Önkritikusan a választásokról

Egyéni hibák vagy rendszerszintű probléma? A 2019-es önkormányzati választásokról – őszintén címmel tartott az idei önkormányzati választásokról értékelő konferenciát a Demokratikus Politikai Kultúráért Alapítvány és a Mikes Kelemen Alapítvány. Barna János, a Nógrád Megyei Közgyűlés alelnöke elmondta, bár sok településen úgy veszített a Fidesz jelöltje, hogy több szavazatot kapott, mint öt éve, még mindig van a kormánypártoknak tartaléka, amelyet most „a lustaságunk miatt nem aknáztunk ki”. Megjegyezte, elsősorban a fiatalok terén van feladata a Fidesznek.

– Tévesen azt gondoltuk, mindegy, ki a jelölt, ha a neve mellett szerepel a Fidesz–KDNP logója, biztos befutó lesz. A jelölt személye is fontos, nem csak a párthovatartozása – magyarázta.

További hibának tartja, hogy a kormánypárt nem mérte fel, választói szinten fog-e működni a szivárványkoalíció összefogása.

– 2010 után több nógrádi településen a korábbi szocialista szavazók átvándoroltak a Jobbikhoz. Ők a rendszerváltás vesztesei, akik most 2019-ben újra visszataláltak a baloldalhoz, tehát a szivárványkoalíció működik – hívta fel rá a figyelmet. A Borkai-videóval kapcsolatban megjegyezte, az még a Nógrád megyei falvakba is elért.

Hoffer Barnabás Tivadar, Dunaharaszti fideszes képviselőjelöltje arról beszélt, Dunaharasztin azért tudott nyerni az ellenzék, mert a Fidesz egyetlen tősgyökeres jelöltet sem indított, ahogy fogalmazott: „nem voltak beágyazottak a jelöltjeink”. Hangsúlyozta ugyanakkor, a megyei listán a Fidesz minden körzetben több szavazatot kapott, mint a fideszes jelöltek, azaz a párt szavazói nem mind szavaztak automatikusan a saját jelöltre. Egyetértett az előző felvetéssel, miszerint egy önkormányzati választáson az induló személye is döntő.

Kell az önkritika

Galló Béla politológus globális összefüggésekre világított rá. Az Andrej Babiš elleni tömegtüntetés Csehországban, a liberális Zuzana Čaputová győzelme Szlovákiában és Ausztriában a Strache-ügy közös érdekek alapján összehangolt cselekvési terveket mutat, amelyek befolyással vannak a kelet-közép-európai folyamatokra. Szerinte ebbe a sorba illeszkedik a magyar választás is. Úgy látja, érzelmi alapú protestszavazás történt, ami főleg annak tudható be, hogy az ellenzék a kormányellenes kampányt az országos politika szintjére emelte.

– A kormányzó pártok nem vették észre, hogy nagypolitikai kampányt kellene folytatni, nem helyi szintűt. A Fidesz fő mondanivalója az alkalmas kontra nem alkalmas jelzők bűvkörében zajlott: azért nem működött, mert az emóciók elnyomták. Az ellenzék nemzetközi hatásra döntésre jutott azzal kapcsolatban, hogy kit gyűlölnek jobban: egymást vagy Orbán Viktort. A pénznek és a voksnak nincs szaga, ezért összefogtak Orbán Viktor ellen. Nem véletlen, hogy Timmermans többször is fogadta Karácsony Gergelyt – jelentette ki Galló Béla.

Rámutatott, a gyenge ellenzék megerősödött, és a választási eredménynek köszönhetően forrásokhoz, pozíciókhoz és befolyásolási lehetőségekhez jutott. Az összefogást szerinte találóbb lenne összetapadásnak nevezni, mert sem ideológiai, sem személyi kohéziója nincsen. Úgy látja, ha megjelennek az érdekellentétek, akkor dől el, hogy az összefogás csak ideiglenes volt-e, vagy hosszú távon is működhet. Miközben a migránsprobléma változatlanul fennáll, belpolitikai témaként már kopásnak indult, sokáig nem lehet napirenden tartani. Súlyos szociológiai problémának látja, hogy a Fidesz-szimpatizánsok körén belül a fiatalok és az idősek aránya kezd megfordulni. A Borkai-ügyet perdöntőnek nevezte, mert összpontosította azokat az ellenérzéseket, amelyek okkal vagy ok nélkül, de felgyülemlettek a választókban. Hatását tekintve a Tocsik-ügyhöz és a Nokia-dobozos botrányhoz hasonlította, mert ezek az emberek számára átélhető módon fogalmazták meg a korrupciót.

– Az ellenzék túlzott diadalérzete indokolatlan, a kormánytól pedig az önkritika hiánya nem helyénvaló – tette hozzá.

Gyurcsány újra

Simon János politológus is protestszavazásnak minősítette az idei önkormányzati választásokat, hasonlóan az 1994-es és a 2010-es voksoláshoz, amikor azok is elmentek szavazni, akik amúgy távol tartják magukat a politikától, és „már másnap nem tudják megmondani, kire szavaztak”. Úgy véli, 10-15 százaléknyian járulhattak így az urnákhoz. Fontosnak tartja, hogy a Fidesz őszintén nézzen szembe a problémákkal, nem úgy, mint 2002-ben. Meglátása szerint a Fidesz kampánya elhibázott és rugalmatlan volt, a Borkai-ügyet viszont nem látja kulcstényezőnek.

– Gyurcsány lassan visszaszivárog a politikába, csak másik köntösben. Azzal, hogy egy új nemzedék került a politikába, a lovasrohamot vezénylő Gyurcsány Ferenc is átalakult a fiatalok szemében közvetlen, jópofa személyiséggé – jelentette ki.

Hibának tartja, hogy a Fidesz alábecsülte a baloldali előválasztásokat, ugyanis nem az a lényeg, hogy azon alacsony volt a részvétel, hanem az, hogy ezzel bekerültek a hírekbe, ami aktivizálta a baloldali szavazókat. Úgy véli, a közvélemény-kutatók szakmailag felkészületlenek voltak, és a kampány bukásához is hozzájárultak, mert félrevezették a választókat, és elkényelmesítették a kormánypárti jelölteket. Például Bús Balázsnak, Óbuda polgármesterének 16 százalékos előnyt mértek. Ezzel szemben a baloldal már március óta tudta, de titokban tartotta, hogy Karácsony Gergely nyerő pozícióban van. Pikó András, a VIII. kerület ellenzéki jelöltje a kampány utolsó napján személyesen csengetett be a lakásokba, ami döntő lehetett a végelszámolásnál.

Példaértékűnek látja Szita Károly kampányát, aki a 70 százalékos vezetés birtokában is személyesen kereste fel a választókat.

– A Fidesz nem érezte a vészhelyzetet, ami pedig nagyon fontos egy kampányban. Az ellenzék alkalmazkodott a választási rendszerhez: az ideológiát teljesen félretették, és összefogtak. Az ellenzék kampánya munkacentrikus és „médiaintenzív” volt, a Fideszé csak utóbbi. Az ellenzék a negatív kampányra épített, míg a Fidesz az eredményekről beszélt, és Karácsony Gergely alkalmasságát támadta, de olyan túlzott mértékben, hogy a választók szinte megsajnálták. A Fidesznek pártcentrikus kampánya volt, amely nem a személyekre összpontosított – sorolta Simon János a kormányzó pártok által elkövetett hibákat.

Jobboldali buborék

Fricz Tamás önkritikával illette magát, ahogy fogalmazott, „saját magam is hibáztatom, mert nem érzékeltem a politikai hangulatváltást”. Azt a következtetést vonta le, hogy a jobboldalnak a jövőben figyelnie kell a baloldal hangulatára, jobban át kell éreznie, hogy politikai ellenfelük, amely 2006 óta minden választást elveszített, mit élt át az elmúlt években.

– Azt szoktuk mondani, a Nagykörúton belüli balliberálisok buborékban élnek. Félek, mi magunk is egy buborékban élünk, ezért nem vettük észre a hangulatváltozást. Nem vagyunk hajlandóak nyitni a másik oldal felé, és észrevenni az ott zajló folyamatokat – fejtette ki. Ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, ezt nem a kiegyezés érdekében kell megtennünk, hanem azért, hogy információkat gyűjtsünk be.

Fricz szerint az ellenzéknek az idei önkormányzati választás volt az utolsó esélye, mert ha veszítenek, megszűnnek a külföldi támogatások, a brüsszeli liberális hálózatok kihátráltak volna mögülük. Mivel számukra ez sorsdöntő választás volt, ezért emelték meg a választás tétjét, és folytattak kormányellenes kampányt. Kifejtette, két új nemzedék is megjelent a politikában: az Y generáció politizál, főleg a Momentumban, a Z generáció pedig ott van a szavazófülkékben. Úgy gondolja, 10-15 éven belül ez a két korosztály dönti majd el a választásokat, főleg a nagyvárosokban. Alapvető hiányosságnak látja, hogy a Fidesz kommunikációs technikái kezdenek elavulni, emiatt tagjai nem jutnak el a fiatalokhoz.

Úgy látja, mivel Borkai Zsolt a Fidesznek köszönheti mandátumát, ezért – hogy „ne legyünk következmények nélküli ország” – a polgármesterségről is le kellene mondania, az időközi választásokra pedig fel kell építeni Győrben egy esélyes kormánypárti jelöltet. – Ha ez nem sikerülne a Fidesznek, akkor tényleg baj van – fejtette ki. Összegzésként elmondta, a Fidesznek országos kampányt kellett volna vinnie, amely tömegesen mozgósít, a Fidesz vezető politikusainak is aktívabban kellett volna a kampányban részt venniük.

Zárug Péter Farkas politológus is a Fricz Tamás által említett politikai hangulatváltásról beszélt. Szerinte a jobboldal nem azért nem vette észre ezt a hangulatváltást, mert nem figyelt eléggé, hanem azért, mert nem volt látható, érzékelhető. Óva intett attól, hogy a jobboldali értelmiség most a saját narratívái szerinti magyarázatokkal legyen elfoglalva. Bár fontosnak tartja az idei önkormányzati választási kampány elemzését, a hangulatváltozás – úgy véli – nem ebben a kampányban alakult ki. Csak perspektivikus elemzésnek látja értelmét, amely az elmúlt kilenc évet vizsgálja.

Alapvető és kielemezendő kérdésnek tartja, hogy a választók minek hatására ugrották meg a pártok közötti ideológiai távolságot, azaz egy jobbikos szavazót mi késztetett arra, hogy átszavazzon a DK jelöltjére.

– Az önkormányzati választások azt mutatják, hogy a magyar választók jelentős többsége túllépett az ideologikus gondolkodáson. Fel kell tennünk a kérdést, vajon a mi oldalunk eltávolodott-e az ideológiától? Nem kellene-e arra keresnünk a választ, hogy a polgári, keresztény, nemzeti politika miért és mikor váltott át plebejus erőpolitikává? – tette fel a kérdést.

További kérdéseket is felsorolt, amelyekre szerinte választ kell találnunk: Mi adja a Fidesz kohézióját? Mi a Fidesz politikusai és szavazói közötti reláció? A vitathatatlan gazdasági és társadalmi eredmények miért és miben oldódnak fel? Úgy hiszi: az így megfogalmazott kérdések és válaszok helyessége fogja eldönteni, hogy 2022-ben tud-e a Fidesz nyerni.