Fedák Sári 140 éve született

Fedák Sarolta Klára Mária néven jött a világra egy orvos gyermekeként a ma Ukrajnához tartozó Beregszászon. A legenda szerint szülei nem akarták, hogy színésznő legyen, de amikor azzal fenyegetőzött, hogy férjhez megy egy idős katonatiszthez, ha útját állják, inkább belenyugodtak döntésébe. 1899-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját, s még színinövendékként, de már kész orfeum-énekesnőként lépett először a színpadra a Gésák című operettben. A Népszínház szerződtetni is akarta, de ő inkább Pozsonyt választotta, a pesti közönség csak a következő évtől láthatta a Népszínház tagjaként. Néhány év alatt több színházban megfordult, így a Magyar Színházban és a Vígszínházban is fellépett, végül 1903-ban az akkor induló Király Színházhoz szerződött, az első előadáson ő játszotta Huszka Jenő Aranyvirág című operettjének főszerepét.

Bár hangja nem volt túl erős, színpadi jelenléte mindent feledtetett, s egy csapásra kiütötte az addigi „ügyeletes” primadonnákat. Új színt hozott az operett műfajába, az addigi érzelgős, édeskés hősnőkkel szemben temperamentumos, talpraesett nőket alakított. Első hatalmas sikerét Huszka Jenő Bob hercegeként aratta (a címszerepet 134 alkalommal játszotta el), ezt követte Kacsóh Pongrác János vitézének nadrágos címszerepe. A daljátékot 1904. november 18-án mutatták be a Király Színházban, a Kukorica Jancsit játszó Fedák Sári a maga tervezte jelmezben – bőszárú gatyában, fején árvalányhajas kalapban – lépett fel. (Az első kétszáz előadás Iluskáját a kor másik ünnepelt csillaga, Medgyaszay Vilma alakította.) A daljáték 689 előadása közül 574-ben volt a színpadon, a 100. előadás után Ady Endre köszöntötte rajongó sorokkal a Budapesti Napló hasábjain. A magas gázsiból Budapesten az elsők között vásárolt gépkocsit (egy Cadillacet), a Zala megyei Tótszerdahelyen birtokot vett (itteni felújított kúriája ma vendégházként is szolgál).

1906-ban a Népszínházba szerződött, a Rab Mátyás címszerepére, de a csődbe ment igazgató öngyilkossága miatt távozni kényszerült. A hat nyelven beszélő primadonna 1908 és 1910 között Berlinben, Bécsben, Londonban és Párizsban lépett fel, gyakran varieték színpadán. Hazatérve prózai darabokban is érvényesült kitűnő emberábrázoló képessége és közvetlen humora. 1919-ben fellépett a Vörös Hadsereg toborzó rendezvényén, emiatt a Tanácsköztársaság bukása után „vörösnek” bélyegezték, a támadások elől két évre Bécsbe költözött. 1922-ben hazatért, s több évi együttélés után feleségül ment a drámaíró Molnár Ferenchez. A viharos házasság három év után bomlott fel, amikor a drámaíró beleszeretett Darvas Lilibe – Molnár Az üvegcipő című darabját bennfentesek szerint a Molnár-Fedák-Darvas háromszög ihlette. Fedák az 1940-es évek közepéig több pesti színházban is megfordult, köztük az Új Magyar Színházban és Royal Orfeumban. Az ötszáz éves magyar dal című előadóestjével, amellyel az amerikai magyarokat is felkereste, valódi küldetést teljesített, a bibliai daloktól virágénekeken át a kurucdalokig mindent énekelt.

A II. világháború végén, a front közeledtével elhagyta Budapestet, s 1944 decemberében a bécsi Donausender rádió magyar nyelvű adásában bemondóként szerepelt, verseket szavalt és saját írásait olvasta fel. Hazatérte után, 1946-ban ezért háborús bűnösként a népbíróság elé került, amely a korábban kommunista szimpátiákkal vádolt színésznőt jogerősen nyolc hónap elzárásra ítélte nép- és demokráciaellenes hírverés miatt, de az antiszemitizmus vádja alól felmentette.

Mivel a budapesti fellépéstől három évre eltiltották, szabadulása után igen szerény körülmények között, visszavonultan élt Nyáregyházán. 1954-ben Szendrő József, a Déryné Színház (a mai József Attila Színház) igazgatója felkérte Csiky Gergely Nagymama című vígjátékának címszerepére, de betegsége miatt ennek már nem tehetett eleget. 1955. május 5-én halt meg, temetésére, amelyen szinte az összes vezető színész megjelent, közadakozásból gyűjtötték össze a pénzt.

Az extravagáns, de így is népszerű „Zsazsa” a színpad mellett a filmvásznon is feltűnt néhány alkalommal. 1901-ben japán facipős táncával szerepelt a Tánc című első magyar némafilmben, később a hangosfilmeken határozott nőket jelenített meg. Az 1933-ban forgatott Iza néninek írója is volt, ebben az akkor hatéves Lakatos Gabriella (a későbbi balett-primadonna) volt partnere. Erotikus kisugárzásával elbűvölte, új, merész öltözködési stílusával sokkolta a közönséget. Igazi dívaként a színpadra lépve száját égő vörösre, szeme alját kékre festette, s tánc közben ruháját a megengedettnek számító boka helyett olykor a térdéig felkapta. Mindenkit megbotránkoztatott, mégis imádták, s a társaságbeli darabban viselt ruháit leutánozták. Ő volt az első női tagja az addig csak férfi művészeket tagjai közé fogadó Fehér Hollók baráti társaságának, s az első ülésen ő is férfiruhában jelent meg.

Fedák Sári nevét ma már sokan csak az ultiból, a legmagasabb kontra-bemondásból ismerik. Az rejtély, hogy miért éppen őt érte ez a megtiszteltetés, de az bizonyos, hogy nevével ultibajnokságot rendeznek. Alakja több darabot – monodrámát és önálló estet – ihletett, nevét Soroksáron színház őrzi. Szülővárosában a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöki hivatalának falán emléktábla hirdeti, hogy ez az épület volt Fedák Sári villája, tavaly a színház előtti téren avatták fel életnagyságú szobrát, amely egy négy méter magas mészkőoszlop mellett, márványpadon ülve ábrázolja.