Hirdetés

Az alvajáró a bel canto operairodalom egyik gyöngyszeme, amelyet Bellini 1830–31-ben komponált Ferdinand Hérold balettpantomimja alapján. A zeneszerző a romantikus-egzotikus történetben meglátta a melodramatikus lehetőséget, amelyet a bel canto stílus teljes eszköztárával ábrázolt. Az opera egy esküvő előtt álló pár romantikus története, és az alvajárás jelenségét dramaturgiai kulcsmozzanatként (konfliktusforrás és a boldog véget hozó momentum) használja.

Némedi Csaba rendező az eredendően táncos fogantatású műből kiindulva fogalmazta meg koncepcióját. A történetet a kis svájci faluból egy mai balettiskolába helyezte át, a növendékek konfliktusoktól, ármánykodástól és féltékenységtől sem mentes mindennapjait hangsúlyozva. A rózsaszín tüllbe öltöztetett balettintézetben (díszlet: Szendrényi Éva, jelmez: Zöldy Z. Gergely) az elegáns báj mellett a Fekete hattyú című filmből ismerős nyomasztó világ is tökéletesen megjelent. A félig szcenírozott előadásban az énekesek szintén kitettek magukért, hús-vér figurákat keltettek életre, és a bravúr­áriákkal is a színpadi játékot, a karaktert tették színesebbé. Kiemelkedett a címszerepet alakító Zuzana Marková, aki Amina kissé egysíkú figuráját valódi élettel töltötte meg, kulturáltan, biztos magasságokkal énekelt. Elvinót a koreai Konu Kim hangilag és színészileg is briliánsan formálta meg. A gróf szerepében Mirco Palazzit hallhattuk, híres áriája szívhez szóló volt. Kellemes meglepetést szerzett Zemlényi Eszter Lisaként, szépen csengő hangjával, remek színészi alakításával. Kozmér Alexandra balettművész jelenléte hidat képezett a táncművészet és a zene között. A debreceni Kodály Kórus és a Pannon Filharmonikusok Riccardo Frizza vezényletével kiváló produkciót nyújtottak.