Hatszázmilliárd euró a tét
Szombaton, a brit EU-tagság megszűnése utáni első napon megkezdődött az átmeneti időszak Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonyrendszerében. Ez várhatóan 11 hónapig tart, és lejártáig gyakorlatilag semmi nem változik az EU-hoz fűződő kétoldalú kapcsolatok szabályaiban.
Az alapesetben december 31-ig tartó átmeneti időszakban az egyik legfontosabb feladat egy átfogó szabadkereskedelmi megállapodás elérése, amely – legalábbis London szándékai szerint – kiterjedne a szolgáltatások kereskedelmére is.
Az időszak a Brexit feltételrendszerét rögzítő megállapodás alapján kétszer egy évre meghosszabbítható, de a Boris Johnson miniszterelnök vezette konzervatív párti brit kormány erről hallani sem akar, olyannyira nem, hogy külön törvényben tiltotta meg saját magának és a brit parlamentnek a hosszabbítás kezdeményezését.
A szabadkereskedelmi tárgyalások sikerének vagy kudarcának tétje mindazonáltal meghaladja több közepes európai gazdaság éves hazai össztermékének (GDP) értékét: az Egyesült Királyság és az Európai Unió éves kereskedelmi forgalmának értéke meghaladja a 600 milliárd eurót (több mint 200 ezer milliárd forint).
Ennek jelentős része szolgáltatás-kereskedelem – a brit hazai össztermék (GDP) 80 százalékát a szolgáltatási szektor állítja elő, hasonlóan más magasan fejlett gazdaságokhoz -, és valószínűleg ez lesz a legfőbb ütközési pont a jövőbeni kapcsolatrendszerről folytatandó tárgyalássorozaton.
London ugyanis a Kanadával kötött EU-egyezményhez hasonló, de annál jóval szélesebb körű, félhivatalos megjelöléssel „Kanada-plusz-plusz-plusz” szabadkereskedelmi megállapodásra törekszik az Európai Unióval, olyanra, amelynek hatálya kiterjed a szolgáltatások kereskedelmére is.
Erre mindenekelőtt a londoni Cityben honos nagy pénzügyi szolgáltató cégeknek lenne szükségük. Ezek a cégek a Brexit-folyamat kezdete óta tartanak attól, hogy átfogó kétoldalú megállapodás nélkül elveszíthetik passporting-jogosultságaikat, vagyis az euróövezeti piacokra szóló szolgáltatásnyújtási engedélyeiket.
Az egyik nagy londoni pénzügyi elemzőház, a Centre for London becslése szerint ha London pénzügyi központja elveszíti hozzáférését az Európai Unió egységes belső piacához, az 70 ezer pénzügyi szolgáltatási munkahely megszűnéséhez vezethet a Cityben.
A cég szerint ez katasztrófával érne fel, mivel London teljes önálló exportján belül a pénzügyi és egyéb kapcsolódó szolgáltatások exportjának értéke eléri az évi 100 milliárd fontot. Ez London önálló gazdasági egységként lebonyolított teljes exportjának a fele.
Uniós részről azonban többen is megkérdőjelezik, hogy lehetséges-e – főleg a szombaton kezdődött átmeneti időszak rövid, alig 11 hónapos időszaka alatt – elérni egy olyan szabadkereskedelmi megállapodást, amely a szolgáltatásokra is kiterjed.
Az Európai Bizottság előző elnöke, Jean-Claude Juncker – aki a Brexit feltételrendszeréről tartott tárgyalások idején állt a bizottság élén – a BBC televíziónak nyilatkozva a héten kijelentette: az EU meglepetéssel értesült arról, hogy brit kormányilletékesek szerint Nagy-Britanniának szabad hozzáférést kell biztosítani az európai pénzügyi szolgáltatások piacához. „Miért kellene? Ha Önök nem lesznek részesei a vámuniónak és az egységes belső piacnak, akkor miért követelik, hogy a londoni Citynek ugyanolyan jogosultságai legyenek, mint más európai pénzügyi központoknak?” – kérdezte az Európai Bizottság volt vezetője.
Junckernek ez a kijelentése tükrözi azt a többször is megfogalmazott uniós alapelvet, hogy Nagy-Britannia nem csemegézheti ki magának az EU-tagsággal járó előnyöket, miközben immár nem uniós országként nem tesz eleget a tagsággal járó kötelezettségeknek, nem érvényesíti például az EU-állampolgárok akadálytalan mozgásának és letelepedésének szabadságjogát.
Juncker utódja, Ursula van der Leyen máris jelezte, hogy ha London valóban átfogó, a közvetlen áruforgalmon túlterjedő szabadkereskedelmi megállapodást akar, akkor nem lesz tartható az átmeneti időszak lejárta után tervezett új brit bevándorlási rendszer, amely az unión kívülről érkezőkkel azonos elbírálás alá venné a Nagy-Britanniában letelepedni kívánó EU-állampolgárokat.
Az Európai Bizottság jelenlegi elnöke minapi londoni látogatásán kijelentette: a teljes körű – vagyis a szolgáltatásokra és a tőkeforgalomra is kiterjedő – szabadkereskedelmi egyezmény feltétele az uniós állampolgárok szabad mozgásának további biztosítása, vagyis az emberek szabad mozgása nélkül nem lehetséges a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása.
Ursula von der Leyen ezzel valószínűleg meg is adta a jövőbeni kereskedelmi szabályrendszerről Londonnal tartandó tárgyalások alaphangját.
