A szerző a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársaként diplomáciatörténetre szakosodva dolgozik. Műve az első szabad választáson győztes patrióta pártról szól, a nyugati vélemények tükrében. E megvilágításban jól látható, mikor görbül olykor a tükör, ami jól tetten érhető a tárgyi tévedésekkel vegyes torzítások taglalásakor. Így ír erről a kötet: „A fogalmi tisztázatlanság és a koncepciózus kapcsolások és összemosások opálossága, valamint az ebből fakadó beszédmód sajnos nagyon is jelen volt ezen időszak sajtójában – itthon éppúgy, mint külföldön.” Susan Viets a brit baloldali Guardienben már 1989 októberében „nacionalista mozgalomnak” titulálta az MDF-et, másoknál pedig már korábban szitokszóvá lett a „népi” irányzatmegjelölés, és populistának fordítottak egy lefordíthatatlan nevű, specifikusan magyar szellemi irányt. Egy olyan politikai vonalat, amelyre ugyanazokat a vádakat zúdította a haladó angolszász sajtó, mint a hazai kommunista diktatúra. A könyv kristálytisztán megmutatja: nincs új a nap alatt.