Hirdetés

A minőségi borfogyasztás vélhetően soha nem lesz tömegjelenség, aminek egyik oka, hogy a jó bor értő közönséget kíván, elmélyültséget, odafigyelést, ráhangolódást, a másik pedig az, ahogyan Alkonyi László, az első számú magyar borszak­író rámutatott, hogy két teljesen eltérő természetű és eredetű nedűt kínálnak az áruházak és borszaküzletek polcai: az egyik receptúra szerint készült nagyipari tömegtermék, a másik arccal, egyéniséggel, egyediséggel bíró, nemes nedű. Utóbbi az, mely megérdemli a bor nevet. A kettő között különbséget tenni több év tanulást igényel.

Ebben a tanulásban segíthetnek a Borockhoz hasonló remek és megfizethető kínálatú egységek: a bor- és tapasbár egyben szaküzlet is, ahol bármelyik nedűt levehetjük a polcról, és szaküzleti áron helyben megihatjuk, mindössze tíz százalék felszolgálási díj mellett. Ezenkívül mindig van két kitűnő tétel bontva, egy fehér és egy vörös, melyeket másfél decire 700, illetve 800 forintért kóstolhatunk. A „minőség-ellenőrzés” pár centiliter erejéig ingyen van. A borok mellé kitűnő felvágottakat és sajtokat kínálnak. A galériázott beltér otthonos, vendégmarasztaló, az üzletvezető-tulajdonos kommunikatív, érdeklődő, ura a szakmájának, szívesen ad és fogad tanácsot.