Globális cenzúra

A világ digitális terét – Kínát nem számítva – a két amerikai óriás, a Google és a Facebook uralja. Előbbi vásárolta fel a kaliforniai YouTube-ot egy évvel annak alapítása után, 2006-ban, 1,65 milliárd dollárért. A széles tömegekhez eljutó internetes videómegosztás akkor még új piac volt, de mivel a cég Amerikában kezdte meg működését, a közzétehető tartalmak két amerikai törvény hatálya alá kerültek: az első a szerzői jogok védelmére vonatkozó Digital Millenium Copyright Act, a másik pedig a szólásszabadság határait kijelölő Communications Decency Act 230-as szakasza. Az internet azonban nem ismer határokat, így az amerikai viszonyokra vonatkozó jogszabályok egy csapásra az új nemzetközi nyilvánosság normáivá váltak. Hamar kiderült azonban, hogy az egyes nemzetek szabályozása eltér az amerikaitól, így a YouTube kénytelen volt alkalmazkodni. 2007-ban Japán követelésére harmincezer jogdíjas felvételt távolítottak el, majd elkezdték kidolgozni a megtekintés helyétől függő szűrőket. A szerzői jogoknál nagyobb kihívást jelentettek a politikai tartalmak. 2008-ra számos ország, köztük Brazília, Kína, Szíria, Thaiföld, Pakisztán és Törökország blokkolta időlegesen vagy tartósan a YouTube-ot különféle rendszerellenes videók terjedése miatt. Válaszul a vállalat elkezdte szűrni a feltöltött anyagokat, és szabályzatot vezetett be az erőszakos videók közzétevőinek figyelmeztetésre és tiltására.

Ennek a gyakorlatnak vetett véget a 2011-es „arab tavasz”, amelynek során az Egyesült Államok és a nyugati világ a tüntető tömegek mellé állt, a rezsimek pedig már nem tudtak fellépni az óriásvállalattal szemben. A YouTube így magát exkluzív hírforrásként újrafogalmazva kezdett felületet adni a véresebbnél véresebb felvételeknek. Persze csak addig, amíg az nem sértett amerikai érdekeket. 2012-ben a líbiai Bengháziban támadás érte az amerikai nagykövetséget, a CIA pedig nyilvánosságra hozta információit, miszerint a merénylet kiváltó oka egy Amerikában élő egyiptomi keresztény férfi által feltöltött gúnyvideó volt. A YouTube-ra nehezedő nyomást tovább növelte az Iszlám Állam felvételeinek terjedése, valamint a migránsválság nyomán felerősödő nyugati jobboldal online térnyerése is. Válaszul a cég 2019 júniusában háborút indított a megítélése szerint gyűlöletet hirdető tartalmak ellen, ennek során százezer videót, 17 ezer csatornát és ötszázmillió hozzászólást törölt. A tisztogatásnak persze nemcsak iszlamisták, de a nyugati jobboldal olyan internetes celebritásai is áldozatul estek, mint Milo Yiannopoulos, Alex Jones vagy Paul Joseph Watson.

Fókuszba került az amerikai nyilvánosságban a videómegosztó felelőssége több ártatlannak induló, de veszélyessé fajuló játék, köztük a 2018-as Tide Pod Challenge nevű internetes „kihívás” kapcsán is, amelybe több amerikai tini halt bele, miután egymást a részvételbe hergelve mosószerkapszulákat fogyasztottak.

A YouTube forgalma soha nem volt még ekkora. A videómegosztó a Google keresője után ma a világ második leglátogatottabb internetes oldala, maga mögé utasítva a Wikipédiát és a Facebookot. A YouTube-ot kétmilliárd ember használja rendszeresen, és naponta ötmilliárd videót néznek meg rajta keresztül. A felhasználók percenként ötszáz órányi (!) új képanyagot töltenek fel, aminek kézi ellenőrzéséhez napi nyolcórás műszakokkal számolva kilencvenezer alkalmazottra lenne szüksége a YouTube-nak. Élő emberek helyett ezért a munkát algoritmusok végzik el, amelyek a képek szöveges leírásai alapján és képfelismerő szoftverek segítségével szűrik ki az illegális tartalmakat. A 2019. júniusi jobboldali tartalom elleni akció során a cég saját bevallása szerint a videók 80 százalékát algoritmusok alapján törölték úgy, hogy nem látta őket hús-vér ember. Emellett a felhasználók is jelenthetik a sértőnek vélt videókat, amelyeket a Fülöp-szigetekre, Indonéziába és egyéb olcsó országokba kiszervezett moderátorok ellenőriznek. Ezek azonban általában a sajátjukon és az angolon kívül nem beszélnek más nyelvet, döntéseiket így a cég szamárvezetője és saját belátásuk alapján hozzák meg.

De mit tehetnek mindezek ellen a felhasználók? A YouTube-cenzúra kérdése hasonló a többi „web 2-es” felület, a Face­book, a Twitter és társaik dilemmájához, amelyek a zavaros nemzetközi jogi helyzetben hol platformként, hol pedig szerkesztőségként tekintenek magukra, ezáltal tiltva, tűrve vagy épp támogatva a feltöltött tartalmakat. Monopolhelyzetük miatt a felhasználók teljes mértékben ki vannak szolgáltatva nekik, a regisztrációval pedig maguk is elfogadják az önkényesen megszabott felhasználási feltételeket. Állami szinten rendre előkerül a web 2-es felületek szabályozása, de erre egyelőre még nem született precedensértékű döntés.

Noha a tapasztalat azt mutatja, hogy a YouTube elsősorban a jobboldali tartalmakat üldözi, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt nem öncélúan, hanem a globális nagytőke irányvonalába besimulva teszi. Noha a YouTube, csakúgy mint anyacége, a Google a liberális Kaliforniából származik, profitorientált vállalkozásként a cenzúrát nem kizárólag politikai, hanem gazdasági okokból is gyakorolja. A vállalat ugyanis a feltöltőkből és a nézőkből, pontosabban az előbbiekhez társított hirdetésekből él. Hogy mely videókhoz milyen hirdetések társuljanak, különféle algoritmusok határozzák meg, amelyek leginkább a videó feltöltője által begépelt címszavak alapján dolgoznak. Van azonban egy bökkenő. Mivel a videók feltöltői – köztük a jobboldali bloggerek is – szintén részesednek a hirdetési bevételekből, igyekeznek minél tágabb kategóriákat megjelölő címkékkel dolgozni, hogy ezzel a lehető legtöbb hirdetést vonzzák be. Az általában liberális és profitorientált multinacionális nagyvállalatoknak azonban rendkívül fontos az imázsuk, és nem akarják megkockáztatni, hogy megosztó tartalmakkal kössék össze a nevüket az etnikailag, vallásilag és világnézetileg sokszínű fogyasztóik. A YouTube legnagyobb piaca az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, melyek együttesen a hirdetési bevételek kétharmadát teszik ki. 2017-ben a reklámokra egy évben 2,8 milliárd dollárt költő AT&T és a 2,4 milliárdos hirdetési büdzséjű Procter & Gamble mondta fel szerződését a YouTube-bal, miután az algoritmusok számukra nem megfelelő világnézetű tartalomhoz társították hirdetéseiket. A YouTube gőzerővel állt neki algoritmusai finomításának, aminek köszönhetően a cégek két év múlva visszatértek a hirdetők közé. A videómegosztó ma már nem bíz semmit a véletlenre. Aki veszélyt jelent a profitjára, azt pár kattintással egyszerűen kiírja a nyilvá­nosságból.

Indoklás és értesítés nélkül tiltotta le a PestiSrácok.hu YouTube-fiókját a videómegosztó anyaszervezete, a Google. A letiltással együtt törölték a Pesti Srácok, a Pesti Srácok Filmklub és a 061.hu kulturális hírportál hét éven át feltöltött mintegy hétszáz videóját, illetve eltávolították a fiókhoz tartozó Gmail-címen folytatott levelezést és a kapcsolódó belépési kódokat is. A törlés ürügye az volt, hogy a február hetedikén a Pesti Srácok operatőr-vágó munkatársa még zárt állapotban, belső használatra töltött fel a szerkesztőnek egy olyan videórészletet, amelyen egy magyarul beszélő nő orális aktusban vesz részt egy gyermekkorú fiúval. A portál szerkesztői a videót egy tényfeltáró anyag illusztrációjának szánták, azt korábban az ORFK-nak is elküldték kivizsgálás céljából. A YouTube azóta két újabb alkalommal törölte a Pesti­Srácok.hu újrainduló csatornáját. Az ügy kapcsán Huth Gergelyt, a konzervatív portál főszerkesztőjét kérdeztük.

–  Mekkora kárt okozott a Pesti Srácoknak csatornái törlése?
–  Azt, hogy mekkora kárt okozott nekünk a Google, egyelőre fölösleges kalkulálgatni, hiszen a valódi merénylet az olvasókat és sajtószabadság intézményét érte. Ha egy ürügyre hivatkozva egy, a médiahatóságnál bejegyzett, törvényesen működő szerkesztőség hétévnyi munkáját el lehet tüntetni a közösségi médiából, akkor mostantól bármit megcsinálhatnak az amerikai óriásvállalatok. A botrány elején egy pillanatra úgy tűnt, az ellenzéki véleményformálók és az ellenzéki újságírók is mellénk állnak, hiszen a szólásszabadság a rendszerváltoztatás egyik legfontosabb vívmánya, de sajnálatos módon néhány bátortalan gesztus után gyorsan összezártak a kis keresztény- és heterógyűlölő tőgymeleg köreikben, és úgy tesznek, mintha csütörtökön a Google székháza előtt Schiffer András vagy Bencsik András nem is mondta volna el az egyébként zseniális beszédeit körülbelül ötezer tüntető előtt. A manapság neves ügyvédként ismert Schiffer világos okfejtése különösen zavarhatja őket, láthatóan nem tudnak mit kezdeni az igazsággal.

–  Mennyiben tekinthető politikai üzenetnek a Google cenzúrája?
–  Nem kérdés, hogy a Google a Facebookhoz hasonlóan bele akar szólni a politikába, és a magyar választópolgárok helyett manipulációikkal ők próbálják meg eldönteni, hogy ki kormányozza Magyarországot 2022 után. A Facebook úgymond a partnervállalatain keresztül már az önkormányzati választás eredményébe is belepiszkált, hiszen olyan agresszív chatbotkampányokat biztosított az ellenzéknek, amely platformok a kormánypárti jelöltek számára nem voltak elérhetőek. A Google Amerikában évek óta üldözi főleg az alt-right mozgalom jeles képviselőit, és törölgeti le csatornáikat, levélfiókjaikat. Most itthon is beköszöntött a sztálini propaganda; úgy tűnik, velünk statuáltak példát a PestiSrácok.hu Google-gulágra küldésével. Beszédes, hogy a Google-t még az sem érdekli, hogy a saját szabályzatát betartsa, hiszen a két új csatornánkat is törölték, pedig a legutóbbiban, ami Pesti TV néven indult, még csak nem is volt utalás a PestiSrácok.hu szerkesztőségre. Ennyit számít nekik a jogállam. Érthetetlen módon a szerkesztőség szintén hétéves Gmail-fiókját is letörölték, a hozzá tartozó hirdetési fiókkal, annak bevételeivel, számos Google-szolgáltatáshoz tartozó belépőkódunkkal. Innentől fogva mindenkinek azt tanácsolom, háromszor is gondolja meg, milyen titkokat, adatokat, leveleket bíz rá erre a neobolsevik társaságra!

–  A Pesti Srácok precedensértékű pert intított a Google ellen. Mit várnak tőle?
–  A pertől azt várjuk, hogy a magyar bíróság világossá teszi: a Google-nak, amely Budapesten évente közel hárommilliárd forintot forgalmazó leányvállalatot tart fenn, igenis magyar bíróság előtt kell felelnie a tetteiért. Azt várjuk, hogy kimondják azt is, a Google-nak kötelessége a magyar törvények szerint jogorvoslati lehetőséget nyújtania a magyar felhasználóknak. Külön kiemelném a Gazdasági Versenyhivatal bátorságát, amely tavaly decemberben utat mutatott a Facebookra kirótt 1,2 milliárdos bírsággal, amit ugye azért kaptak, mert átverték a magyar felhasználókat, elfelejtették ugyanis leírni a felhasználási feltételeikben, hogy cégeknek és politikai projekteknek árusítják ki a felhasználók adatait. Nagyon remélem, hogy a Google-ra is lesz erejük odafigyelni.