Hirdetés

Harmadszor hoz létre a Műcsarnok olyan kiállításegyüttest, melyben egy-egy terem egy-egy kortárs magyar képzőművészé, akik művészetük aktuális állásáról, legújabb programjuk megvalósításáról adnak számot önálló tárlat keretében. Most hét kiállító kapott egy-egy jelentős teret, és a nyolcadik térben kitűnő háttérvideókat tekinthetünk meg, melyek interjúk a művészekkel. Egyikőjük Szabó Ábel Munkácsy-díjas festőművész, akit, ismert kifejezéssel, hiperrealista indíttatású alkotónak tartanak. A valóban kiemelkedő képességű festő hihetetlen precizitással, ugyanakkor – és ez az igazi truváj – laza könnyedséggel jeleníti meg jellemzően a főváros, József­város, Kőbánya elkeserítő állapotú piacait, finoman szólva is eklektikus tárgyi és környezeti állapotait. Képei szinte harsogó tarkasága, csillogásai és nyomora valóban a dolgokat teszi láthatóvá, azonban ott rejtőzik bennük a bravúros festőiségbe burkolt mély gondolatiság: kétség, amely által – vállalt a tán érzelgősnek minősíthető jelző – szívszorító a dolgok mögötti látvány ereje.