai és külföldi kutatás eredményeit összegző munka arra keresi a választ, hogyan és miért szorulnak ki a családok életéből a férfiak, mit lehet tenni e pusztító jelenség ellen, hogyan születik meg a lélekben az apaság, miként lehet valaki jó apa.
Előbb-utóbb minden fiatal férfi szembe találja magát az előítéletek és elvárások hálójával, amelyből embert próbáló feladat kikeveredni. Hiszen a családkutatások zöme az utóbbi évtizedekben az anyák problémáival, az anya-gyermek kapcsolattal foglalkozott. A közbeszéd is akörül forog, miként lehet megelőzni a kismamák szülés utáni depresszióját, később hogyan lehet összeegyeztetni a nők családi kötelezettségeit és a karriert. Mintha az apák nem is léteznének, szerepük pusztán arra korlátozódna, hogy előteremtsék a pénzt a családnak. Esetleg ostorozzák őket azért, mert nem veszik ki eléggé részüket a háztartásból, nem figyelnek eléggé gyermekük anyjára. A közvélemény ezzel szemben – nagyrészt a média sugallatára – elvárja azt is, hogy a férfi amellett, hogy pénzkereső gép, szívtipró macsó is legyen, akiben végtelen empátia lobog. Az egymásnak is ellentmondó téveszmék évtizedek óta tartják magukat, és mára elvezettek odáig, hogy a nyugati világ apa nélküli társadalommá vált. A férfiak – még ha a szülők együtt élnek is – alig-alig vesznek részt gyerekeik életében, a nők az emberiség történetében először teljesen magukra maradnak a gyermekneveléssel és a családmenedzseléssel, a hajszában pedig felőrlődik a házastársak közötti lelki összetartozás, és a sokszereplős magány végül válásba torkollik. Léder László e közhelyekkel szemben arról beszél, hogyan zajlik le a férfilét egyik legizgalmasabb, legférfiasabb változása, az apává válás folyamata, amelynek révén megerősödik a család, és egészségesebb lesz a következő nemzedék.
Várandós kispapák
A sűrűn hallott közhelyek egyike, hogy a fiatal férfiakat kevéssé vonzza a családalapítás, és gyakran taszítja a gyermekvállalás gondolata. A pszichológus csattanós cáfolatát adja e megállapításnak a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) kutatása alapján. E 2019-es vizsgálatból kitűnik, hogy a családalapítás előtt álló férfiak elsöprő többsége gyermekes családban képzeli el az életét, a gyerektelenséget kudarcnak tekintené. A megkérdezett 18–45 éves férfiak átlagosan 2,69 gyereket vállalnának szívesen, miközben ez az arány a nők körében 2,56 volt. A válaszadó férfiak 60,5 százaléka öt éven belül tervez gyermekvállalást, a nők közül csak 50,6 százalék nyilatkozott hasonlóan.
Léder László azonban a KINCS támogatásával megjelent könyvében arra is felhívja a figyelmet, milyen isteni csoda az élet születése. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a várandósság nem csak az édesanya szervezetében idéz elő változásokat. Az elkötelezett kapcsolatban élő kispapák hormonháztartása is átalakul, ahogyan közeledik a baba megszületése. A terhesség utolsó trimeszterében csökken az apa szervezetében a tesztoszterontermelés, és szinten marad egy ideig a gyermek megszületése után is, amennyiben az ifjú apának módja van rá, hogy legalább napi három órát együtt töltsön csecsemőjével. A vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy miközben kitüntetett szerep jut a boldogsághormonként is emlegetett dopamin elválasztásának, megemelkedik az apák hormonháztartásában az oxitocin- és a prolaktinszint. Ez azért meghökkentő, mert e két utóbbit sokáig anyai hormonnak tekintették, hiszen a tejelválasztást segíti.
Háttérbe szorítva
A pszichológus az apai ösztön korai „megszületését” is igazoltnak látja. Egy vizsgálat ugyanis fényt derített rá, hogy az ifjú édesapák bekötött szemmel is magabiztosan ki tudják választani saját gyermeküket idegen csecsemők közül pusztán azzal, ha megérinthetik.
Az utóbbi évtizedekben lezajlott kutatások eredményei ellenére Léder László sajnálatosnak tartja, hogy a férfiak az elviselhetőnél jobban háttérbe szorulnak már a várandósság idején. A szülésre felkészítő tanfolyamok többnyire csak a kismamáknak szólnak, kevéssé magyarázzák el az apukáknak, milyen változások zajlanak majd le az ő szervezetükben, hogyan alakul át az életük. Mi is történik majd a szülőszobán, hogyan lehetnek gondoskodó, biztonságot nyújtó édesapák. Arról is csak a szintén Léder László által vezetett Apaakadémián hallhatnak, miként előzhető meg az apai depresszió kialakulása, amely különösen azokat a férfiakat fenyegeti, akik idő előtt szakadnak el a családtól és természetesen az újszülöttjüktől, például mert túlságosan hamar vissza kell menniük dolgozni, vagy mert túl hosszú időt töltenek munkával.
A könyv írója szerint a zökkenőmentes apává válás nem csak a férfiaknak fontos. Erősen rányomja a bélyegét a gyerekek fejlődésére, ha az apa kiszorul a gyereknevelésből, a család életéből.
Apa másként játszik
Bár az apává válás lélektana csak újabban foglalkoztatja a tudósokat, a gyerekek fejlődését világszerte számtalan intézet és egyetemi kutatóhely munkatársai kísérik figyelemmel. Kutatásaikból számtalan érdekes összefüggésre derült fény. Azt már régóta tudjuk, hogy az anya szerepe a feltétel nélküli szeretet nyújtása, az apa pedig a külvilágot közvetíti már a kicsiknek is. Az édesapa emellett másként foglalkozik a gyerekekkel, mint az édesanya. Más az apai érintés, másképpen hangzanak az apai mesék.
Legalábbis ha az ifjú édesapa nem akar mindent úgy csinálni, mint az anyuka, hanem önmagát adja akkor is, ha pelenkázni, altatni, etetni vagy játszani kell.
Léder László olyan kutatásokra is hivatkozik, amelyek szerint ha mindkét szülő aktív szerepet vállal a gyerekek gondozásában, az jótékonyan hat a kicsik mozgás- és beszédfejlődésére, intelligenciájára. A követéses vizsgálatok azt is kimutatták, hogy nagyobb biztonságban nőnek fel azok a gyerekek, akiknek az életében aktív szerepet vállalt az édesapjuk. Ezek a gyerekek iskolai pályájuk során kevesebb konfliktusba kerültek, jobb volt az előmenetelük. A folyamatos apai jelenlét megkönnyítette, hogy a család átvészelje a kamaszkori viharokat is. A fiúknál csökkent annak esélye, hogy bűnelkövetővé vagy függővé váljanak. A lányoknak pedig hatékonyabb védelmet nyújt a korai, kamaszkori terhesség ellen a gondoskodó és szeretetteljes apai jelenlét, mint a fogamzásgátló.
Mindazonáltal Léder László jól ismeri azokat a nehézségeket is, amelyekkel a családoknak meg kell küzdeniük. Úgy látja, bár történt előrelépés annak érdekében, hogy az édesapák a korábbinál jobban kivehessék a részüket a család életében, még nem jött el az apakánaán. Igaz, a jogszabályok lehetőséget adnak rá, hogy az apukák is otthon maradjanak gyeden, gyesen, de a munkáltatók ritkán tolerálják az apai szerepvállalást, ha beteg a gyerek, vagy csak időre menni kell érte az oviba. Magyarországon attól is idegenkednek a munkaadók, hogy alkalmazottaik hetente egy-két napot otthon dolgozzanak. Ugyanígy kevés a lehetőség a távmunkára, noha az informatikai eszközök elterjedése minderre lehetőséget adna.
Léder László mindazonáltal bizakodó. Mint mondja, már megkezdődött a csendes apaforradalom. Elvégre a férfiak kivívták a jogot, hogy jelen lehessenek gyermekük megszületésénél, segítve, támogatva a párjukat. Ugyanígy idővel visszaszerezhetik egyenjogúságukat is, és visszahódíthatják helyüket a család, a gyermekük életében.
