Száz perc száz emberért
December elsején immár tizenhatodik alkalommal került sor Budapesten, a MOM Központban a Száz perc száz emberért jótékonysági koncertre, amelynek elindítója a kárpátaljai Vérke-parti város szülöttje, Beregszászi Olga. A színművész, előadóművész lassan két évtizede küzd azért, hogy jobbá, szebbé tegye szülővárosa nehéz sorsú embereinek életét. Most ismét reménysugárt hozott Beregszászba.
– Emlékszik a kezdetekre?
– Sötétség, szomorúság, nyomorúság, szegénység jellemezte ezt a várost, az itt lakókat. Szomorúan tapasztaltam, hogy a rendszerváltás nagy vesztesei a pedagógusok lettek. Szívem szorult el, amikor nyugdíjas tanárokat láttam könyveiket árulni a piacon, hogy meg tudják venni a gyógyszereiket. Elhatároztam, hogy segítek nekik, ahogy tudok. Akkor öt-hat embernek tudtam adni öt-ötezer forintot. Otthonukban kerestük fel őket. Volt, hogy hosszasan várakoztunk, amíg kijött az egyikük, mert fűtetlen szobában plédekbe, kabátokba burkolózva feküdt, és időbe telt, amíg betegen kikecmergett onnan. Másikuk kenyéren és teán élt napok óta, de amikor bementünk, bennünket is teával kínált… Nehéz szívvel emlékszem ezekre a helyzetekre. Amikor hazautaztam, Budapesten elmeséltem mindezt a kedves barátnőmnek, Hampel Katalin divattervezőnek. Hálával tartozom neki, mert rögtön mellém állt, hogy szervezzünk jótékonysági estet. Csatlakozott hozzánk Sasvári Sándor is. Katalin a csodálatos ruháit mutatta be, mi pedig Sasvárival énekeltünk. Emlékezetes előadás volt! 2004 decembere… az igen-nem szavazatok után… Özönlöttek a jóakaratú emberek, így álltak ki a határon túli magyarok mellett, demonstrálva, hogy egy nemzethez tartozunk, testvérek vagyunk.
– Azóta tizenhatodik alkalommal sikerült megszervezni a jótékonysági koncertet.
– És hálás a szívem, mert egyre több előadóművész érzi szívügyének, és nem lankad az emberek adakozókedve sem. Sőt! Idén annyi pénzt sikerült összegyűjteni, hogy az immáron megszokott tízezer helyett tizenötezer forint került a borítékokba. Így száz ember, száz család ünnepét tehetjük szebbé, gazdagabbá. És természetesen most is jutott a pénzadomány mellé szaloncukor, Béres-csepp, Demokrata újság, még egy kis plüssjáték is a gyerekeknek.
– Intézményeket is megajándékozott.
– Az egyik óvodába vittünk játékokat, édességet. A kórház csecsemőosztályának 200 ezer forintot adtunk, a pszichiátriának 70 ezret, a városi öregek otthonát százezer, az ingyenkonyhát pedig 50 ezer forinttal tudtuk támogatni. Fontosnak tartjuk a gyerekek művészeti nevelését is, így a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskolának 200 ezer forintot adtunk át, hogy javítani tudják az oktatási körülményeket, a Beregi Múzeum ötvenezret, a Csadafilm pedig harmincat kapott. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nehéz sorsú tehetséges fiatalokat is támogassuk, így idén tízen kaptak pénzjutalmat. Szeretném itt is megköszönni Bendik Veronikának, a város végrehajtó bizottsága titkárának a munkáját, akinek a segítsége nélkül nem tudtam volna eljuttatni a karácsonyi ajándékunkat az arra leginkább rászorulóknak. Ezúttal is szomorúan tapasztaltam, hogy továbbra is sok a mélyszegénységben élő, elesett ember. És egyre több a magára maradt idős, beteg. Most is nagyon sok szívfacsaró sorssal találkoztam! Ez arról győzött meg, hogy folytatni kell a jótékonysági koncertsorozatot.
A Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola díszterme ezúttal is zsúfolásig megtelt. Özvegyek, betegek, rokkantak, nélkülözők népes csoportja vagy éppen a már közlekedésre is képtelen fekvőbetegek hozzátartozói jöttek el, hogy átvegyék az anyaországból érkező adományt, amit Beregszászi Olga az őt támogatókkal a budapesti jótékonysági koncerten gyűjtött össze. Az alkalom Beregszászon ezúttal is több volt, mint borítékátadás, hiszen azokban a jótét lelkek szeretete is benne volt. A postás szerepét is vállaló művésznő ajándékként egy felejthetetlen előadással is meglepte a résztvevőket, akik vastapssal jutalmazták az éneket.
