„Láttalak Kandzsizán”

Novemberben közel háromezer illegális migráns próbált behatolni Magyarországra, az egész évet tekintve pedig, szemben a tavalyi nem egészen hatezer-ötszázzal, több mint tizenkétezer hívatlan jövevény tette próbára a határvédelmünket. 2017 óta nem volt ekkora a nyomás.

A magyar műszaki határzár és a profi rendőri fellépés egyelőre hatékony védelemnek bizonyul, ám az áradat nem szűnik. A határ túloldalán, a Délvidéken sokakban előjönnek a 2015-ös rossz emlékek.

Akkor számos település, így Magyarkanizsa is igencsak megszenvedte a mig­ráns­inváziót. A Tisza-parti kisváros parkjait fel kellett szántani, újra kellett telepíteni a növényzetet, annyira tönkretették az idegenek. Számos bácskai gyümölcsöst, kertészetet is letaroltak, sok százmillió dináros kárt okoztak, amit a szerb állam azóta is csak tessék-lássék térített meg.

Magyarkanizsa tart a négy évvel ezelőtti események megismétlődésétől. Az emberek aggódnak, tudjuk meg egy vegyesáruház alkalmazottjától. Mindig fizetnek a bevándorlók. De megesik, hogy mégsem. Lopás ebben a boltban még nem történt, de úgy mondják, a város egy másik üzletében néhány napja csak úgy szó nélkül távoztak fiatal migránsok, több zacskó chipsszel, édességgel a kezükben. A pénzváltóban viszont nincs panasz rájuk, amúgy mindig csak kisebb összegekért jönnek. A boltokban jellemzően csirkehúst, valamint pékárut vesznek, és időről időre megtöltik a város gíroszos büféjét. Egy műszaki üzletben is meg-meg fordulnak, a jószívű szerb tulajdonos engedi, hogy feltöltsék nála a telefonjaikat. Őt meglopták. Elvitték egy hálózsákját, de a tolvaj egy óra múlva újra megjelent és kifizette az árut. Azt mondta, Allah visszaparancsolta őt…

Az utcákon lépten-nyomon illegális migránsokkal találkozunk. Nagy többségük húsz év körüli fiatalember. Egyesek ágrólszakadtnak tűnnek, többségük viszont márkás cipőt, kabátot visel. Kettesével-hármasával őgyelegnek, látszólag céltalanul, de feltűnő, hogy legtöbbjük szünet nélkül kommunikál az okostelefonján. Egyeztetnek, szervezkednek…

–  Kevés a rendőr az utcákon, este, amikor leginkább kellene, alig látni járőrt – mondja egy idős férfi. Rosszallja, hogy hagyják lófrálni a kisváros utcáin az illegális migránsokat, szerinte ellenőrzött átmeneti szálláson kellene elhelyezni őket, amíg megoldódik a helyzetük. – Sokan betegek, rühesek, nem lehetünk biztosak benne, hogy nem kapunk-e el valamit tőlük – magyarázza.

–  Novemberben nőtt meg ugrásszerűen az ideérkezők száma. A központban lévő kínai áruházból az összes gumicsónakot felvásárolták – hívja fel a figyelmet a különös tényre Kávai Szabolcs.

Forintban számolva tizenkétezertől indul a csónakok ára. A helyi önkormányzati képviselőtől megtudjuk, hogy mivel a magyar–szerb határ egy szakaszon a kerítéssel nem védhető Tiszán, illetve annak egy holtágán halad végig, az illegális migránsok most ott próbálkoznak. Kávai Szabolcs hangsúlyozza, Magyarkanizsát 2015-ben a magyar műszaki határzár felépítése szabadította meg az idegenek inváziójától, a kerítés ugyanis más irányba terelte a tömeget, amely azóta több útvonalon, többek között a Drinán keresztül hatolt be Bosznia-Hercegovinába, majd onnan nyugatra. Ám újabban ismét a magyarlakta Délvidék, így Magyarkanizsa felé vették az irányt. A Drina ilyenkor vad, szeszélyes vízzé válik, nemrég pedig lőtt a horvát határőrség. Két nap múlva itt voltak a migránsok…

–  Nehéz a védekezés, az állam elfordítja a fejét, a rendőrség nem látja el a feladatát, minden ellenállás nélkül jutnak be az országba – mutat rá a lehetetlen helyzetre a képviselő.

Megállítjuk egy migránstrió tagjait. Irakinak mondják magukat. Nem vagyunk szakértők, de arcra nem úgy néznek ki. Külön hangsúlyozzák, hogy nem maradnak itt, Hollandia, Németország vagy Belgium a céljuk. Aztán? Majd lesz valami, felelik mosolyogva.

–  Gyanús, hogy itt várnak olyanok is közülük, akik a német vagy szlovák útlevelükkel dicsekednek – magyarázza egy pizzéria tulajdonosa. – Magabiztosak. Akinek ilyen van, azt jog szerint nem tessékelhetem ki. Úgy tűnik, a rokonaikért jöttek…

A magyarkanizsai gyógyfürdőt nem keresik fel a jövevények. A társalgóban csend és nyugalom honol, egy idős férfi várja kezelésen lévő feleségét, közben Demokratát olvas.

–  Mindennap új és új arcokat látni. Érkeznek, továbbállnak. Ez szervezett invázió – véli a hatvanon túli férfi, történész és közgazdász beszélgetőtársunk. – Felfoghatatlan, hogy Nyugaton nem tesznek különbséget az európai emberek és a migránsok között – teszi hozzá.

Magyarkanizsa önkormányzata 2015 után ismét migrációs válságstábot hozott létre.

–  A négy évvel ezelőtti roham óta folyamatos a jelenlétük, de az elmúlt években naponta csak egy-két ember bukkant fel. Pár hete viszont 150-200 idegen is érkezik egy nap – érzékelteti a különbséget a testület vezetője.

Lackó Róbert azt mondja, a szemét a legkisebb gond, hiszen azt össze lehet takarítani. Több százan is tanyáznak a Tisza-parti Kanizsa erdeiben, a hideg beálltával itt is, ott is füst száll az ég felé. Betörik az elhagyott tanyák ajtaját is, és a város régi, már használaton kívüli vasútállomásának épületébe is bevették magukat. Amikor mi odaértünk, egy migráns ugrott ki az épület földszinti ablakán, bentről emberi hangok hallatszottak.

–  Nincs papírjuk, nem tudjuk, kikkel állunk szemben, ezért türelmesen kommunikálunk velük, az emberek érdekében próbáljuk elérni, hogy együttműködők legyenek – mondja Lackó Róbert.

Eddig sikerült megelőzni a konfliktust.

–  Elegünk van! – fakad ki egy idős asszony. – Kanizsa estére bezárkózik. Mégis mit akar az unió? Ezek nem dolgozni jönnek, hiszen alig néhány százalékuk helyezkedett el Nyugat-Európában, a többit az európaiak tartják el – csóválja a fejét.

Kávai Szabolcs szerint zeneiskolába, iskolai szakkörökbe sem engedik el most gyerekeiket a fiatal kanizsai szülők, mert onnan csak sötétedés után érnének haza, és persze ide is eljutott több, főként németországi eset híre, ahol gyerekeket erőszakoltak meg migránsok. A politikus nem kertel, azt mondja, 2015-ben olyan volt Kanizsa, „mint a széttett lábú kurva”. Mosolyogva és szívélyesen fogadta az idegeneket. Kereste, hol és mit segíthetne. Azóta viszont sokat „okosodtak” itt az emberek…

–  2016-ban Berlinben jártam – ez már újra Lackó Róbert hangja. – Meglepetésemre felismert egy illegális migráns, láttalak Kandzsizán, mondta. Amikor megkérdeztem, talált-e munkát, nevetve felelte, hogy nem, de nem is kell, hiszen szállást, ellátást anélkül is kap.

A válságstáb vezetőjétől megtudjuk, hogy GPS-szel felszerelt koordinátorok vezetik a migránsokat, ők veszik fel nekik a pénzt a Western Uniontól. Tudják is, hogy kik azok, de mivel ez önmagában nem illegális, nem lehet fellépni ellenük.

Külföldi NGO-k helyi aktivistáiról van szó, akik elszántan segítik az illegális jövevények Nyugat-Európába özönlését. Előszeretettel indítanak pereket a hivatalos szervek ellen.

Ami a pereket illeti, a helyiek szerint ezekhez mindig akad lelkes szerbiai ügyvéd is. És vannak segítőik is a migránsoknak, 2015-ben öt embert ítéltek el a bíróságok embercsempészés vádjával. Ők voltak az ügyetlenek. Az ügyesek ma is élvezik és mutogatják a migrációból szerzett vagyonukat.

És még valami! Látni, amint a parkban cirkál az önkormányzat rendészeti embere, egyes-egyedül persze. A szerb törvények nem engedik polgárőrcsoportok szervezését, attól tartva, hogy egy ilyen alakulat gyorsan félkatonai szervezetté válhat. Közel még a délszláv háború emléke…

Magyarkanizsán jelenleg nem látni az alagút végét. Hazafelé a röszkei átkelő felé közeledve a kamionsor mellett takarókba burkolózott illegális migránsokat látunk futkosni az átlépésre váró járművek között. Lesik a lehetőséget…