Megtanulsz harcolni is

–  Basszus! – mondja egy tíz-tizenkét éves fiú, amikor elpattan tőle a labda. Amúgy ügyes focista, de most szétnéz gyorsan, vajon ki láthatta a szerencsétlen esetet; reméli, az edző nem, de az lenne a jó, ha a többiek sem. Edzésen vagyunk, különféle korosztályú utánpótláscsapatok töltik a meg a Fehér úti focipályákat. Nincs hajtás, vagy legalábbis olyan gyorsasági gyakorlatok és lélekölő pályakörök, mint régen. Állandó a tempó, és mindenki szüntelen mozgásban van, a játék, az elemek játékossága dominál. A fiúk mellett van itt lánycsapat is, szintén ügyesen kezelik a labdát.

–  Szeretek a csajokkal dolgozni – mondja a fiatal edzőnő, Seprényi Andrea. – Fegyelmezettebbek, mint a fiúk, és sokkal jobban koncentrálnak. Igen, néha bejön egy kis hiszti, de ez minden lánycsapatnál előfordul.

Andrea maga is focizik, a Csepel játékosa. A Barcelona magyarországi futballakadémiáján, a Barça Academy Hungaryn vagyunk, a név fantasztikusan hangzik minden fiatal számára, sokukra pedig mágneses erőt gyakorol. Például Kiss Szonjára is. Amint meghallotta, hogy indul az akadémia, azonnal jelentkezett.

– Szonja hétéves kora óta focizik – magyarázza Kiss Gábor, a lány édesapja. – Előre akartunk lépni, és erre pont jó nekünk a Barcelona. Én hozom fel és viszem haza minden edzés alkalmával a lányt, ugyanis mi Békéscsabán lakunk.

Nem illik megkérdezni, hogy megéri-e a sok utazás, és azt sem, érdemes-e ekkora erőket megmozgatnia már így, a tízes évei elején. Végig ott állnak a pályát körülölelő magas kerítések mögött a szülők, hátrébb pedig az autóik.

–  Ilyen az élet, ezt teszi a tévé – kezdi egy apuka. – Sok szülő űzi, hajtja a gyerekét, többnyire saját, meg nem valósult álmainak beteljesítését várja tőle, és persze szeretnék, ha híres lenne, jól keresne. Barcelona? Kérem, már az NB II.-ben is bőven millió fölötti fizetések vannak.

Ez az apuka egyébként arra törekszik hosszú távon, hogy neves edző legyen a fia. Azzal enged utunkra bennünket, hogy az se rossz szakma.

Heti négy edzés, plusz a meccs hétvégén, ez a menetrend Fazekas Bendegúz csapatánál. Ő és édesapja is lelkes Barcelona-szurkolók, de nem csak ezért vannak itt. Mellesleg a papa nem focizik, nem is focizott soha, kedvenc sportja a kenuzás.

–  Nekem az a fontos, hogy a fiam szereti és élvezi a futballt – magyarázza Fazekas Tamás. – Mellékesen sokat fejlődött is, de ez mindegy, nincsenek elvárásaim vele szemben, túlzóak végképpen nem. Szentendréről járunk, Bendegúz az ottani klubban kezdett, meg ne bántsam őket, de itt erősebb munka folyik.

A spanyol klub működtet még akadémiát Budapest mellett Varsóban, Isztambulban és Moszkvában is. Összesen 1900 gyerek jelentkezett a nyáron meghirdetett hazai toborzóra, vállalva az anyagi következményeket is, például a barcelonás felszerelés megvásárlását, az utazások költségét és így tovább. Valamivel több mint ötszáz jelentkezőt találtak alkalmasnak rá a szakemberek, hogy foglalkozzanak vele.

–  Nemrég itt járt két vezető Spanyolországból, Carles Martin, az akadémiákért felelős barcelonai központ főigazgatója és Iñaki Andreu, az Európáért felelős regionális igazgató. Megdicsértek bennünket, mert azt látták, hogy jól megy a munka, minden rendben van – mondja Farkas Balázs, a budapesti akadémia vezérigazgatója. – Ötévesek a legfiatalabb tanítványaink, az U15-ös csapatunk pedig Barça Academy Hungary néven szerepel a korosztály legjobb bajnokságában. A többiek az úgynevezett házibajnokságunkban edződnek; a központnak az a fontos, hogy mindenki szerepeljen, mindenki fejlődését követni lehessen. Az eredmények egyáltalán nem lényegesek.

Megtudjuk, hogy a Barcelona játékjegyeit kell a gyerekek reflexibe beleégetni. Azt a sokpasszos, kombinatív és ügyes labdarúgást, amelynek alapjait olyan magyar játékosok rakták le a Barcelonában, mint Kocsis Sándor, Kubala László és Czibor Zoltán. Vagy egy kicsit északabbra Puskás a Real Madrid színeiben. Czibort nem szívesen emlegetik manapság, ugyanis fény derült ügynöki múltjára…

Feltűnő a gyerekek labdaérzéke, labdás mozgásaik csiszoltsága. Sőt, tizenkét évesen már meglepően érett kétkapus játékra is képesek. A legügyesebbeket akár két korosztállyal is feljebb viszik, mondván, teher alatt nő a pálma. De az akadémián edzőképzés is folyik. Természetesen fiatal felnőttek számára. És van szülői értekezlet is. Persze minden gyerek álma a nagycsapat, de a szülőknek csak annyit mond az akadémia, hogy a gyerek képességeihez mérten a lehető legmagasabb szinten akarják elengedni, amikor befejeződik a képzése.

Farkas Balázs szerint azt akarja elérni a klub, hogy pár éven belül a magyar U15-ös válogatott tagjainak 30-40 százaléka a Barcelona-akadémia játékosa legyen. És ha már az előbb egy békéscsabai kislányról volt szó, akkor tudnunk kell, hogy van olyan lány is, aki Pécsről, és olyan fiú is, aki Szombathelyről ingázik. A nagy távolságok miatt egyébként az iskola vezetése vidéki bázisok létrehozását is tervezi pár éven belül.

A budai Tóvárosban már most is működik az akadémiának a másik szekciója. A pesti helyszínhez hasonlóan a gyerekek meccsszerelésben és fegyelmezetten, libasorban jönnek ki edzésre, feltűnően fiatal trénerek felvezetésével. A pályán már a labdák, a megkülönbözető trikók, a műanyag bóják is rendben előkészítve várják őket. Szigorú időbeosztással váltják egymást a csapatok. Az edzők jelentős részének ez a munkahelye, de vannak, akik másodállásban dolgoznak itt. Tehetségesek, elégedett velük a központ, mondta még róluk korábban Farkas Balázs ügyvezető igazgató. Mindez vonatkozik a portugál születésű Papp Marcelóra is. Végigfocizta tanítványaival az edzést, játék közben biztatta és instruálta őket, feltűnő volt, hogy a labdák ügyes megtartásánál, a kombinatív akcióknál dicsért, de a szarvashibáknál nem szólt semmit.

Ezek a gyerekek ugyanis már ott tartanak, hogy pontosan tudják, mit rontottak el és miért. Pszichológiai értelemben tehát a barcelonás módszer a pozitív attitűd kialakítására törekszik. Nincs veszekedés, nincs vita az ifjak között egyetlen elrontott akció után sem. Az edzésterveket Rubén Morales szakmai igazgató állítja össze, ő tartja kézben a módszertani munkát is.

–  A magyar srácok technikai tudása és mozgáskultúrája kifejezetten jó – magyarázza Papp Marcelo, aki egy portugál klubtól, a CF Os Belenensestől került Budapestre. – De nézze meg, ebben a gyakorlatban, ami most folyik, a fiúknak egy az egyben kell harcolniuk egymás ellen a labdáért. Egész ügyes mozdulatokat látunk, de csak azokat. Mást nem. A portugál gyerekek ilyenkor már verekednének, a szó szoros értelmében. Ez a különbség közöttük és a magyarok között.

Jól ismert, sok bosszúságot okozó probléma ez, elég megnézi a válogatott egy-egy meccsét. Az akadémia azt ígéri, harcolni is megtanítja a magyar ifjakat. Hát csak tessék!