Világidióták

„Bárki intelligensnek érezheti magát egy idióta mellett.”
(Daniel Keyes)

Hogy kik a világidióták? A kérdésre könnyű megfelelni. Azok a magukat világpolgároknak nevező illetők, akik úgy szedik össze országról országra, kultúráról kultúrára vándorolva a legostobább dolgokat, mint fekete gyapjúkabát a fehér szöszt. E világidiótáknak pedig kétségkívül az egyik ír nagykövete Sinéad O’Connor.

Gombócból is sok…

Hogy mivel érdemelte ki e címet Sinéad? Erre a kérdésre a válasz inkább az lenne, hogy mivel nem? A Grammy-díjas ír énekesnőt, aki karrierje kezdeti szakaszában a mára igen kétes hírű Amnesty International javára végigturnézta Tolnát, Baranyát (na, jó, inkább Tahitit és Bahamát), a People magazin 1991-ben beválasztotta a Föld legszebb 50 embere közé. Bolygónk lakossága akkortájt olyan 5,4 milliárd körül lehetett, egyszóval ennyiből a legjobb ötven közt lenni nem akármilyen eredmény. Pláne, hogy az ír pacsirta kinézete azért meglehetősen megosztja a közvéleményt.

No, de legalább új partnerkapcsolatok teremtése terén dupla sansszal indulhat, ugyanis nyíltan biszexuális. Hogy miért, miért nem, élete 2015-ben válságba került, majd 2016-ban két évre úgy eltűnt, mint a legalább ötven árnyalatban kapható szürke szamár. 2018-ban aztán újra előjött a fényre, hogy bejelentse: a muszlim hitre tért, s a neve immáron Shuhada’ Davitt. Ami már csak azért is figyelemre méltó, mert mint fentebb írtam, jó ideje nyíltan vállalja biszexualitását. Márpedig nincs az az imám, aki ilyen kondíciókkal hitbe fogadna bárkit is. Sinéad életében tehát az idiotizmus oly számos formája megfigyelhető, hogy az már gombócból is sok.

Túl a szivárványon

Egyesek erre most azt mondhatnák, hogy szabad világban élünk, mindenki azt tehet, amit akar. Igen ám, csakhogy a tolerancia nem csupán ezt jelenti. Hanem azt is, hogy tiszteletben tartjuk a másik hitét, sőt, saját hitünket sem gyalázzuk, tehát a velünk egy hitet vallóknak is megadjuk a köteles tiszteletet. Ehhez képest Sinéad a napokban azzal borzolta a kedélyeket, hogy az általa tavaly óta hordott tradicionális muszlim női fejkendő mellé egy LMBTQ-színekben pompázó, szivárványos felsőt vett fel. Ami nagyjából egyenértékű azzal, mintha egy katolikus nő lefelé fordított szárú kereszttel nyakában menne szentmisére, s ott az átváltoztatáskor keresztvetés helyett sátánvillát mutatna.     

Mit ad Isten (vagy Allah), az ilyen típusú szereptévesztések pont az Amnesty International által szervezett migránssimogató tüntetéseken járattatnak csúcsra. Ezeknek a totális paradoxonoknak az egyik iskolapéldája a szimpátiatüntetéseken ledéren öltözött, nem túl szép hölgyek nyakában fityegő tábla, rajta a felirattal: „my pussy is open for refugees!”. Azaz… „a p*ncim nyitva áll a migránsok előtt”. Tekintve, hogy egy hithű muszlim férfi mind erre a feliratra, mind pedig a muszlim női viselethez felvett homoszexuális pólóra ugyanúgy egy (vagy több) hatalmas pofonnal reagálna, e dolgok léte meglehetősen érthetetlen.

Muszlim reakció

Csakhogy a muszlim hitű migráns férfiak ezekben az idiótákban nem a toleráns emberbarátot látják. Hanem azt, amik valójában: a saját leigázásukat szinte kikönyörgő alsóbbrendűek követeit. Nőket, akiket bátran meg lehet erőszakolni, sőt megerőszakolni sem kell, mert ingyen és bérmentve kínálják fel saját magukat. Ezek a férfiak egyszerűen lenézik, még az állatoknál is értéktelenebbnek tartják a fenti példák szerint cselekvő nőket. Teljes joggal, teszem hozzá. Igen, teljes joggal, s e kijelentésen nincs mit szépíteni.

Az az európai nő ugyanis, aki nem képes felfogni az iszlám vallás totális patriarchális berendezkedését, a nők alárendelt szerepét a társadalmi hierarchiában, az az idegen megszállók számára nem más, mint barbár senki. Hiszen a női test szigorú elfedésének már eleve az a rendeltetése, hogy a nemi jelleg ne legyen kihangsúlyozva. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az iszlám a bi- és homoszexualitást akár halállal is büntethető bűnnek tartja, az ilyesfajta túlzott befogadás egyszerűen megmagyarázhatatlan ostobasággá, mi több, szándékos provokációvá válik a muszlimok szemében. Megkockáztatom: a megerőszakolt, meggyalázott lányok és asszonyok ezeknek a félkegyelmű, magukat ajánló nőknek „köszönhetik” az őket ért abúzusokat. 

***

Hogy hogyan lesz valaki világidióta? Egyszerűen. Kezdve azzal, hogy fogalma sincs a saját kultúrájáról, annak jelentőségéről és saját magának ebben a közegben való elhelyezkedéséről. Folytatva azzal, hogy az előzőek következményeképpen gond nélkül vált ideológiát, s tér át a választott ideológia parancsolta életformára. Ám mivel „szabad szellem”, a kötelmekből csak annyit tart meg, amennyit ő maga akar, s az „akaratlan” hézagokat előző ideológiája kulturális szokásaival tölti ki. Így válik olyan gyökértelen senkivé/semmivé, aki se itt, se ott nem vetheti meg a lábát. Világidiótaként azonban teleharsoghatja a teljes médiát, hogy a hozzá hasonló eszementek hősként tekintsenek rá.