Szeretetkovász
Április 4-én mutatják be a Papp László Budapest Sportarénában a Jézus életének utolsó napjait felidéző Passió 2020 produkciót, amelyre 2020 önkéntest várnak. A Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. szervezte nagyszabású előadást – amely egyben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előrendezvénye is – a szereplők és tízezer néző felemelő, közös élményének szánják.– Miért pont passió? Évszázadokon keresztül az európai kultúrtörténet egyik kulcseseménye volt a passiójátszás, de tulajdonképpen már kétezer éve meghatározza az életünket a jézusi szenvedéstörténet. Túllépve a vallási és egyházi kereteken, a passió minden ember életébe, gondolkodásába beivódott: mindannyiunknak megvan a maga keresztje, és a saját életutunkon mindannyian kivétel nélkül eljutunk egy olyan pontra, amikor döntenünk kell, hogyan tovább. Az út során nekünk is vannak segítőink és akadályozóink, és nemegyszer megtapasztaljuk azt is, hogy éppen azok árulnak el minket, feszítenek keresztre, akikben a legjobban hittünk. És akkor ott állunk, mint Jézus, pőrén, kiszolgáltatva és egyedül, és feltesszük magunknak a legfontosabb kérdéseket: ki vagyok én, miért vagyok itt a földön, miért járom pont ezt az utat, amit néha keresztútnak élek meg? Végül talán eljutunk ahhoz a pillanathoz is, amikor kigyúl bennünk egy furcsa fény, azt érezzük, megváltás történt velünk, és akkor a kereszt már nemcsak teher lesz a vállunkon, hanem egy új, másik út kezdete. Amelynek lényege a világot, az emberiséget kovászként összetartó és egyedül előrevivő jézusi szeretet – fogalmaz érzékletesen Meskó Zsolt rendező a Passió 2020 létrejöttének okairól.
A Budapest Sportarénába szervezett monstre előadás a tervek szerint Európa legnagyobb passiójátéka lesz; ha megvalósul a kitűzött cél, azaz a több mint kétezer önkéntes szerepeltetése, a résztvevők éppen kétszer annyian lesznek, mint az ausztriai Oberammergauban csaknem négy évszázada minden esztendőben megrendezett – és eddig a legnépesebbnek számító – hasonló eseményen. Az ötlet csírája két évvel ezelőtt született, amikor a budapest-pasaréti Páduai Szent Antal-plébánia hetvenfős színjátszóköre 2018 márciusában, a nagyböjti időszakban bemutatta Meskó Zsolt JK33 Passió című misztériumjátékát, amit aztán egy évvel később nagy sikerrel megismételtek. Ezt az alapot viszik most tovább, jóval nagyobb volumenben.
– A ferences passiójátszásnak van egy kulcseleme, a csíksomlyói passió is erre épül, hogy mindig a kor emberének a szemszögéből tekint a Jézus-történetre. A mi főszereplőnk ezért egy húszas évei közepén járó budapesti egyetemista, aki a saját, XXI. századi útját járva szembesül a szenvedéstörténet alapkérdéseivel, és mint egy civil ruhás, modern alak jelenik meg a kosztümös figurák közt. A fiatalembert a pasaréti után az Aréna-előadásban is a huszonöt éves, civilben műegyetemi hallgató Hillier Marcell alakítja. A darabban feltűnik még egy új karakter, a Kísértő, egy másik szimpatikus, jó arcú, így a hétköznapi csábításainkat remekül szimbolizáló ifjú, Andréka Ágoston személyében. Jézust pedig ezúttal is György-Rózsa Sándor színész játssza majd – mutatja be az előadás főbb szereplőit Meskó Zsolt.
A többek közt az Operettszínház János vitézében is látható György-Rózsa Sándor siet hangsúlyozni, a pasaréti produkciókhoz hasonlóan ezúttal sem hivatásos minőségében, hanem az összes többi résztvevőhöz hasonlóan önkéntesként lép majd fel Jézusként az Aréna küzdőterén kialakított 70 méter hosszú, kereszt alakú színpadra. Ennek oldallépcsőin, valamint egy közel két méter magas emelvényen foglal helyet a szintén önkéntesek tömegeiből álló „jeruzsálemi nép”; a korhű öltözetekről a szervezők gondoskodnak. A várt tízezer néző három nagy kivetítőn is követheti majd az eseményeket, a végére pedig egy hatalmas LED-fal-kereszt formálódik ki a szereplők arcaival – megerősítve a bevezető gondolatot, miszerint a kereszt valóban mindenkié.
– Még a pasaréti közösség tagjaként, két évvel ezelőtt kért fel Meskó Zsolt, hogy legyek az általa megálmodott különleges passiónak a Jézusa – teszi hozzá mindehhez a gyergyószentmiklósi származású György-Rózsa Sándor. – Ha vicces akarnék lenni, azt mondanám, nem idegen tőlem a szerep: pályám során többször feszítettek már keresztre, hiszen játszottam a Megváltót a Mária evangéliumában Győrben, illetve Kaposváron a Jézus Krisztus szupersztárban. Zsolt koncepciója azonban abban is különleges, hogy itt nem beszélő, pláne nem énekes szereplőként vagyok jelen, hanem mint egy olyan Jézus, aki az útja utolsó részén némaságba burkolózva csak önmagával viaskodik, és nem szól senkihez. Ezekben a közösségi passiójátékokban részt venni semmihez nem fogható, különleges élmény számomra: vallásos közegben nőttem fel, és a mai napig tartom is magam ehhez, egyik lételemem a gyülekezethez való tartozás. Arról nem is beszélve, hogy olyan embereket ismertem meg a közelmúltban a pasaréti színjátszó körben, akik máshogy közelítik meg a mesterséget, mint ahogy színházi berkekben megszokott, mindezt pedig vissza tudom forgatni a hivatalos munkámba is.
Az Aréna-beli előadás főbb szerepeiben tehát a pasaréti Páduai Szent Antal-plébánia színjátszó körének tagjai láthatók majd, köztük – már többedszerre – komplett családok is jelmezt öltenek. Így például az Andréka família, a Kísértőt játszó Ágoston mellett az édesapa, a civilben hangszerész Andréka Gábor, felesége, Ágnes és a többi négy gyermekük is színpadra lép. Csakúgy, mint a szintén háromgyermekes építészmérnök Gábor Mónika vagy Huszár Orsolya színháztörténész. Utóbbi szakmailag is nagyon felemelőnek tartja, hogy benne lehet egy olyan történetben, amelynek tökéletes a dramaturgiája, ráadásként a szeretetről szóló üzenete a hitének, így mindennapjainak is az egyik alapköve.
Meskó Zsolt hiszi: nem hiú álom abban bízni, hogy a jeruzsálemi nép „eljátszására” valóban összegyűlik majd a tervezett 2020 ember is.
– Sőt, még ennél is többet szeretnénk: e látványos és lélekemelő Aréna-előadás révén is újra divatba hozni Magyarországon a passiójátszást. 1945-ig minden templomban adtak elő passiót nagyböjt idején, aztán megszűnt ez a hagyomány, és sajnos 1990 után sem éledt újra. Pedig az evangelizációnak, a közösségépítésnek, a hit megélésének olyan csodája a közösségi színjátszás, hogy mindenkit biztatunk, élessze újra a passiók előadását. Minden plébánián van hetven ember, aki képes lenne rá. Csak el kell kezdeni, ahogyan mi is tettük. Tapasztalatainkat pedig nagy örömmel osztjuk meg most, sok ezer ember előtt is. És reménykedünk benne, hogy Jézusnak és a tömegnek a reakcióiból új minőség születik. A megváltás szónak a jelentéséhez, amit keresztényként és katolikusként is nehezen kezelünk, talán mindannyian közelebb kerülhetünk e nagy, közös úton.