A jogállamiságot egyre gyakrabban használják politikai fegyverként

Az igazságügyi miniszter kitért az európai uniós tagállamokon belüli jogállamisági helyzet monitorozásáról, valamint a közösségi források feltételekhez kötéséről szóló javaslatokra, amelyek szerinte teljességgel ellentétesek az alapszerződésekkel, az Európai Bizottságnak ugyanis nincs általános hatásköre e területeken.

„Az, hogy az ember valamit csinálni akar, nem jelenti azt, hogy joga is van hozzá. Azoknak, akik most a jogállamiság védelmére kelnek, ezt tudniuk kellene” – fogalmazott.

A jogállamiság nem egyetemesen alkalmazható objektív kritériumok kerete, nincsenek pontosan meghatározott szabályai, és számos vita tárgyát képezi, ezért az emiatt aggodalmakat megfogalmazóknak jobban tiszteletben kellene tartaniuk a tagállami sajátosságokat, és nem kellene megpróbálniuk előírni egy mesterséges és uniformizált keretrendszert – hangsúlyozta a tárcavezető.

Úgy vélekedett, hogy a vita valójában nem igazán a demokratikus elvekről szól. Aláhúzta, az egyéni szabadságjogok és a közösségi érdekek közötti természetes egyensúly helyreállítása nem sérti a jogállamiságot, amely biztosítható annak ellenére is, hogy egy tagállamnak szigorú a migrációs politikája.

Különbségek vannak abban, hogy miként viszonyulnak a tagállamok Európa keresztény gyökereihez, illetve a nemzetek és a nemzeti kultúrák szerepéhez, és abban, „hogyan értékeljük a családoknak a társadalomban betöltött szerepét és mibenlétét; miként közelítjük meg a migráció kérdését”. Azonban veszélyes precedenst teremt és aláássa az európai integráció alapjait, ha azt állítják, hogy egy tagország pusztán azért nem tartozik többé a legfontosabb értékeket képviselő uniós közösséghez, mert eltérő álláspontot képvisel ezekben a kérdésekben – írta.

„Az uniónak az előttünk álló igazi kihívásokra kell összpontosítania. Néha ehhez az kell, hogy ne csak ahhoz legyen bátorságunk, hogy feltegyük a helyes kérdéseket, hanem ahhoz is, hogy nemet mondjunk” – mutatott rá Varga Judit.