Csodálatos újjászületés
Hauszmann Alajos eredeti tervei alapján újjáépült a főőrség és az egykori lovarda épülete a budai Várban. Előbbi már tavasszal megnyitja kapuit a nagyközönség előtt, a lovardát a tervek szerint 2021 közepétől vehetik birtokba a látogatók, miután a Csikós udvar tereprendezése és akadálymentesítése is megtörtént. Mi már most benéztünk a zárt ajtók mögé, és annak is utánajártunk, hogy a Nemzeti Hauszmann-program keretében milyen fejlesztések várhatók még a közeljövőben.
A budai várnegyed története a tatárjárás után kezdődött, amikor IV. Béla hozzákezdett az ország újjáépítéséhez, és az újabb támadástól félve várak építésére buzdított szerte a Duna mentén. Az oklevelek tanúsága szerint 1255-re Buda vára is elkészült, és valószínűleg a király szálláshelyéül is szolgált. Erről azonban, illetve a palota korabeli építészeti formájáról, építéstörténetéről és pontos földrajzi fekvéséről – tárgyi emlékek híján – csupán feltételezéseink vannak. A Vár ezt követő, több mint 750 éves története során aztán egymást váltották az építés és a rombolás, az alkotás és a pusztítás időszakai. A rendszerváltozás után többször is felmerült a palotaegyüttes rekonstrukciójának kérdése. Elsőként 1993-ban, Antall József miniszterelnöksége idején született kormányhatározat annak felmérésére, milyen lehetőségek vannak a kormány Várba való felköltöztetésére.
Az újjáépítés felé az első komoly lépést aztán az első Orbán-kormány tette meg, amikor is elkezdődött az akkor még romos állapotú Sándor-palota rendbehozatala. A 2002-ben megnyitott épület végül a Medgyessy-kormány döntése értelmében a mindenkori köztársasági elnök hivatalának székhelye lett. Az építkezések 2010 után, a leromlott állapota miatt Budapest akkori szégyenfoltjának számító Várkert Bazár rekonstrukciójával kaptak újabb lendületet. Ugyanerre az időszakra tehető az egykori Királyi Honvéd Főparancsnokság részleges felújítása is, amely 2015-ben egy Csontváry-kiállítással nyílt meg a látogatók előtt. Az eredetileg Kallina Mór tervei alapján, 1897-re elkészült neoreneszánsz ház a II. világháború során megsérült ugyan, de nem menthetetlenül. Ennek ellenére rommá nyilvánították, majd fokozatosan visszabontották az első emelet magasságáig. A 2012 és 2014 között zajló részleges felújítása után most, a Nemzeti Hauszmann-program keretében újabb rekonstrukció veszi kezdetét: a tervek szerint a jelenlegi alapterület megtartásával, de eredeti magasságában állítják helyre. Mivel a Dísz tér és a Szent György tér közötti területen álló épület kiváló kiindulópont a palotanegyed felfedezésére, benne turisztikai fogadóközpontot hoznak létre, és vártörténeti kiállítást rendeznek be.
– A Nemzeti Hauszmann-program előzményét, a Nemzeti Hauszmann-tervet 2014-ben hirdette meg a kormány, amikor is megalakította a nagy létszámú, szakértőkből, köztük építészekből, művészettörténészekből, történészekből, muzeológusokból és urbanistákból álló Hauszmann-bizottságot, amelynek feladata az volt, hogy megvizsgálja, hogyan és mit érdemes a Várban fejleszteni, honnan kell kiindulni, melyek az elsődleges elemek. Az idén indult Nemzeti Hauszmann-program célja pedig már az, hogy a tervben felvetett lehetőségeket konkrét cselekvésekre változtassa – mesél az előzményekről Fodor Gergely, a budai Várnegyed területén megvalósuló beruházások kormánybiztosa.
Kívül díszes, belül puritán
A Nemzeti Hauszmann-bizottság előzetesen több száz oldalas dokumentumokat tett le az asztalra, az ő javaslatukra kezdődött például meg a karmelita kolostor felújítása, 2019 elején ide költözött be a miniszterelnök hivatala, mint ahogy a bizottság tagjainak köszönhető a közelmúltban felépült lovarda és a főőrség építésének előkészítése is.
A palota 1899-ben épült díszes lovardája, illetve az egy évtizeddel későbbi főőrségi épülete Budapest 1944–45-ös ostromában súlyos találatot kapott. A kommunista rezsim ideológiai okokból a további rombolás mellett döntött: a lovardát szinte azonnal, míg a főőrséget csak 1973-ban bontatták le, köveiket a közeli építkezésekre hordták, a homlokzatok díszítőelemeit pedig vagy szétszórták, vagy megrongálták. A két épületet tehát gyakorlatilag a semmiből kellett a megmaradt tervdokumentációk és fotók alapján újra felépíteni. Az újratervezés irányítója Potzner Ferenc építész volt, aki munkatársaival arra törekedett, hogy az épületek a XXI. század adta technológiai lehetőségek felhasználásával ugyan, de megjelenésükben mégiscsak a lehető legjobban hasonlítsanak ahhoz, amit annak idején Hauszmann Alajos megálmodott.
Bár kívülről mindkettő valóban ugyanolyan díszes megjelenésű, a főőrség belső terei jóval puritánabbak és letisztultabbak, mint ahogy a külső alapján gondolnánk. Nem véletlenül. Az egykori kaszárnya belsejét eredetileg sem cicomázták túl, így a falakat ma is mindenféle díszítőelem nélkül, egyszerűen csak vakító fehéren hagyták. A központi hatalmas tér étteremként nyílik meg jövő tavasszal, az emeleten rendezvénytermet, az alsó szinten pedig konyhát és biztonságtechnikai részt rendeztek be.
Bár még építési terület, de már elkészült a szintén lerombolt Stöckl-lépcső is, amely a főőrség és a lovarda térszintjét köti össze. A lovarda előtt pedig 120 év után újra ott áll a Csikós udvar névadó szobra – a lovat elővezető csikóst, ifj. Vastagh György alkotását a II. világháború után előbb egy raktárba szállították, majd a nyolcvanas években a Hunyadi-udvaron újra felállították, és két év restaurálás után innen került vissza idén augusztusban az eredeti helyére. A szoborral átellenben, a főőrség épületének Tabán felőli alsó szintjén pedig hét méter hosszú, három és fél méter magas bronzkapu fogadja a látogatókat. Farkas Ferenc szobrászművész három elemből álló műalkotásán a magyar történelem fontosabb jelenetei, köztük Hunyadi László kivégzése, Szent István felajánlása, Szent László legendája és Budavár ostromának képei elevenednek meg.
Régi fényében a királyi lovarda
A 2021-től látogatható Csikós udvar legnagyobb szenzációja azonban kétségkívül a hetven év után újra felépült királyi lovarda színes üvegablakaival, impozáns külső és belső ornamentikájával. Mert itt, a főőrséggel ellentétben, pontosan ugyanazt a pompát kapjuk az ajtón belépve is. A királyi páholyba vezető lépcső márvány- és terazzo-, a többi összekötő helyiség természetes jura mészkő burkolatot kapott, a lépcsőkorlátokat az eredeti fotók alapján kovácsolt vasból készítették el újra. A hatalmas, később rendezvényhelyszínként használható, famennyezetes lovaglócsarnok padlója felszedhető, homokkal bármikor feltölthető, így akár eredeti funkciójára, vagyis lovasbemutatók megtartására is alkalmassá válhat.
A lovarda pontosan olyan lett, amilyennek annak idején Ferenc József láthatta, amikor a főbejárat feletti királyi páholyából kiválasztotta azokat a lovakat, amelyeket aztán magával vitt Bécsbe. A királyi páhollyal szemben a lovaglócsarnok északi oldalát ma is a zenekari páholy foglalja el, sőt a falakat olyan akusztikus burkolattal látták el, hogy az innen felhangzó dallamok a terem legtávolabbi sarkából is jól hallhatók legyenek. A lovarda hátsó részén, az egykori karámok helyén most vendéglátóipari előkészítő helyiséget találunk, az emeleti szinten, az istállósfiúk egykori szállásán pedig konferenciatermet, személyzeti öltöző-mosdó blokkot, az épület alatt a gépészeti rész mellett háromszáz fős, mobilpultokkal felszerelt ruhatárat.
A lovarda környezetének érdekes eleme a Karakas pasa tornya, mely ugyan középkori alapokon nyugszik, de Hauszmann Alajosék elbontották. A ma álló tornyot csak az ötvenes években építették fel, hogy aztán irodákat költöztessenek oda. Az elképzelések szerint az irodákat kávézó és mosdó váltja majd fel a közeljövőben.
Szimbolikus helyszínek
A nagyközönség számára persze a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz a királyi palota sorsa, amely jelenleg három közgyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria, az Országos Széchényi Könyvtár és a Budapest Történeti Múzeum otthona. A Nemzeti Hauszmann-program többek között erre is keresi a megoldást, egyebek mellett a palota déli összekötő épületszárnyának rekonstrukciójával, illetve a Szent István-terem korabeli enteriőrjének visszaállításával. Folyik az épület egészének a pincétől a padlásig való feltérképezése is, ami után a szakemberek javaslatot tesznek felújítására és jövőbeni funkciójára is.
– Mindenekelőtt azt tűztük ki célul, hogy a palotanegyed területén található közutakat, köztereket, sétányokat, parkokat, várkerteket rendbe hozzuk, mert a várat, amely a magyar történelem egyik szimbolikus helyszíne, identitásunk egyik alappillére, vissza szeretnénk adni az embereknek – mondja még Fodor Gergely kormánybiztos. – Nagyon sok helyen azonnali beavatkozásra volt szükség, így már javában zajlik a Várba vezető lépcsők szakaszos felújítása, illetve nemrégiben hoztuk rendbe a déli gyilokjárót, ez a palota körbejárhatósága miatt elengedhetetlen volt. Emellett készülnek turisztikai jelzőtáblák, a Csikós udvaron nemsokára épül az egykori Hauszmann-rámpa és két hatalmas liftblokk: ezek a Várnegyed akadálymentes megközelítését teszik majd lehetővé. Még idén elkezdődik a Mátyás-kút és a Halászó fiú szökőkút teljes gépészeti és esztétikai felújítása is, valamint a József főhercegi palota és az egykori Vöröskereszt Egylet székház újjáépítésének előkészítése.
A szerencsésebb történelmi hátterű országokban rengeteg az épségben megmaradt műemlék, nekünk viszont muszáj ragaszkodnunk ahhoz a kevéshez, ami megmaradt vagy újjáépíthető.
– A II. világháborút követő kommunista diktatúra mindent elpusztított, ami a századfordulóra jellemző volt, sőt ideológiai okokból lerombolta azt is, amit a háború után meg lehetett volna menteni – teszi hozzá mindehhez Fodor Gergely. – Így például József főherceg palotája megsérült ugyan, de a helyreállítás helyett először munkásszállónak, majd filmforgatási helyszínként használták, fel is gyújtották, aztán 1968-ban egyszerűen úgy döntöttek, felrobbantják. Pedig az itt épült paloták mindegyike hozzátartozik a magyar történelemhez, annak nagyon fontos pillérei, ezért már régen hozzá kellett volna látni a rendbetételükhöz. A Várnegyed most félkész állapotban van, az északi része, a polgárváros szépen fejlődött, a déli palotanegyed viszont több mint hetven éve méltatlanul pusztul, ezt szeretnénk most megállítani. És mivel Hauszmann Alajos munkásságának időszakát, azaz a XIX. század végét, XX. század elejét tartjuk a Vár fénykorának, a rekonstrukciók során is ehhez az időszakhoz igazodunk.
A történelmi épületek újjáépítése ugyanakkor nem jelent nosztalgikus múltba révedést. Ahogy a hagyományt sem lehet szembeállítani a modernitással, úgy az értékőrzést sem lehet összekeverni a maradisággal. Mert aki épít, az nem a múltra, hanem a jövőre gondol. A Nemzeti Hauszmann-program részeként újból felépített paloták pedig jóllehet eredeti, századfordulós pompájukat tükrözik majd, elemeikben és funkciójukban korszerű, XXI. századi épületek lesznek.
