Fotó: ShutterStock.com/JULIAN LOTT
Hirdetés

A klímaváltozás hatalmas pusztítást végez a térség elszegényedett országaiban, amelyek alig tudnak megbirkózni az olyan természeti katasztrófákkal, mint amilyen a Mozambikban, Zimbabwében és Malawiban tavaly tomboló Idai hurrikán volt. Emellett a térséget jelenleg kiterjedt szárazság is sújtja.

Ráadásul Zimbabwe, amely Dél-Afrika éléskamrájaként volt ismert, egy évtizede nem tapasztalt gazdasági válsággal – hiperinflációval, élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiánnyal, valamint áramkimaradásokkal küzd.

„Ez az éhínség eddig nem tapasztalt méreteket öltött, s a bizonyítékok arra utalnak, hogy csak rosszabb lesz” – jelentette ki Lola Castro, a WFP dél-afrikai regionális igazgatója. „Az idei viharszezon most kezdődött, és egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy a tavalyi rendkívüli viharok okozta pusztítás megismétlődjék” – fűzte hozzá.

A WFP az „ínséges időszakban” 8,3 millió embernek tervez segítséget nyújtani a nyolc legsúlyosabban érintett országban: Zimbabwében, Zambiában, Mozambikban, Madagaszkárban, Namíbiában, Lesothóban, Malawiban, illetve Szváziföldön.

Az ENSZ Világélelmezési Programja ugyanakkor a humanitárius segítséghez szükséges 489 millió dollárból eddig csak 205 millió dollárt tudott összegyűjteni, ezért erőteljesen támaszkodnia kellett a szervezeten belüli hitelfelvételre.

A világszervezet decemberben közölte, hogy 4,1 millió zimbabwei rászorulónak, vagyis az országban lakók több mint egynegyedének gyűjt élelmiszert. „Zimbabwét egy évtizede nem látott élelmezési válság sújtja, 7,7 millió embernek, vagyis a lakosság felének az élelmiszer-ellátása bizonytalan” – ismertette az ENSZ.

Zambia és az aszály sújtotta Lesotho lakóinak ötödét érinti az élelmiszerválság, míg Namíbiában minden tizedik embert.

Castro szerint, ha a WFP nem kapja meg a szükséges támogatást, az ENSZ Világélelmezési Programjának nem lesz más választása, mint hogy kevesebb embert kevesebbel segítsen a leginkább rászorulók közül.