Holdfény a köntösön
Mi a közös egy Dolce&Gabbana cipőben és Erzsébet királyné menyasszonyi ruhájának uszályában? Hogyan változtak három évszázad alatt az öltözködés normái? Miért viseltek ragyogó holmikat a régi korok emberei, és mi milyen alkalmak során igyekszünk kitűnni a tömegből? A Kiscelli Múzeum Ragyogj! Divat és csillogás című tárlatán választ kapunk minderre.
A Bécsi út feletti domboldalon álló barokk kolostorépület egykori templombelsejének ódon hangulatát fokozza a tégláig lecsupaszított falfelület, végletes kontrasztban a kiállítás anyagával, az alkalmi, báli és estélyi ruhákkal, a gyöngyökkel, kövekkel, flitterekkel borított kiegészítőkkel. A tárlat persze jóval több mint nyitott gardrób e lenyűgöző méretű, különleges atmoszférájú térben. Szatmári Judit Anna kurátornak a kiindulópontot a mai „trendi”, csillogó öltözetek adták, hiszen a sportcipőtől a hátizsákig a legmeglepőbb darabokon jelennek meg a flitterek, kövek, vibráló fényű anyagok, ezeket ráadásul a lehető leghétköznapibb helyzetekben hordjuk.
Csillogó ruha, fényes rang
A történelmi korokban a fénynek és a csillogásnak viszont egészen más jelentése volt. A múzeum textilgyűjteményéből származó több száz éves öltözetek drága és nemes alapanyagai, a brokát, a selyem és más, a kevéssé vagyonosak számára megfizethetetlen textíliák, az ezüst- és aranyszálas hímzéssel, vert csipkével, gyöngyökkel gazdagon díszített darabok elsősorban a társadalmi rangot, reprezentációt, anyagi helyzetet voltak hivatva megmutatni.
– Átfogó képet szerettünk volna adni arról, mit jelentett az öltözködés a társadalomban, és mit az egyén életében. Régen inkább a társdalomban betöltött helyet, ma pedig az egyéniséget mutatja meg. A gyűjtemény darabjai kiválóan reprezentálják azt az utat, amely a főúri öltözetektől a mai, extravagáns tervezői darabokig vezet: különböző státusú emberek hordták ezeket a legkülönbözőbb alkalmakból – szögezi le Szatmári Judit Anna, a múzeum textilgyűjteményének vezetője. Az 1770 körül készült, aranycsipkével díszített vállfűző a kollekció legrégebbi darabja, amelyhez hasonlót a Czirok János olajfestményén pózoló Korponay Jánosné viselt a XVIII. század elején, jól reprezentálva a fényes külsőségekhez olyannyira vonzódó barokk világát. 1854-ből származik Erzsébet királyné selyemszövet menyasszonyi ruhája, amelyet később miseruhává alakítottak: az ezüstfonállal készült lapos és domború hímzés fortélyát ma már a restaurátoroknak is fejtörést okozna megfejteni. A régi korok hatalmat és reprezentációt hirdető öltözetei között ugyanakkor XIX. századi arany díszövet, ezüst díszgombokat, sőt, férfidíszmagyart is találunk: a zsinórdíszítéses, fémfonalas brokátból varrt dolmánytól a mai, hollófekete szmokingig különös változáson ment át a férfi alkalmi öltözet, ennek társadalmi-politikai okai is voltak.
– A II. világháború végleg átrendezte az addigi, hierarchiára épülő társadalmakat. Nálunk a kommunizmus, a Lajtától nyugatra a fogyasztói társadalom és a tömegdemokráciák rajzolták át a társadalmak szerkezetét, mindennek rendkívül nagy hatása lett a divatra. A technikai fejlődés ugyancsak alapjaiban változtatja meg az öltözködési szokásokat: a nemes alapanyagokat és a drága kézműves technikákat sokáig csak egy szűk réteg tudta megfizetni, a tömeggyártásban készülő, gépi hímzéssel díszített műszálas ruhák viszont már szélesebb tömegek számára hozzáférhetővé váltak – teszi hozzá Szatmári Judit Anna.
Szentek dicsfénye
Az emberiséget mindig is foglalkoztatta a nappal-éjszaka, a fény-sötétség kettőssége, amelyhez a különböző kultúrák, főként a kereszténység megannyi jelentést társított.
– A keresztény ikonográfiában a glória az isteni kiválasztottságot szimbolizálta, így a keresztény királyok, főképp a barokk uralkodók igyekeztek a szenteket övező dicsfényt saját világukban, magukra hivatkoztatva megjeleníteni. Az arany ragyogása az uralkodói dicsőség, az isteni kiválasztottság materializálódása. XIV. Lajos a legismertebb barokk uralkodó, akinek nevéről azonnal a luxusra asszociálunk: udvarában tudatosan, időről időre megszabta, mi legyen divatos, és ezt a XVII. század második felétől Európa-szerte követendőnek tartották. A Napkirály alapozta meg Franciaország divatban betöltött vezető szerepét – magyarázza a kurátor. A Napkirály személyét egy korabeli ábrázolás is megidézi: az uralkodó az Éjszaka című balett egyik táncosaként jelmezben látható.
A tárlat középpontjában a nap formájú installáció tehát a barokk hangulatát idézi meg, valamint a későbbi korokra gyakorolt hatásait. A XIX. századi úrmutató az egyházi pompáról mesél, miközben a kortárs divattervezők, így a Je suis belle márka által tervezett katolikus kegytárgyak és a budapesti templomok ihlette kabát e gondolatkör játékos, profán kivitelezése. És hogy a mai alkalmi viseletek világában mennyire fontos a ragyogás, azt a USE Unused márka műanyag lapocskákkal gazdagon kivarrt, megannyi kifutót megjárt kisestélyije is bizonyítja. Vagyis a kortárs tervezők is használják azt az ősi toposzt, ami a nap ragyogásához a luxus ígéretét társítja. A nap mellett felbukkannak az éjszaka égitestjei is: a csillagos égbolthoz a fekete-arany, fekete-ezüst hatású, a holdhoz a törtfehér és ezüst díszítésű alkalmi ruhákat társították.
Báltermek és lokálok
Nincs elegáns ruha alkalom nélkül, így kapunk némi ízelítőt a múlt századi meghitt, gyertyafényes bálok világából, ahol a viseletnek etikettje volt, a színeket, az anyagokat, a díszítettséget egyaránt kötött rend szerint alkalmazták. Később a gyertyafényt a villanyvilágítás váltotta fel, ehhez az időszakhoz kötődik a csillogás divatjának megjelenése. Az estélyi öltözeteket gyöngyök, flitterek, csillogó kövek borították, amik remekül érvényesültek a kristálycsillárok alatt: ez már a szecesszió világa. A XX. század elejétől a fekete alkalmik divatja hódított, a gyönggyel díszített, aranyszállal átszőtt vagy csillogó kövekkel kirakott öltözeteké.
A világhírű márkák pedig már napjaink világát idézik meg: a Dolce&Gabbana strasszokkal, domborított fémlemezekkel dekorált fekete selyemcipője, Alexander McQueen aranykoponyával díszített estélyi kistáskája vagy Jimmy Choo ezüstflitteres bőrszandálja a luxus és fényűzés mai változatai. Viselőjük társadalmi presztízsét és vagyoni helyzetét jelzik, megvásárlásuk azonban ma már nem rang-, sokkal inkább pénzfüggő.
A tárlat utolsó egysége napjainkra reflektál. Mára teljesen szabaddá vált az öltözködés, nincs érvényes szabályrendszer arra nézve, ki mit vehet fel, és milyen alkalomból A flitterek, csillogó anyagok demokratizálódtak, ez jól látható, ha az aprócska budoárban vállfákra aggatott ruhák bármelyikét felpróbáljuk: a tükörben látott különös ruhapárosításokkal bárhol, bármikor szembetalálkozhatunk.
A kurátori koncepció külön érdeme, hogy kortárs alkotók öltözeteit is beemelte a kiállítás anyagába, így képet kaphatunk a ma is alkotó tervezők, így például az Artista, Abodi Dóra, a Camou, a Je suis belle, Konsánszky Dóra, Szegedi Kata vagy a USE Unused munkáiból.
