Válsághelyzetben az Európai Unió
Válsághelyzetben van az Európai Unió, mert a föderális és a szuvenerista alapelvek egyre markánsabban jelennek meg és a szembefeszülő politikai akaratok kioltják a közös fellépés lehetőségét - mondta Fricz Tamás politológus kedden, az Alapjogokért Központ Európai Unió múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozó projektjének negyedik és egyben befejző résztanulmányát bemutató budapesti rendezvényen.
Fricz Tamás, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója ismertette: tanulmányában az Európai Unió, mint sajátos államszövetség történetét kifejezetten a hatalmi, döntési viszonyok alapján vizsgálta. Felidézte: habár a főként föderalista és globalista személyekből álló alapítók az Európai Egyesült Államok mint nemzetek feletti szervezet létrejöttét szorgalmazták, ezt az elképzelést a tagállamok már az 1951-től megalakult Európai Szén- és Acélközösség megalakulásakor ellensúlyozták egy kormányközi intézmény, a Miniszterek Tanácsa létrehozásával.
Hangsúlyozta: 1957-től a közös piac megteremtésekor egy időre lekerült a napirendről a szupranacionalizmus gondolata és a szuverén tagállamok közti gazdasági együttműködésre koncentráltak a tagállamok. Az 1980-as évek közepén azonban újra felerősödött a föderális koncepció, amely elvezetett az Európai Unió létrejöttéhez, majd a konszenzus helyett a többségi döntések bővítését lehetővé tévő 2009-es Lisszaboni szerződéshez. A többségi döntések a tagállami szuverenitást gyengítik – mutatott rá a politológus.
Fricz Tamás szerint kezdetektől a föderális és a szuverenista nézetek ütközése határozza meg a leginkább az uniót. Ez a konfliktus azonban 2015-től, a migráció felerősödésével hangsúlyosabbá vált, amikor a hagyományos régi tagállamok azt kezdték szorgalmazni, hogy az Európai Uniónak el kellene indulnia az Európai Egyesült Államok megalakítása felé. Emellé egy globális pénzügyi elit is csatlakozott és külön megemlítette Soros György nevét, aki ezt szorgalmazza. Velük szemben – elsősorban a visegrádi országok részéről – egyre markánsabban jelenik meg az a gondolat, hogy az uniónak erős tagállamokra kell épülnie – mondta.
A föderalista és a szuverenista ellentét sok más törésvonalat is felerősített, így a multikulturalizmus és a keresztény nemzeti kultúra közötti ellentétet is – folytatta Fricz Tamás. Olyan kiéleződött konfliktusok jelentek meg, amelyekben a régi megoldási technikák nem működnek, mert homlokegyenest eltérő működési koncepciók állnak szemben egymással – fogalmazott.
A politológus szerint a jelenlegi helyzetből négyféle kiút lehetséges. Az első opció az, hogy többségbe kerül a közép-európai államok ellenállásának letörését célzó nézet. Ez leginkább akkor valósulhat meg, ha az Európai Néppárt csatlakozik a globalista-föderalista politikai családokhoz – emelte ki. Hozzátette: ha ez a nézet lesz többségben az Európai Unióban, akkor egyre több szankciót alkalmazhatnak a velük szemben álló „két legrenitensebb” országgal, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy meddig érdemes fenntartani az uniós tagságot – mondta.
Második verziónak Fricz Tamás azt nevezte, hogy megmarad a jelenlegi „húzd meg-ereszd meg állapot”, vagyis sem a föderalisták, sem a szuverenisták irányába nem dől el a helyzet. Ebben az esetben még sokáig el lehet lavírozni a politológus szerint, ám ez a forgatókönyv veszélyezteti az EU hatékonyságát.
Harmadik opciónak a szuverenista elv megerősödését tartja Fricz Tamás. Szerinte ilyen lehetne a V4-ek és a velük szövetséges országok megerősödése, amelyek bizonyos kérdésekben – például bevándorlás, jogállamiság, globalizáció – önálló döntéseket akarnak hozni akár az uniós többség ellenére is, vagyis egy folyamatosan blokkoló kisebbséget alkotnának. Ez egy laza államszövetség felé lökhetné az uniót, visszahozva a közös piac időszakát, de még az akkorihoz képest is kevesebb kötőerővel a tagállamok között. A politológus ezt tartaná a legoptimálisabb iránynak.
Negyedik lehetőségnek egy, általa katasztrófaopciónak nevezett lehetőséget vázolt fel: ez akkor következne be, ha tartósan eltérő politikát követnének a tagállamok, ezáltal külön szövetségekbe tömörülnének. Ez akár korábbi szövetségek újraéledését is jelenthetné, és példaként említette az 1952-ben létrehozott Északi Szövetséget, vagy a Benelux államokat. Ez a struktúra az Európai Unió lassú feloldódását jelentené – értékelte.
