Hirdetés

Kárpáti Tamás festményeit nem lehet közönyösen nézni. Képei kibillentik az embert esetleges apátiájából. Ez a hatásmechanizmus azonban nem a mozgalmasság, a színesség, az erőszakosság által indul el, hanem épp – ha lehet ilyet mondani egy ízig-vérig festőről – halkszavúsága, bensőségessége, finomsága, rejtőzködése által. A művész évtizedek óta a hit festője, nem is véletlen, hogy hetvenedik születésnapja közeledtével Credo címmel rendezett kiállítást. Hogy is szól a Hitvallás első mondata? „Credo in unum Deum!” Vagyis: Hiszek az egy Istenben! Kárpáti Tamás rejtőzködő Krisztus-ábrázolásai, az önmagát feláldozni tudó ember nem idealizált megjelenítései, az esendőség felfokozása, a lélek megfestése – mind erről a hitről szól, és ez a kisugárzás ragadja meg a nézőt. S ha úgy éreznénk, hogy képei sorának van egyfajta monotóniája, az is csak fokozza a hatást: művei mintegy imaként állnak előttünk, melyben sok az újra és újra elmondott formula. De ez nem monotónia, hanem ez az elmélyedés útja, és lehet, hogy a felemelkedésé. Ez a két véglet is azt jelzi, hogy a festő hitével, képességeivel olyan dimenziókat képes átfogni, melyre csak egy kivételes művész képes.