Fotó: MOB
Hirdetés

A Budapesten született sportoló tizenhárom évesen lett a Budapesti Honvéd kajakosa, edzője Angyal Zoltán volt. Első jelentősebb sikereit 1982-ben érte el, amikor a pancserevói Ifjúsági Barátság Versenyen az 1000 méteres távon négyesben harmadik, egyesben ötödik lett. Az 1984-es junior országos bajnokságon az 1000 méter kajak négyes kivételével minden versenyszámot megnyert, a felnőttek között pedig abban az évben egyesben 500 és 1000 méteren is bajnok lett.

Rögtön első világbajnokságán, 1985-ben a belgiumi Mechelenben kajak egyes 1000 méteren aranyérmet nyert. A következő évben a montreali vb-n ezen a távon második lett, 10 000 méteren egyesben és az 1000 méteres négyes tagjaként (Gyulay Zsolt, Kovács Zoltán, Fidel László társaként) ismét aranyérmet akasztottak a nyakába. Az 1987-es duisburgi világbajnokságon két győzelmet aratott: kettesben 500 méteren – Fidellel – és a négyes tagjaként 1000 méteren. A következő három világbajnokságon (1989, 1990 és 1991) két-két számban szerzett érmet, ezek közül három is arany volt, mindháromszor az 1000 méteren induló kajak négyes tagjaként.

1991-ben a párizsi világbajnokságon három számban lett dobogós, a kajak négyes tagjaként már nyolcadik világelsőségét szerezte. Utoljára 1994-ben vett részt világbajnokságon, 1000 méteren a négyesben második, az 500 méteren induló kvartettben pedig harmadik helyen végzett, összesített vb-mérlege 8 arany, 4-4 ezüst és bronzérem. Az országos bajnokságon 34 alkalommal győzött, a 200 métertől a 10 000 méterig minden távon volt elsősége.

Három alkalommal szerepelt olimpiai játékokon. Először 1988-ban Szöulban, ahol 1000 méteren a kajak négyesben Ábrahám Attilával, Gyulay Zsolttal és Hódosi Sándorral aranyérmet szerzett, megelőzve a két ősi riválist, a szovjet és a keletnémet egységet. Ugyancsak Szöulban kajak kettesben 500 méteren, Ábrahám Attilával a harmadik helyen végzett. Az 1992-es barcelonai olimpián Ábrahámmal, Gyulayval és Fidel Lászlóval kajak négyesben 1000 méteren a második lett, majd 1996-ban, Atlantában Rajna András, Horváth Gábor és Adrovicz Attila társaként ezüstérmet szerzett.

A kivételes fizikai adottságokkal megáldott, rendkívül célratörő sportember a sportághoz azután is hű maradt, hogy felhagyott a versenyzéssel. Több mint két évtizedes szorgalmas lapátolás után 1997-től a Bp. Honvéd szakosztály-igazgatója lett, majd az utánpótlást nevelte, 2004-től edző. Tamara lánya apja nyomdokaiba lépett, ő is olimpiai, világ- és Európa-bajnok kajakozó.

Sikeres sportolói teljesítményét számos kitüntetéssel ismerték el: volt az év magyar kajakozója (1985, 1986, 1987, 1991), az év magyar edzője (2011, 2017). Megkapta a Magyar Népköztársaság csillagrendjét (1988), a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet (1992), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét (1996), a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét (2012), Magyar Érdemrend Középkeresztje (2016). Átvehette a Kemény Ferenc-díjat (1999), a Papp László Budapest Sportdíjat (2012), a Prémium Díjat (2012) és a magyar kajaksport örökös bajnoka.