Rémült olaszok, különc svédek, fegyelmezett ázsiaiak

A Demokrata hetilap március 18-i számában megjelent írás.

Világszinten lapzártánkig majdnem 170 ezer esetet regisztráltak, ebből közel 6500-an haltak meg, és 78 ezer a felgyógyultak száma. A fertőzötteknek körülbelül a fele lezárt eset, a másik fele aktív. Az előbbiekből nyolc százalék a halott, 92 százalék gyógyult vagy eleve tünetmentes. Az aktív esetek hét százaléka komoly vagy kritikus állapotú.

A vírus halálozási aránya globális szinten a WHO szerint 3,4 százalék, de ez változik időben és helyszín szerint is. Ott, ahol nagyon sok tesztet végeznek, illetve közben sikerül lassítani a járvány terjedését, továbbá az egészségügyi ellátórendszer kimagasló, a mortalitás alacsonyabb. Ez a helyzet például Németországban vagy Dél-Koreában, ahol fél és egy százalék között van a halálesetek száma. Dél-Koreában a járványügyi hatóságok ugyanis példátlanul nagy arányú szűrés mellett döntöttek, a 2015-ös közel-keleti származású MERS-járvány idején elkövetett hibáktól tartva. Akkor ugyanis a diagnosztika hiánya miatt terjedt eleinte a vírus. Habár jóval alacsonyabb volt az ismert esetek és a halálozások száma, jogszabály-változtatásokat hajtottak végre, amelyek révén most az átlagosnál jóval gyorsabban fejleszthettek és engedélyeztethettek teszteket a koreai cégek.

Így több embert teszteltek le, mint egész Európában: az 51 milliós népességű országban napi 10-15 ezer mintát vesznek le, pénteken 248 ezernél tartottak. Február közepén kezdett el súlyosbodni náluk a helyzet, miután egy több százezer fős keresztény gyülekezetben egy ideig kontrollálatlanul terjedt a fertőzés, végül február végén már Dél-Koreában terjedt a leggyorsabban a vírus; az ismert esetek közel kétharmada a szektához köthető.

Az országban lemondták a tömegrendezvényeket, bezárták az iskolákat, sok cég otthoni munkavégzésre állt át, de szigorú karanténintézkedéseket csak a leginkább érintett két városban, Teguban és az ahhoz közeli Cshongdóban (a hazai sajtóban gyakran: Csöngto) rendeltek el, nem korlátozzák az országon belüli utazást sem. Viszont minden lehetséges fertőzöttet felkutatnak, a már diagnosztizáltak mobiltelefonos cellaadatait, a hitelkártyájuk vásárlástörténetét, biztonsági kamerák felvételeit is felhasználják. A teszteléshez egyes helyeken ki sem kell szállni az autóból, az elrendelt otthoni karantén betartását pedig mobilapplikációval követik nyomon a hatóságok. A fertőzöttek száma több mint nyolcezer volt pénteken, a járvány várhatóan lassan túl lesz a csúcson.

Túlterhelt egészségügyi rendszer

A legtöbb országban nem tesztelnek ilyen arányban, mint Dél-Koreában, de abban konszenzus van, hogy rengeteg lehet a tünetmentes fertőzés, vagyis a valós halálozási arány alacsonyabb, mint amire az esetszámokból következtetni lehet. Habár az még így is többszöröse a 0,1 százalékos mortalitású influenzavírusénak, illetve a H1N1-nek is (0,03 százalék alatt), a fő problémát alapvetően nem a halálozás aránya jelenti, és nem is ez motiválja az intézkedéseket, hanem az, hogy a fertőzöttek húsz százaléka szorul kórházi kezelésre, tíz százaléka pedig intenzív osztályon köt ki. Tehát ahol a járvány nagyon elszabadul, az ellátórendszer összeomlással fenyeget, ahogy az Észak-Olaszországban is történik, pedig ott az ellátás kimagaslóan fejlettnek számít. Ezért volt szükség Kínában ideiglenes kórházak létesítésére, mert ilyen mérvű megterhelésre egyetlen ország egészségügye sincs felkészülve. Az is látszik, hogy részben emiatt a gócpontokban magasabb a halálozási arány: Kínában kétszázalékos volt országos szinten, viszont Vuhanban közel ötszázalékos. Azt pedig végképp senki nem vizsgálja, hogy más betegségekben szenvedők mennyivel nagyobb arányban halnak meg azért, mert a rendszer túlterheltsége miatt nem tudják megkapni a megfelelő ellátást.

Olaszországot pedig súlyosabban érinti a járvány, mint Kínát korábban: ott ugyanis százezer emberből közel hat fertőződött meg, Olaszországban viszont 41, és a járvány még nem ért a csúcsára. Kínában 81 ezer esetből 3217 volt a halottak száma, Olaszországban közel 25 ezerből 1809. Vagyis Olaszországban 7,3 százalékos a halálozási ráta.

A magasabb elhalálozásban ugyanakkor szerepet játszhatnak az életkori sajátosságok is. Míg Dél-Koreában a fertőzöttek körében nagy a fiatalok aránya, 30 százalékuk 20–29 éves (az említett szekta főleg diákokat próbált beszervezni), illetve a kínai is fiatalabb társadalom, addig Olaszországban a betegek 60 százaléka 60 évnél idősebb, mert egy elöregedő országról van szó. Dél-Koreában is leterhelte az egészségügyi rendszert a járványt, miután megteltek a kórházak, és elfogytak a maszkok, de Észak-Olaszországban valóban összeomlás fenyeget. A világszerte bejelentett komoly intézkedéseket, a karanténokat, az iskolák bezárását, a korlátozásokat tehát elsősorban nem a halálesetek vagy a mortalitás aránya miatt hozták meg, hanem az egészségügy túlterhelésének megakadályozására. Mivel nincs más eszköz a betegek számának csökkentésére, nincs sem oltás, sem antivirális szer, csak a korlátozások maradnak.

Franciaországban, ahol több mint 5400 fertőzést regisztráltak, 127 halálos áldozattal, Eric Caumes, a párizsi Pitié-Salpêt­riére-kórház fertőzőosztályának vezetője azt nyilatkozta, félő, hogy a kórházi ellátásban hamarosan válaszút elé kerülnek: vagy a koronavírusos betegekkel, vagy a többiekkel foglalkoznak.

Milyen a karantén?

Az olasz helyzetről szicíliai és milánói forrásokból tájékozódtunk.

– Ez emberek általában maszkban és kesztyűben merészkednek ki az utcára, mindenki nagyon meg van rémülve – mondja Katia. – Egy ápoló barátom Milánóban azt mesélte, sokkal ijesztőbb a valóságban a járvány, mint a hírekben. Egyfajta influenza, de nagyon erősen hat, fiatalok is jönnek be azzal a kórházba, hogy nem kapnak levegőt, és ők is kerülnek lélegeztetőgépre. A tünetek pedig gyorsan válnak súlyossá, a hazaküldött betegek sokszor pár óra múlva már légszomjjal térnek vissza. Teli vannak a kórházak, bővítették az intenzív osztályokat, de még továbbiak berendezésére van szükség, március végére összesen 50 százalékos növekedést akarnak elérni az intenzív ágyak számában. Elvileg egyelőre nem kell hazaküldeni senkit hely vagy eszköz hiányában, de mindenki attól fél, hogy idővel ez bekövetkezik. Eleinte nem vették komolyan az emberek a korlátozásokat, a Szicíliában élő szüleim is rögtön át akarták hívni magukhoz a barátokat, ha már így alakult, de most már sokkal inkább betartják a hatóság kéréseit. Északon ugyanis kimagaslóan jó az ellátás, ami Milánóban most van, az délen tragédia lesz. Muszáj megelőzni vagy lassítani ott a járványt, különben sokkal többen fognak meghalni.

Szicíliában még nem erős a terjedés, de nemrég 23 új esetet regisztráltak egy nap alatt. Számos, komoly korlátozást vezettek be, a kisebb élelmiszerüzletekben csak két ember lehet egyszerre, a gyógyszertárakba csak egyesével engedik be az embereket. Egy családból csak egy ember mehet vásárolni, és csak a lakóhelyéhez közel. Rendőri ellenőrzés van, volt rá példa, hogy valaki a feleségével együtt ment vásárolni: 200 euróra büntették, a szabályszegést pedig nyilvántartásba vették.

–  A városokból elvileg nem nagyon szabad kimenni, de az olasz kultúrában nagyon fontosak a családi kapcsolatok. Ha az idős szüleidre hivatkozol, az rendben van, de általában egy embert szeretnének látni az autókban – mesél tovább Katia. – Egyébként minden félelem ellenére teljesen rendben van az élelmiszer-ellátás Milánóban is, a nagy gyártóknál továbbra is dolgoznak az emberek.

Sok kritika éri az olasz hatóságokat azért, mert lassan és rosszul reagáltak, leginkább fejetlenség és kapkodás jellemezte az intézkedéseket. Először ugyanis inkább elbagatellizálták a helyzetet, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat téve, azután figyelmeztetést és vörös kódot adtak ki, bezárták az iskolákat, mire kitört a pánik. Akkor pedig, igyekezvén megnyugtatni az embereket, azt kommunikálták, nincs is akkora baj.

–  Erre jött rá az az eset, hogy március 7-én, szombat éjjel kiszivárgott, miszerint másnap lezárják egész Lombardiát. Utólag a CNN azt állította, a hivatalos hatósági sajtóirodától tudták meg az információt, az viszont tagadta ezt. Nem tudjuk, ki a felelős, állítólag az egyik politikus írta ki a Facebookon, mindenesetre az emberek megrohamozták a vasútállomásokat, iszonyatos tömeg alakult ki, így került a fertőzés délre, még a lezárás előtt. Így nincs értelme karantént elrendelni – állapítja meg Katia.

Az eddigi ismereteink szerint úgy tűnik, hogy a Covid–19 által okozott tüdőgyulladás különbözik a hétköznapitól. A beszámolók szerint az egész tüdőt érinti, és nem csak bizonyos részeit, ráadásul nagy kockázatot jelentenek a másodlagos fertőzések is. Egyelőre a támogató kezelésen kívül nincs hatékony eszköz a koronavírus által kiváltott tüdőgyulladás legyőzésére, az antibiotikum jobbára nem hat rá, szemben az influenzás eredetű tüdőgyulladással. Ha a tünetek között légzési nehézség lép fel, akkor teszt nélkül is valószínű, hogy nem influenza és nem nátha áll a háttérben, hanem koronavírus. Ez a tünet a fertőzöttek közel húsz százalékára jellemző.

Nem a teszten a hangsúly

Több ország szembemegy az általánosnak tűnő iránnyal, ami a széles körű tesztelésre vonatkozik. Miután Svédországban elérte a fertőzés azt a szintet – jelenleg az ezer feletti esetszámot –, amikor már nem csak egy-egy elszigetelt fertőzési láncról van szó, hanem szabadon terjed a járvány, a svéd közegészségügyi hatóság úgy döntött, leállnak a széles körű teszteléssel, a jövőben csak azokon végzik el, akik már kórházban vannak (tehát eleve krónikus betegek vagy súlyos tünetekkel jelentkeznek), illetve kimagaslóan veszélyeztetett csoporthoz tartoznak. Anders Tegnell, a svéd járványügyi hivatal vezetője szerint a járvány új szakaszába lépett, és „már nem fontos arról beszélni, hogy mondjuk 458 vagy 562 esetről tudunk-e”. Nem a számok a fontosak, hiszen úgyis nagyobb mértékű a fertőzés, mint ahogy kimutatható. Mivel már követhetetlennek ítélik a terjedés útvonalát, másra fókuszálnak. A kritikák szerint azonban az új stratégia részben azzal is kapcsolatban lehet, hogy kevés a tesztkészlet. Az országban megtiltották az 500 fősnél nagyobb rendezvényeket, de egyelőre nem zárták be az oktatási intézményeket, mondván, akkor a gyereket nevelő egészségügyi dolgozók nem tudnák ellátni a feladatukat, továbbá a nagyszülőkre bíznák a gyerekeket, ami szintén nem lenne szerencsés.

Ausztrália pedig úgy nyilatkozott, hogy a tünetmentes személyek tesztelésének azért nincs értelme, mert a negatív teszt eredménye nem azt jelenti, hogy az illető nem hordozza a vírust. Bár ők még csak 300 körüli esetnél tartanak, három halálozással.

Totális megelőzés

Ahol tényleg sikerült megelőzni a bajt, az Tajvan: a 23 milliós, sűrűn lakott sziget lakosai közül rengetegen járnak át Kínába dolgozni, a holdújév körüli ünnepi időszakban napi 2000 kínai turista érkezik, de a szigorú intézkedések révén a fertőzöttek száma 60 körüli, egy halottal. Először is nagyon gyorsan reagáltak, már aznap, szilveszterkor, amikor Kína jelentett néhány esetet a WHO-nak: bevezették a Vuhanból érkező utasok fokozott ellenőrzését, a kórházakba jelentkezők tesztelését, így sikerült gyorsan elkülöníteni a fertőzötteket, lenyomozni a kapcsolataikat, és megelőzni a vírus közösségi terjedését. A tajvani járvány­ügyi hatóság már január 20-án felállított egy operatív központot, az egészségügyi miniszter vezeti az operatív törzset, az iskolákat fertőtlenítik, a vírusgócokból érkezőket kötelező 14 napos karanténnak vetik alá, és mobiltelefonos helymeghatározás segítségével ellenőrzik, hogy nem szegik-e meg a tilalmat – ha igen, pénzbüntetéssel sújtják őket. Bírság jár akkor is, ha valaki nem jelenti be tüneteit a hatóságoknál.

A kormány azonnal megtiltotta az egészségügyi maszkok exportját, és 16 centes hatósági árat állapított meg a termékre. A védőfelszerelések hiányát elkerülendő új gyártósorokat állítottak be, és katonákat vezényeltek át a gyárakba, hogy növeljék a termelést. A tévék és a rádiók óránként adnak hírt a vírus terjedéséről, valamint a kézmosás és a maszkviselés előnyeit hangoztatják. Különösebb korlátozásokra nem volt szükség, így csekély gazdasági következményekkel járt az eddigi védekezés.

Mindez egy európai ember számára visszatetsző lenne, és felháborító. A 2003-as SARS rossz tapasztalatai miatt azonban Tajvanon 73 haláleset történt, illetve gazdasági visszaesés zajlott le, így a lakosság rendkívül együttműködő, például a szülők nagy része megméri a gyereke lázát iskola előtt, és jelenti az eredményt az intézménynek, ezenkívül csaknem az összes irodaházban van hőkamerás lázmérés. Tajvan az egyetlen ország a világon, ahol nem váltottak ki kritikákat a kormány járvánnyal kapcsolatos intézkedései, Caj Ingven elnök népszerűségi indexe nőtt.

A jövő útjai

Az egészségügyi válsághelyzetekben a kormányok legfontosabb feladata részint az, hogy a lehető legnagyobb mértékben visszaszorítsák a járványnak betudható halálesetek számát, részint az, hogy enyhítsék a várható gazdasági károkat. Ez a két szándék azonban sokszor egymásnak ellentmondó intézkedéseket követel. A felelős kormányok valahol a két út között igyekeznek lavírozni. A fenti esetekből az látszik, hogy ahol van már tapasztalat egy járványról, ott mind a hatóságok, mind a lakosság komolyabban veszi a fenyegetettséget. Ugyanakkor a járvány akadályozása hangsúlyos elemének tűnik, hogy az ázsiai országokban az emberek mozgását nyomon követik mobilapplikációval.

A gazdasággal kapcsolatos rossz hír, hogy Kínában a koronavírus-járvány elleni védekezés következtében január–februárban az ipari termelés 13,5 százalékkal esett vissza, amely szám jóval nagyobb, mint az elemzők által jósolt három. A legsúlyosabb csapást a vendéglátóipar szenvedte el: a kiskereskedelmi forgalom ezen a területen 43,1 százalékkal esett vissza a járvány következtében.