Hamis hírek nyelvén

Még a 2002-es választási kampány idején kezdte terjeszteni a baloldali suttogó propaganda, hogy Orbán Viktor veri a feleségét, illetve hogy a miniszterelnököt egy grazi klinikán gyógykezelik. Több mint tizenhét évvel később, idén november végén a következő szalagcím jelent meg néhány álhíroldalon: „Egy egész emeletet tartanak fenn Orbán Viktornak a titokzatos grazi magánklinikán.” De sokáig tartotta magát az a kamuhír is, hogy Orbán Viktor királlyá koronáztatja magát, és 2010 óta rendre felbukkan, hogy az Orbán-kormány eltörli a választásokat. Napjaink egyik legnépszerűbb hamis híre, hogy az Orbán-kormány kivezeti hazánkat az EU-ból, vagy hogy a menekülteket Magyarországon éheztetik és verik.

Az álhírgyártásban élenjárnak az olyan Facebook-csoportok, mint az Orbán Lapjáról Kitiltottak Társasága (OLKT), a Soros Bérencek Társasága, a Szégyellem, hogy Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, a Gyűlölöm a diktatúrát, a Titkos Hírek, a Tudás Fája. Az OLKT-nak önálló weboldala is van. Írásaik hemzsegnek a miniszterelnököt és a kormánypártot rágalmazó álértesülésektől, az ellenzéki Facebook-csoportokban mégis, vagy éppen ezért az OLKT az egyik legnépszerűbb „hírforrás”. Az egyik múlt heti kacsa arról szól, hogy miután az orosz sportolókat eltiltották a világversenyektől, Orbán Viktor felajánlotta Vlagyimir Putyinnak, induljanak magyar színekben. Az oldalon nemcsak hírek, hanem véleménycikkek is vannak, például arról, hogy „mindent elloptak, most pedig kiléptetnének minket az unióból”. Ezeket többnyire Gál György néven írják alá, amely minden bizonnyal álnév. Az az igazán meglepő, hogy ezeket az álhíreket a Startlap csoporthoz tartozó Hírstart nevű hírportál is szemlézi, beemelve őket a fősodorbéli médiába. A Facebookon se szeri, se száma azon csoportoknak, amelyek fenntartások nélkül megosztják az álhíreket, némelyiknek több tízezer tagja is van. Egy kiszivárgott belső levelezésben Gál György azzal dicsekszik, a Facebookon egyszerre 22 csoportot és 19 oldalt szerkeszt.

Álhírgyártó ellenzékiek

A jelenség különösen hazánkban figyelemreméltó, ugyanis a brit Reuters Institute for the Study of Journalism 37 ország hírolvasási szokásait vizsgálva megállapította, a közösségi oldalak hírforrásként való használata hosszú évek növekedése után veszített szerepéből, kivéve néhány országot, köztük Magyarországot. Hazánkban összesen 87 százalék tájékozódik online forrásokból, ezen belül 65 százalékot tesz ki a közösségi médiában a hírek olvasása. Ugyanez az arány csak negyven százalék körül van az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Franciaországban. A tavalyi felmérés szerint a magyarok leginkább a Facebookot használják a közösségi oldalak közül informálódásra, ez a lakosság 60 százalékát jelenti. Kiugróan magas arány: csak Malajzia (64 százalék) és Mexikó (61 százalék) előz meg bennünket. Jóval kevésbé jellemző a facebookos hírfogyasztás például az Egyesült Államokra (39 százalék), az Egyesült Királyságra vagy Hollandiára (30 százalék alatt).

Számtalan példát lehetne hozni, hogy ellenzéki politikusok és magukat hitelesnek mondó ellenzéki orgánumok is hozzájárulnak az álhírek terjesztéséhez. Karácsony Gergely főpolgármester még az önkormányzati választási kampány előtt nyilatkozta, fel kell készülni rá, hogy megszüntetik a főpolgármester-választást. Az EzaLényeg.hu című, Karácsony Gergelyhez közel álló álhírportált a tavalyi választási kampányban élesítették. „Ebben az időszakban még fontosabb, hogy megmutassuk az embereknek az igazságot: azt, amit a Fidesz el akar előlük titkolni” – írták induláskor a szerzők, kilétükről persze azóta sem tudni semmit. Hogy szerintük mi az igazság? Például az, hogy „Orbán már szinte semmit nem hajlandó az egészségügyre költeni”. Azt is érdemes megnézni, a balliberális média mit minősít kamuhírnek. A tavalyi országgyűlési választások előtt jelent meg az Indexen egy cikk Orosz mintára teríti a gyűlöletet és az álhíreket a teljes Fidesz-média címmel, itt a „migránsproganda” híreit, tehát a bevándorlás veszélyeire figyelmeztető tudósításokat rendre álhírnek titulálják.

Politikai, gazdasági érdek

Dr. Tóth János József, a Kodolányi János Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa kérdésünkre elmondta, álhírnek nevezzük a politikai vagy gazdasági érdekek előmozdítása céljából kreált hamis híranyagokat. Lehetnek teljesen hamisak, vagy tartalmazhatnak részigazságokat is, de azokat olyan kontextusban mutatják be, hogy maga a hír tartalmilag valótlan lesz. – A kétezres évek közepén az álhíreket a szórakoztatás érdekében gyártották, Amerikában külön show-műsorok épültek e köré. Magyarországon főleg a Hírcsárda nevű internetes oldal jut eszünkbe, viszont egyértelmű volt, hogy csak szórakoztatni akarnak, nem megtéveszteni. A közösségi média és az ott használható funkciók nélkül nem lenne olyan jelentősége az álhíreknek, mint napjainkban. Sok függ a célcsoporttól is, hogy olyan emberekhez tudják eljuttatni, akikből valamilyen reakciót válthatnak ki. A kamuhírek megingatták az újságírásba vetett bizalmat, az objektivitásra törekvő tudósítást, ezáltal a fogyasztó szemében egyre csökken a szakadék az előbbiek hírei és az álhírek között – magyarázta. A szakértő elmondta: a közösségi médiában visszhangkamrák alakulnak ki, mivel a kifejlesztett algoritmusok olyan híreket juttatnak el a felhasználóhoz, amelyeket az előzmények alapján szívesen olvas, illetve olyan vélemények jelennek meg, amelyekkel egyetért.

Ennek társadalmi veszélyeire hívta fel a figyelmet Jon Askonas, az Amerikai Katolikus Egyetem professzora a The New Atlantis című folyóiratban. Cikkében rávilágít, hogy a technika inkább bebetonozta a szokásokat, így a kezdetben a szólásszabadság élharcosaként és a demokrácia megreformálójaként ünnepelt közösségi média a szélsőségek, az álhírek és a hangulatkeltés terepévé vált, tovább növelve a feszültséget. A szerző szerint így agresszívabb társadalom jön létre, amely hozzá van szokva, hogy folyamatosan a saját véleményét lássa maga körül. Mindenesetre ez érthető magyarázat az ellenzéki csoportok és szimpatizánsok vad megnyilvánulásaira.

Ha nincs botrány, nincs üzenet

Simon János politológus a Demokratának elmondta, ha nagy a társadalmi feszültség, a mindenkori ellenzék hamis hírekkel könnyen tudja mozgósítani azokat is, akik egyébként nem vennének részt a választásokon. Úgy véli, ez történt idén ősszel is. Hozzátette, a 2002-es országgyűlési választás az álhírekről marad emlékezetes. Példaként hozta fel, hogy a balliberális sajtó sikerrel forgatta ki Kövér László szavait az úgynevezett köteles beszéd kapcsán, illetve hogy Kósa Lajos prostituáltak szolgáltatásait vette volna igénybe. Szerinte ezek az álértesülések különösen azokat a választókat befolyásolják, akik alulinformáltak, tapasztalatlanok a politika világában, mégis elmennek szavazni. Kérdésünkre, miszerint elképzelhető-e, hogy egy közéleti tartalmú álhír terjesztése szervezetten zajlik, úgy válaszolt, a kampány ideje alatt ez egészen biztosan így van.

– Nem szokatlan, hogy a kampánystábok erre a célra kibéreljenek egy irodát, alkalmazzanak 30-40 internetezőt, akik ezeket a „híreket” terjesztik. Az ezzel foglalkozó stábok általában két hónappal a kampány előtt alakulnak meg. Az önkormányzati választási kampány alatt is megfigyelhető volt, ha egy kormánypárti politikus interjút adott a köztévében, azonnal idézték, kommentálták a szavait – fejtette ki. Simon János úgy látja: ez a technika „elengedhetetlen” a mai világban, sőt az lenne a meglepő, ha az ellenzék nem alkalmazná. – A kommunikációs szakemberek rájöttek arra, a választók egy bizonyos rétegéhez csak a hamis hírek nyelvén lehet eljutni. Ez a technika a fővárosban élőkre ugyanúgy tud hatni, mint egy kistelepülés lakójára – mutatott rá a szakértő.

Egy magyar informatikuscsoport kimutatta, mennyire jövedelmező tevékenység az álhírgyártás: átlagosan havonta több millió forintot lehet vele keresni. Minél többen kedvelnek egy hírt, vagy osztják meg, annál nagyobb összeget fizet a Google az oldalon lévő hirdetések kihelyezésért. Tehát a kattintásokból élnek, csakúgy mint a magyar ellenzék. Tordai Bence, a Párbeszéd kommunikációs igazgatója elismerte, az ellenzék azért gerjeszt rendszeresen botrányokat és trágárkodik a parlamentben, mert ezek eredményeznek számukra „kattintékony” címeket, ugyanis szerinte csak így jut el az ellenzéki képviselők üzenete az emberekhez. A politikus úgy véli, botránypolitizálás nélkül senkit nem fog érdekelni az ellenzék. Világos beszéd, amely beismeri a botránypolitizálás, azaz az álhírgyártás létjogosultságát.