Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben nyilatkozik
Hirdetés

Hiába előzte meg másfél hónapnyi egyeztetés a sorsdöntőnek kommunikált brüsszeli csúcstalálkozót, a jövőre induló hétéves büdzsé kereteinek kidolgozása kapcsán gyakorlatilag elbeszéltek egymás mellett a miniszterelnökök – még csak nem is mozdultak el javaslataik a kompromisszum felé. Magyarország számára siker, hogy a hazánkat is magában foglaló, 15 tagú Kohézió barátai csoport kitartott a felzárkóztatásra szánt források csökkentésének elutasítása mellett. Sőt, ahogy António Costa portugál miniszterelnök a gazdagabb tagországoknak üzente: „A leckét meg kell tanulni, kisebbségi pozícióból nem lehet konszenzust elérni, ehhez előbb többséghez kell jutni.” Ugyanakkor távol még a győzelem, mert ahogy Orbán Viktor felhívta a rá figyelmet: „Még arról sincs megegyezés, mennyi legyen a költségvetés bevételi oldala, így korai arról beszélni, miként legyen szétosztva.”

Brit lék

Bár reformtervek eddig is voltak, az uniós fórumokon rendre elhangzott az agrártámogatások csökkentésének, a felzárkóztatási források korlátok közé szorításának terve, hogy több pénz juthasson az időszerű kihívásokra, például határőrizetre, környezet- és klímavédelemre, a digitális fejlesztések támogatására. A támogatási rendszer radikális változtatásának szükségességét azonban a brit kilépés hozta el. Nagy-Britannia ugyanis az EU harmadik legnagyobb befizetője volt, az Európai Bizottság 2018-as adatai szerint abban az évben 16,4 milliárd eurót utalt a közös kasszába, a támogatásokat és visszatérítéseket is figyelembe véve pedig 9,8 milliárd eurós nettó befizető volt. A 2021–2027-es büdzsében tehát Brüsszel nem számíthat eddigi bevételeinek bő egyhatodára, ami nyilvánvalóan lépéskényszert jelent.

Az Európai Bizottság már 2018 nyara óta keresi a megoldást a britek kilépésével megjelenő lék befoltozására. A szervezet javaslata az összesített kassza méretét csökkentette volna, azonban úgy, hogy az egyes tagországok befizetései valamelyest növekedjenek – a gyakorlatban ez azt jelentette volna, hogy a brit kieséssel keletkező hiányt csak részben pótolnák. A most kifutó ciklusban ugyanis csupán a tagországok összesített nemzeti termékének (GNI) 1,03 százaléka került be a közös költségvetésbe. A bizottság kiszámolta, hogy a britek nélküli unióra vetítve ez 1,16 százalékot jelentett volna, és ehelyett 1,11 százalékot javasolt. Ezt azonban már a tavalyi év során egy százalékra faragta volna a kizárólag nettó befizetőkből álló Öt fukar országcsoport (Németország, Ausztria, Hollandia, Dánia, Svédország). A felzárkózókat tömörítő Kohézió barátai ugyanakkor ragaszkodtak az 1,16 százalék szinten tartásához. Ahogy Orbán Viktor érvelt: „Ha ambiciózus Európát akarunk, ahhoz ambiciózus költségvetés kell.” Ennek szellemében egyébként a mostani csúcsra a szövetség át is keresztelte magát „Költségvetés az ambiciózus Európáért csoportra”.

A két csoport közötti ellentétet a finn elnökség decemberben 1,07 százalékos javaslattal próbálta mérsékelni, amit a mostani tanácskozást irányító Európai Tanács-elnök, Charles Michel 1,074 százalékra emelt. E kompromisszumos javaslatok azonban sem a Kohézió barátainál, sem a – Németország kiválásával – Négy fukarrá szűkült országcsoportnál nem találtak kedvező fogadtatásra, még csak közelíteni sem sikerült az álláspontokat. A helyzetet ráadásul tovább kuszálja, hogy az uniós kassza optimális méretére az Európai Parlament is megtette a maga javaslatát, amely viszont – a brit kilépés mellett a jövőorientált célokra is figyelve – a GNI 1,3 százalékát tartalmazta. A két szélső érték, vagyis az 1 és az 1,3 százalék között a büdzsé hétéves távlatában 230 milliárd euró a különbség.

Sok hab a tortán

A bevételek bizonytalansága mellett azonban a szétosztást illetően is számos nézetkülönbség okozott kibékíthetetlen ellentétet – és forgácsolta tovább az álláspontokat. A Kohézió barátai év elején például közös levélben tiltakozott az ellen, hogy a Fukarok nemcsak csökkenteni kívánják befizetéseiket, de emellett továbbra is ragaszkodnak visszatérítéseikhez. Az osztrák kancellár, Sebastian Kurz például vétót is kilátásba helyezett arra az esetre, ha a közösség nem támogatná ebbéli igényeiket.

A visszatérítés rendszerét még a nyolcvanas évek közepén a britekre való tekintettel vezették be, hogy kezeljék azt az igazságtalanságot, mely szerint az uniós büdzsé háromnegyedét agrártámogatásokra fordítják, miközben a nagy befizetőnek számító Nagy-Britanniában nincs számottevő mezőgazdasági termelés – és akkortájt a briteknek még alacsonyabb jövedelmük volt a gazdagabb uniós államoknál. A Margaret Thatcher által kiharcolt konstrukció szerint a szigetország uniós befizetéseinek kétharmadát visszakapta a következő évi költségvetésben. Azóta a rendszert néhányszor átdolgozták, miután az agrártámogatások aránya az uniós kiadások bő felére, sőt az utolsó ciklusban már 40 százalék alá esett, Nagy-Britannia pedig az egyik leggazdagabb tagország lett.

Ezen átdolgozások során harcolták ki a mostanra Fukar csoportba tömörült tagállamok, hogy szintén mezőgazdasági hiányosságaik miatt ők is hasonló visszatérítésben részesülhessenek. Eszerint például Hollandia 700 millió, Svédország 156 millió, Dánia 135 millió eurós visszatérítési támogatásban részesült a 2018-as uniós költségvetésből. Túl azon, hogy a britekkel a rendszer alapötletének gazdája távozik az unióból, a Kohézió barátai azzal is érvelnek: a visszatérítés rendszere miatt a Négy fukar nemzeti össztermékének kisebb hányadát fizeti be az uniós költségvetésbe, mint akár a felzárkózó tagállamok, miközben az EU leggazdagabb államai közé tartoznak. A nyílt levelet jegyző 15 ország mellett most a visszatérítések igazságtalanságát hangsúlyozta Giuseppe Conte olasz miniszterelnök. A belga Charles Michel kompromisszumos javaslatára pedig, amely a rendszer fokozatos kivezetését javasolta, a francia Jean-Yves Le Drian külügyminiszter leszögezte: e gyakorlat csupán a gazdag országok egymás közötti pénzosztásáról szól.

A bevételek tisztázatlansága mellett további széthúzást okozott, hogy miként osszák fel – az egyelőre még ismeretlen nagyságú – támogatásokat. Az Európai Bizottság adatai szerint a 2014–2020 közötti büdzséből – a maradék huszonhét tagországra vetítve – 383 milliárd euró, vagyis a keret 35,4 százaléka ment agrártámogatásokra. Ezt most 324 milliárd euróra, vagyis 29,5 százalékra vágná vissza a bizottság. Ennél valamivel kisebb mértékben, tíz százalékkal csökkennének a szegényebb tagállamok felzárkóztatását szolgáló kohéziós források is, amelyekre immár csak 331 milliárd euró (30,1 százalék) állna rendelkezésre. Az átcsoportosítás nyertesei a jövőorientált kutatási-technikai Horizont program, továbbá környezetvédelemmel, ifjúságpolitikával, migrációval-határvédelemmel kapcsolatos keretek lennének. Csakhogy az immár egyértelmű második uniós hatalomnak számító Franciaország elnöke, Emmanuel Macron a mostani csúcson egyértelművé tette: országa megvédi az agrártámogatások eddigi szintjét. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök pedig ennél is tovább ment, amikor leszögezte: lefaragás helyett több pénzt kell biztosítani az agrárpolitikára és a kohéziós támogatásokra. A felzárkóztatási támogatások nyesése ellen pedig egységesen is tiltakozik a Kohézió barátai csoport, hiszen Portugáliában, Horvátországban és Litvániában az összes beruházás több mint kétharmadát a kohéziós forrásokból létesítettek teszik ki, és ezek aránya Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Lettországban is több mint 50 százalékos.

További terhet gördített a megállapodás elé Charles Michel német sugallatra előterjesztett javaslata, amely a jogállamiság feltételeinek betartásához is kötné az uniós pénzek átutalását.

Magyar perspektívák

Hazánk a Kohézió barátai csoport tagjaként az agrártámogatások és a kohéziós pénzek szinten tartását szeretné elérni. Az Európai Bizottság elképzelései az ország számára azért is elfogadhatatlanok, mert reálértelemben 24 százalékkal esnének a rendelkezésre álló felzárkóztatási források. Szintén 24 százalékot veszítenénk a vidékfejlesztési, 15-öt pedig az agrártámogatások tekintetében. Ezért mondta Orbán Viktor, hogy nem kell sietni, mert a magyar kormány véleménye szerint a költségvetés minősége fontosabb, mint az elfogadás időpontja. A 2014–2020 ciklus előtt bevált ez a taktika, akkor csak 2013 decemberében sikerült megkötni a végső megállapodást, az idő előrehaladottságára tekintettel pedig a magyar fél négymilliárd euróval, az eredetileg javasolt keret hatodával tudta emelni az országnak járó forrásokat.