Fotó: MTI (archív)
Hirdetés

– Le tudná írni számokban, mennyi munka van ebben a kvangdzsui aranyban?

– Érdekes eljátszani a gondolattal, még sosem számoltam össze. Ötéves korom óta úszom, kezdetben napi egy edzésem volt, később kettő lett. Aztán lassan bekapcsolódtak a szombatok is a programba, így jelenleg heti hat napon edzek: tízszer medencés, négyszer szárazföldi erősítést végzek. Egy edzés körülbelül 2,5-3 óra, alkalmanként pedig hét kilométert úszok. Az év túlnyomó részét edzőtáborokban töltöm, már nem számolom, darabra mennyi lehet, de valószínűleg magam is meglepődnék rajta, olyan sok. Rengeteg munka és lemondás van ebben az éremben, de megérte minden egyes percet a medencében tölteni.

– A világbajnoki döntő után elégedetlenkedett, azt mondta, gyenge időt úszott, pedig egyéni csúcsot döntött. Megbocsátott már magának?

– Valóban szerettem volna még jobb időt úszni, de szerencsére így is hazahozhattam álmaim kincsét. Az arany­érem sokat segített abban, hogy azzal foglalkozzak, mennyi idő alatt értem célba. Hihetetlen élmény volt a döntő, azok a pillanatok kárpótolnak mindenért. A csalódottságom, ha lehet egyáltalán annak nevezni, csak ideig-óráig tartott, most már semmi keserűség nincs bennem.

– Elnézést kért a szurkolóktól. Ennyire számít, mit gondolnak önről mások?

– Azt gondolom, hogy egészséges mértékben igen, számít. Mint ahogyan a szurkolók is számítanak rám.

– Korábban gyorsúszásban remekelt. Hogy jött képbe a pillangó?

– A kezdetekben én is pillangóúszó voltam, 2010-ben Szingapúrban, az Ifjúsági Olimpiai Játékokon ebben a számban lettem első. Később váltottam gyorsúszásra, ám az utóbbi időkben már nem volt annyi motivációm, nem szerettem azt úszni az edzéseken, így egyre több lett a vegyes és a pillangó, utóbbi pedig napról napra jobban ment, így kipróbáltam magam versenyeken, a tapasztalatok alapján pedig úgy tűnt, jobb, ha újra váltok.

– Mi az, amiben leginkább különbözik ez a két úszásnem?

– A gyors váltott karú, míg a pille páros karú úszásnem, így kicsit változott a szárazföldi edzésem. Több gyakorlatot végzek karra, főként saját testsúlyos edzéseket, hogy könnyedén elbírjam magam. A táv is rövidebb pillangón, így más a taktikai felépítés, a második száz méterre kell helyeznem a hangsúlyt, azt kell a lehető legerősebben végigcsinálnom, de hozzá kell erősödnöm az első százhoz is, hogy az olimpián fel tudjam venni a versenyt a többiekkel.

– A gyorsnak végleg búcsút int?

– Jelenleg úgy néz ki, hogy igen, de előfordulhat, hogy az olimpián elindulok 400 méteren. Különösebben viszont nem fogok készülni rá, a hangsúly már egyértelműen a pillangón lesz.

– Hogy lehet lefaragni a világbajnoki döntőben úszott időből a tokiói olim­piáig?

– Az elmúlt évben gyorsra és pillangóra készültünk az edzőmmel, Virth Balázzsal. Az ötkarikás játékokig azonban a medencés és szárazföldi erősítő edzések többségét a pillangóhoz igazítjuk, ez bizonyára meg fog látszódni az időeredményeimen is.

– Edzőjének, Virth Balázsnak jelenleg ön az egyetlen tanítványa. Hogy került a szárnyai alá?

– 2015-ben, a riói olimpia éve előtt klubot váltottam, tizenhét év után elköszöntem nevelőegyesületemtől, a BVSC-től, és az Újpesthez igazoltam. Azóta dolgozunk együtt Balázzsal, akit a szakmaisága és szimpátia alapján választottam. Életem egyik legjobb döntése volt. Nagy előny, hogy csak velem foglalkozik. Jobban tud rám fókuszálni, minden egyes edzést úgy alakít, ahogyan és amire éppen a legnagyobb szükségem van.

– Most talán minden eddiginél nagyobb figyelem irányul önre. Teherként vagy buzdításként éli meg ezt?

– Mindig kicsit nehéz lelkiállapot az ilyen, dolgozom rajta, hogy a pozitívumait használjam fel. Például, amikor a szurkolóimtól kapok lelkesítő leveleket, márpedig jó sokat szoktam, az rengeteget segít, azt soha nem teherként élem meg.

– Kihasználja az ismertségéből fakadó előnyöket az élet minden területén?

– Az emberek kedvesek velem, és természetesen jólesik ez a szeretet. Az ismertségemmel igyekszem felhívni a figyelmet a fontos dolgokra, szívesen használom karitatív célokra.

– Múlt hónapban derült ki, hogy a 2027-es vizes világbajnokságot is Budapest rendezheti. Mit szólt?

– Nagyon örülök neki, hiszen egy hazai világverseny hihetetlen, lélekemelő élmény, fantasztikus érezni a magyar közönség szeretetét, buzdítását. Egy sportolónak nagy ajándék hazai pályán versenyezni, remélem, ismét lesz benne részem.