Hirdetés

A holokauszttal nem szokás viccelni, még Az élet szép című Oscar-díjas olasz film is kissé negédes stílusban és mély empátiával merte csupán megtenni. Taika Waititi (Vademberek hajszája) azonban mindig is különc rendező volt, aki előszeretettel vegyítette a műfajokat és a szélsőséges hangulati elemeket, vizuális kreativitásával pedig még a szürke Marvel-univerzumba is képes volt színt vinni (Thor: Ragnarök). A Jojo Nyuszi kétségtelenül a fő műve, sajátos stílusának az abszolút csúcsra járatása: a történetben egy tízéves kisfiút követhetünk, aki a második világháborút elveszteni látszó Németországban is a végletekig hisz a náci eszmékben, képzeletbeli barátjával, Hitlerrel diskurál, ám amikor megismerkedik a házukban bujtatott fiatal zsidó lánnyal, minden átértékelődik benne. Az elsőre rosszízű tréfának tűnő sztori mély humanizmussal és abszurd poénok mentén beszél arról, hogy az ártatlannak tűnő gyermeki fantáziába miként áramlik be a tragikus valóság. A csodálatos fiatal színészek pedig még az olyan első osztályú sztárokat is csaknem lejátsszák a vászonról, mint Scarlett Johansson vagy Sam Rockwell.