Száz éve halt meg Hopp Ferenc

A morvaországi Fulnekben, egy németajkú családban látta meg a napvilágot 1833. április 29-én. Apja a ferences rendből kilépve nősült meg, és a kisvárosi templom sekrestyéseként tartotta fenn népes családját, nevelte hét gyermekét. Ferenc (Franz) tizenhárom éves korában rokonok révén Pestre került, s optikustanoncnak állt az olasz születésű Calderoni István cégében. 1851-ben kitűnő eredménnyel szerezte meg kereskedelmi segédlevelét, majd külföldre ment szakmai gyakorlatot szerezni. Kétévi bécsi, majd négyévi amerikai tartózkodás után hazatérve betársult a cégbe, és elvette Calderoni egyetlen lányát (akitől fél év múlva elvált). 1864-ben teljesen átvette és felvirágoztatta a vállalkozást, megtartva a már bevezetett Calderoni és Társa nevet.

Ragyogó érzékkel ismerte fel, hogy a hagyományos optikai cikkek forgalmazása mellett mekkora lehetőségek rejlenek két új üzletágban. Az egyik a fotótechnikai eszközök piaca volt a rohamosan terjedő fényképezés korában. Ő maga is szenvedélyesen fényképezett, belvárosi – a mai Vörösmarty téren álló – boltjának kirakata híres emberek és híres helyek fotóinak mindig megújuló kínálatával évtizedeken át a pesti társasági élet egyik vonatkozási pontja volt. A cég másik sikeres területe az 1868-as oktatási törvény átfogó tanügyi reformjai és a millenniumi korszak gigantikus iskolaépítési programja nyomán szükségessé vált iskolai tan- és szemléltető eszközök gyártása és forgalmazása volt. Ő honosította meg Magyarországon ezek előállítását, tudatosan pártolta a hazai ipart, termékeivel fokozatosan váltotta ki az addig főként importált taneszközöket.

Hopp Ferenc, akit nemcsak egykori főnöke, hanem munkatársai is nagyra becsültek és szerettek, negyvennégy évig állt a cég élén. Áruválasztéka alapján és minőségi szempontból egyaránt magasan kiemelkedett a sorból a műszaki-technikai újdonságokra rendkívül fogékony, Európában is úttörő, a millennium idején már közel 2500 féle taneszközt forgalmazó Calderoni és Társa. Az egykori németajkú, cseh inasfiúból megbecsült pesti polgár, igazi magyar hazafi lett, aki még Ferenc József előtt is magyarnak vallotta magát. Munkásságának ötvenéves jubileumán, 1895-ben megkapta a Ferenc József Lovagrend kitüntetést „a magyar tanszergyártás megszervezésében és megindításában való érdemeiért”.

Vagyonos emberként megengedhette magának, hogy kedvtelésből utazgasson – kiválóan beszélt angolul és franciául -, igénybe véve az újonnan épült vasútvonalakat és menetrendszerű gőzhajójáratokat. Már fiatalon bejárta Európát, majd tudásvágyától hajtva ötször utazta körbe a Földet, kortársai szemében „a legviláglátottabb magyar” volt. Ő volt az első turista a kongói vasúton, bejárta a dzsungeleket, kordén rázatta magát a kínai Nagy Falig, hajózott a dél-amerikai Titicaca-tavon. Érdeklődésének középpontjában Kelet-Ázsia, elsősorban Kína, Japán és India állt. Kétszer fordult meg Délkelet-Ázsia országaiban, az első (1882-83) és az ötödik (1913-14) világkörüli útja során – utóbbira nyolcvanévesen vállalkozott – bejárta többek között Indonéziát, Malajziát, Burmát, Thaiföldet és a Fülöp-szigeteket is.

Utazásairól beszámolt a Magyar Földrajzi Társaság ülésein, élményei nyomtatásban is megjelentek saját készítésű fényképekkel illusztrálva. Fotóinak sok ezer darabos gyűjteményét gondosan feliratozta, a képeket albumokban tárolta. Sajnos az értékes kollekció, amelyet végrendeletében a földrajzi társaságra hagyományozott, a második világháború végén, a főváros ostromakor teljesen megsemmisült.

Utazásain eleinte emléktárgyakat, később műtárgyakat gyűjtött. Első földkörüli utazásán vásárolt első emléktárgya, az ádeni bazárban megszerzett strucctojás ma a Hopp-múzeum leltárkönyvében kegyeletből az 1. számot viseli. Kiváló művészi érzékét bizonyítják az utazásain és a világkiállításokon megvásárolt drágakőfaragványok, dísztárgyak, ékszerek, kerámiák és fegyverek, különösen kedvelte a japán kézműipar remekeit.

A keleti művészetek iránti érdeklődésének elmélyültével gyűjteménye fejlesztéséhez az ifjú művészettörténész-orientalista Felvinczi Takács Zoltán, a később a múzeummá alakuló gyűjtemény első igazgatója tanácsait is igénybe vette. Több mint négyezer tételből álló magángyűjteménye, amelyet Andrássy úti palotájával együtt 1919-ben, nem sokkal halála előtt a magyar államnak adományozott, szolgált a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum alapjául.

Közismert volt művészetpártolói tevékenysége is: a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta saját pénzén vásárolt, ma is látható karthágói (pun) kerámiagyűjteményét, ezen kívül több tudományos egyesületet, közcélt is támogatott szülővárosában csakúgy, mint Magyarországon.

Hopp Ferenc nyolcvanhat esztendős korában, 1919. szeptember 9-én (vagy 10-én) hunyt el Budapesten. A szinte népmesébe illő karriert befutott, köztiszteletnek örvendett Hopp Ferenc nevét viselő múzeum 1923-ban nyílt meg az Andrássy út 103-ban található egykori villájában. Hazánk legnagyobb keleti művészeti múzeumának gyűjteménye több mint húszezer műtárgyból áll, kínai, japán, délkelet-ázsiai, nepáli, tibeti, mongol, koreai, valamint közel-keleti anyagot mutat be. A múzeum megalakulását követő években az állomány Hopp tárgyai mellett a hazai közgyűjtemények keleti tárgyaival, jelentős műgyűjtők szerzeményeivel bővült, és a múzeumhoz tartozik az ország egyetlen keleti művészeti szakkönyvtára. Az idén centenáriumi évébe lépett múzeum gyűjteményének legjavát mutatja be májustól egy éven keresztül a Made in Asia – Százéves a Hopp Múzeum című kiállítás.