Életre kel Varsó dicsősége
Majdnem igazi harc, azaz háború lesz szombaton 17 órától Óbuda főterén: ötven lengyel és magyar hagyományőrző eleveníti fel a varsói felkelés eseményeit, amelynek augusztus 1-én ünnepeltük a 75. évfordulóját.
A felkelés elbukott annak idején. A Visztula túlpartján várakozó Vörös Hadsereg szándékosan tétlen maradt, nem akart segíteni a lengyeleknek, ellenségként tekintett a harcban élenjáró Honi Hadsereg tagjaira.
Hazafiak voltak, nem kommunisták…
A szovjet vadászgépek még a Varsó fölé berepülő, és utánpótlást hozó angol szállítógépeket is elkergették. Hogy a nyugati szövetségesek mégse szólják meg őket, maguk is dobtak le lőszert és élelmiszert a lengyeleknek, de ejtőernyő nélkül. Így minden összetörött, eldeformálódott, a vekni is morzsáira szakadt, amikor földet ért. Ráadásul a lőszer, amit Sztálin küldött, „véletlenül” nem passzolt a Honi Hadsereg fegyvereibe. A futárokat, akiket a felkelők küldtek a Vörös Hadsereghez, a szovjetek azonnal letartóztatták, egy részüket Szibériába küldték, de voltak, akiket ki is végeztek.
Körülbelül negyven-ötven lengyel felkelő vett részt a harcban, amely egy idő után kiterjed a város alatt húzódó csatornarendszerre is. Összesen huszonegyezer felkelő esett el, tizenhatezer esett fogságba, és ötezer sebesült meg az október 2-ig tartó harcokban. A németek tizenhétezer katonát veszítettek, és kilencezerre rúgott a sebesültjeik száma.
Becslések szerint 180-200 ezer egyszerű varsói polgár halt meg a küzdelem forgatagában.
Ha már a számoknál tartunk: összesen negyvenezer magyar katona állomásozott Varsónál. Kötszerrel, gyógyszerrel, élelemmel, fegyverrel segítették a felkelőket, több honvéd be is állt a soraikba, a felkelők pedig ügyeltek rá, hogy a németekre lőjenek, magyarokra sosem. Csapataink feladatot is kaptak a németektől az ostromgyűrű szorosra zárásában, zárás helyett azonban átengedték a felkelők számára érkező utánpótlást, beleértve az újabb harcosokat is.
A németek a szó szoros értelmében a földdel tették egyenlővé Varsót. A lengyelek nem is tudták eltakarítani a háború után a sok törmeléket, ezekre épült az új város, amely így most másfél méterrel magasabban fekszik, mint a régi Varsó.
Közünk van ehhez a felkeléshez, ezt is kidomborítja majd a szombati hadijáték. Nem túl szerencsés kifejezés ez itt, mert a lengyelek a felkelést óriási erkölcsi győzelemként tartják számon. Nem véletlen, hogy a kommunista rendszer nemcsak a felkelésre való nyilvános emlékezést tiltotta, de azt is, hogy bárki, bárhol beszéljen róla.
