Atomerőmű nélkül nem megy
A közvéleményt világszerte mind jobban aggasztja az éghajlatváltozás, ami immár kézzelfogható közelségbe került az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségek sokasodásával. Ami néhány évtizede még anomáliának számított, ma már a mindennapok része. Az emberek kezdik a saját bőrükön érezni, mekkora tétje van annak, hogy az átlaghőmérséklet növekedését képesek legyünk másfél fok alatt megállítani.
November végén az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) aggasztó adatokat közölt. A globális szén-dioxid-kibocsátás mértéke évről évre újabb és újabb rekordokat dönt. 2018-ban sem volt ez másképp: újabb rekord született. Mindez azt jelenti, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére nemhogy csökkenne, hanem éppen ellenkezőleg, növekszik a globális kibocsátás. Ezt erősítette meg nemrég az ENSZ Környezetvédelmi programjának jelentése is, amely a tervezett és a valós kibocsátási adatok viszonyát vizsgálta.
A konklúzió megdöbbentő és kijózanító. 2020 és 2030 között drasztikusan, évi 7,6 százalékkal kellene csökkenteni a globális kibocsátást annak érdekében, hogy a globális felmelegedést másfél Celsius-fok alatt lehessen tartani. Az elmúlt évek tapasztalata alapján ez lehetetlennek tűnik. A globális klímavédelmi célok érdekében az egyes kormányoknak ambiciózusabb vállalásokat kellene tenniük, és ezeket be is kellene tartaniuk. Ha ez nem történik meg, az emberiség bajba kerül.
Európai váltóátállítás
Az Európai Parlament szintén november végén a Madridban megrendezendő 25. ENSZ éghajlatváltozási konferenciával összefüggésben döntő többséggel állásfoglalást fogadott el, elismerve, hogy az atomenergia mint karbonmentes áramtermelési mód szerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és jelentős részesedést kaphat az európai villamosenergia-termelésből. Ugyanakkor a hulladékkezelést tekintve közép- és hosszú távon egy technológiai újításokat is figyelembe vevő stratégiára van szükség.
Ez az állásfoglalás szembemegy az eredeti állásfoglalás szövegével, amely kétségbe vonta a nukleáris energia biztonságos voltát, valamint környezeti és gazdasági fenntarthatóságát. Ez a váltóátállítás arról tanúskodik, hogy az Európai Unió egyértelműen kiáll az atomenergia mellett. Az Európai Parlament egy másik állásfoglalása szerint Európában és globálisan is klíma- és környezeti vészhelyzet van, és ez arra ösztönzi az Európai Uniót, hogy legkésőbb 2050-ig megvalósítsa a klímasemlegességet.
Nukleáris ipar
A nukleáris ipar egyértelműen ki tudja venni a részét a globális klímavédelmi célok érdekében feltétlenül szükséges kibocsátáscsökkentésből. A jövőben építendő atomerőművek a megújuló energiaforrások bővülő részarányával képesek biztosítani az éghajlati célok elérését és a stabil villamosenergia-ellátást. Ezt erősíti meg a Nemzetközi Energiaügynökség tavaly november közepén publikált, a globális energetikai ipar előrejelzéseit tartalmazó World Energy Outlook 2019 című kiadvány is, az energetikai területen dolgozó szakemberek „bibliája”.
Ez a kiadvány a 2040-ig tartó időszakra részletes, mindenre kiterjedő elemzést tartalmaz a globális energetika jövőbeli kihívásairól és trendjeiről, valamint a párizsi klímaegyezményben foglalt célok érdekében feltétlenül szükséges teendőkről. Legfőbb üzenete, hogy az energiarendszerek vonatkozásában a világ minden részén gyors és széles körű változtatásokra van szükség annak érdekében, hogy garantálhassák a biztonságos és fenntartható jövőt. A klímavédelmi, ellátásbiztonsági és gazdaságossági célokat is szem előtt tartva a Fenntartható fejlődés forgatókönyve az összes alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológia fejlesztésének felgyorsulását vetíti előre. A megújuló energiaforrások mellett az atomenergia részaránya is szignifikáns növekedést mutat. Az atomerőművek 2018. évi globális, 2718 TWh termelése 2030-ra 3435, 2040-re pedig 4409 TWh-ra növekedhet. Éppen ezért a nukleáris kapacitások évente átlagosan 15 ezer MW-tal bővülhetnek. A kiadvány azt is megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrások nagyarányú fejlesztésének óriási költsége van. 2040-ig ez a finanszírozási összeg elérheti a 15 600 milliárd dollárt is!
A kiadvány nyomatékosítja azt is, hogy az atomerőművek üzemidő-hosszabbítása és új blokkok építése nélkül a fejlett gazdaságok nukleáris kapacitása 2018 és 2040 között kétharmaddal esne vissza, aminek nagyon súlyos következményei lennének az ellátásbiztonság és a megfizethetőség tekintetében. A nemzetközi szervezet közöl egy sokkoló adatot is: 2040-ig hozzávetőleg 1,6 trillió dolláros befektetésre lenne szükség az energiaszektorba annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrásokkal egyáltalán kompenzálni lehessen a kevesebb nukleáris kapacitást.
A globális klímavédelemmel kapcsolatban a kiadvány kiemeli, hogy a Stated Policies Scenario, azaz a jelenleg tervezett intézkedéseken alapuló forgatókönyv szerint az energetikához köthető szén-dioxid-kibocsátás az előrejelzések szerint a 2018. évi 33 243 millió tonnáról 2030-ra 34 860 és 2040-re pedig 35 589 millió tonnára fog nőni. Ezzel szemben a fenntartható fejlődés forgatókönyve szerint a tavalyi kibocsátás értéke 2030-ra 25 181 millió, 2040-re pedig 15 796 millió tonnára csökkenhet az atomenergia és a megújulók részaránya jelentős növelésének és a fosszilis részarány nagymértékű csökkenésének köszönhetően.
Sokkoló adatok
Az atomenergia mind fontosabbá váló klímavédelmi, ellátásbiztonsági és versenyképességi szerepét egyre több ország ismeri fel. December elején 53 új blokk épült a világ 18 országában. A jövőben pedig több mint 450 új blokk létesítésével számolnak a világ 40 államában. A világban zajló nukleáris reneszánsz ellenére a Paks II. Atomerőmű megépítésének ellenzői évek óta ugyanazt mondják. Szerintük a megújuló energiaforrások még erőteljesebb fejlesztésének köszönhetően nem lesz szükség a két új, VVER-1200 típusú blokk kapacitására, sőt nem is kell a villamosenergia-igény növekedésével számolni, hiszen jelentősen csökkenthető a hazai fogyasztás.
A valóság erre ismét rácáfolt. December első napjaiban alig esett le az első hó és érkezett meg a hideg, folyamatosan dőltek meg az abszolút rendszerterhelési csúcsok. A 2019. december 4-én mért 7099 MW-os új csúcsérték már másnap, azaz december 5-én megdőlt, hiszen 16 óra 45 perc körül újabb, történelmi hazai rendszerterhelési csúcs született 7105 MW (15 perces) értéken, amelyből az import 2402 MW volt. Az új csúcsérték 179 MW-tal több, mint a 2019. január 23-i történelmi csúcs! Sőt december 5-én délután 16 óra 43 perc körül a pillanatnyi rendszerterhelés értéke még magasabb lett, a 7150 MW értéket is elérte! Az 1955 óta rendelkezésre álló adatok alapján ennél magasabb negyedórás átlag csúcsértékre még nem volt példa Magyarországon. A gazdasági szereplőknél az év végi hajrá eleve magasabb villamosenergia-fogyasztást eredményezett a karácsony előtti hetekben. Ehhez hozzáadódott a hideg időjárás miatt a fűtés és az ünnepi díszkivilágítás okozta megnövekedett áramfelhasználás is.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a két új paksi blokk beépített teljesítménye csak 2400 MW lesz, tehát a Paks II. Atomerőműre már most is nagy szükség lenne. A csúcs idején a hazai villamosenergia-fogyasztókat négy szomszédos országból származó import segítségével lehetett csak ellátni. Ráadásul akkor még nem is érkezett meg az igazi, zord téli időjárás hazánkba. Ez a történelmi csúcs pedig bármikor újra megdőlhet, vagy azóta már meg is dőlt. A számok nem hazudnak: Magyarország már most is nagyon kiszolgáltatott helyzetben van, és ez a jövőben tovább fog fokozódni a kieső alaperőművi kapacitások miatt.
A hazai rendszerirányító, a Mavir nettó üzemirányítási mérésének (15 perces) adatai alapján az új csúcs (december 5.) időszakában a Paksi Atomerőmű 1940 MW, a szén 590 MW, a gáz pedig 1488 MW teljesítményt biztosított. A szélerőműveknek „jó napjuk volt”, hiszen a történelmi csúcs idején 94 MW teljesítményt adtak a beépített mintegy 270 MW-ból (aktuális kátadat), a naperőművek azonban csak elképesztően kevés, 9 MW-tal támogatták a rendszert, a csúcsterhelés ugyanis a naplemente után következett be. A többi hazai erőmű mintegy 291 MW teljesítményt képviselt. Érdemes megjegyezni, hogy csak a kátrendszerben június végén már majdnem 700 MW volt a naperőművek beépített teljesítménye, amelynek értéke az azóta üzembe helyezett naperőműveknek köszönhetően tovább növekedett.
Az új, történelmi fogyasztási csúcs legfőbb tanulsága szerint ahhoz, hogy a hazai villamosenergia-szükségletet és az egyre gyakrabban előforduló csúcsigényeket biztonságosan ki tudjuk elégíteni, ugyanakkor elkerüljük a jelentős villamosenergia-importot, mindenképpen szükség van új hazai erőművek építésére. Mindezek egyértelműen azt mutatják, hogy Magyarország jó döntést hozott a két új paksi VVER-1200 típusú blokk megépítésével kapcsolatban. Ugyanis a hazai ellátásbiztonság garantálása érdekében feltétlenül szükség van olyan alaperőművekre, amelyek az időjárástól függetlenül képesek télen-nyáron, éjjel-nappal és minden másodpercben áramot termelni. A Paks II. ezt a célt fogja szolgálni, de mellette még számos más erőművet is kell építeni.
A globális klímavédelmi célok érdekében ma már nemzetközileg elfogadott tény, hogy a jövőnk érdekében egyaránt támaszkodnunk kell az atomenergiára és a megújulókra. Magyarország is ezt az utat választotta, hiszen a világ többi – az atomenergia energiamixben betöltött jövőbeni szerepét helyesen felismerő, racionálisan döntő – országával együtt kíván haladni a versenyképesség, a klímavédelem és az ellátásbiztonság érdekében a Paks II. Atomerőmű megvalósításával, valamint a megújulók, különösen a naperőművek fejlesztésével. Utóbbiakat azonban reálisan, szakmai alapon kell értékelni, hiszen időjárás- és napszakfüggő energiaforrásról van szó.
A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője
