Hirdetés

A Tizennyolc igazi történelmi darab, amely a Magyar Királyság utolsó három napjának végzetes eseménysorát sűríti két felvonásba. Mindjárt a kezdő jelenet azzal szembesíti a nézőt, hogy a főváros legnagyobb könyvtárhálózatának névadója, Szabó Ervin (Kákonyi Tibor plasztikus alakításában) a magukat forradalmi szocialistáknak nevező, terrormerényletekre, többek között gróf Tisza István meggyilkolására készülődő csoport aktív tagja volt. A színpadon bizarr módon (és történetileg valósan) egy temetőben éjszaka szervezkedő csoport főalakja azonban a harcias, vérbő feminista forradalmár, Fadette (Szocsik Kriszta), akinek a figurájából elősejlik a Tisza István megölését 1917-ben magára vállaló, Svájcban kiképzett Duczyńska Ilona. A már lemondott miniszterelnök ellen végül mások által elkövetett halálos merénylet adja a záróképet, Tisza fatalista, a végzettel bátran szembenéző alakját Dóczy Péter eleveníti meg szívszorító hitelességgel.

A két szimbolikus jelenet, a tervezés és a végrehajtás között a nézőt szinte letaglózzák az összeomlás három napjának történései, melyeket az Andrási Attila szívós kutatómunkája nyomán előkerült történelmi dokumentumok hitelesítenek: báró Lukachich Géza tábornok, Budapest városparancsnoka emlékiratai­ban óráról órára rögzítette az eseményeket, ebből tudható, hogy 1918 őszén az első lövéseket provokatív szándékkal a felheccelt csőcselékben megbúvó baloldali radikális terroristák adták le. 

Az Udvari Kamaraszínház drámájában két világ feszül egymásnak. Színpadi történelemóra ez, mely a maga valóságában mutatja meg az utópista, erőszakos, hatalomra éhes polgári radikális és szélsőbaloldali hazaárulók országvesztő ámokfutását. Felrázóan riasztó az önsorsrontóan tétovázó, cselekedni, statáriumot elrendelni nem merő Wekerle Sándor miniszterelnök (Krizsik Alfonz) alakja is. Élesebb kontrasztban nem is állhatna velük a kötelességét végsőkig teljesítő uzsoki báró Szurmay Sándor altábornagy, honvédelmi miniszter (Lénárt László), a haza védelmezése érdekében mindenre elszánt Államtitkár (Kálló Béla) és a kor konzervatív, közéletileg aktív nő alakját megtestesítő, a férfiakat határozott cselekvésre sürgető Baronessz (Stelly Zsófia).