Fejben rendben vagyok

– Október 13-án minden megváltozott. Hogyan tudott megbarátkozni az új helyzettel?

– Megbarátkozni? Ellentmondásosan. Van feladat, amit végezhetek, a mérnöktársadalom jobban érdeklődik irántam, mint gondoltam, mégis pontosabb azt mondanom, az új körülmények tudomásul vehetők. Az elmúlt harminc, főként pedig az utóbbi kilenc év után megszokhatónak nem nevezném. A két élethelyzet nem hasonlítható össze. Nyilván törekszem értelmes gondolatokat papírra vetni, máskor pedig elmondani a miniszterelnök úrnak, de a szituáció egésze mégis olyan, mintha egy tengerjáróról átkerültem volna egy balatoni sétahajóra. Az ember nincs tisztában többé a kapcsolati tőkéje értékével sem. Az élet továbbsodorja azokat, akik döntéshozók maradtak. Bizonyára vannak, akik korábban nem voltak őszinték, vagy most feledékenyek. Akad olyan is, aki égre-földre fogadkozott mellettem, de fél év múltán sem hív vissza. Kevés emberben lehetünk biztosak, de azért akad ilyen is. Szívesebben mondom, hogy a politikai pályafutásom egészével elégedetlenkedni hálátlanság lenne a Gondviseléssel szemben: kis híján egy évtizedig közvetlenül választott főpolgármesterként vezethettem a magyar fővárost, a szülővárosomat, és ezt csodálatos volt megélni.

– Bő öt hónappal vagyunk az önkormányzati választások után. Hogyan látja, mi történt október 13-án? Miben rejlett az ellenzék ereje?

– A régi római közmondás jut az eszembe. Futsz a bizonytalanért, és elveszted, ami biztos. Ez esetben egy hosszú polgármesteri pályafutás fináléját. Azt hiszem, hibát követtem el már azzal is, hogy végül elvállaltam ezt az utolsó megmérettetést, de nem okolok senkit. A budapesti hangulat nem volt a legmegfelelőbb a személyek és teljesítmények összehasonlítására. Nem véletlen, hogy tíz kerületet is elvesztettünk annak ellenére, hogy gyakorlatilag sehol nem voltak igazán erős ellenzéki jelöltek, húzónevek. Elképzelhető, hogy így is megnyerhető lett volna a főpolgármester-választás, de harminc év után először megtettem azt a súlyos lépést, hogy nem törődtem megfelelően a saját kampányommal. Pedig éreztem, hogy valami nem stimmel.

– Mire gondol?

– Igazából saját magamnak köszönhetem ezt a befejezést. Azt, hogy szükségtelenül gyengített epilógussal végeredményben rosszabb lélektani helyzetbe navigáltam magam, mint ha kiszálltam volna. Ettől még persze a város élén történt változás szabályos volt. Fejben rendben vagyok, lélekben határeset. Remélem, 2022-ben a tavalyi budapesti október nem ismétlődik meg.

– A választás óta eltelt időszakban mi jellemezte az ellenzék hozzáállását? Valóban szükség van ennyi vezetőre a városházán? Mennyire nevezhető konstruktívnak az ellenzék? Mi ez, béke vagy háború?

– Az ellenzék ma már városvezető szerepbe került, és nincs könnyű helyzetben. Hogy háború van-e, vagy béke, az nem egyértelmű. A városvezetés folyamatosan kér, igyekszik az állami teljesítmények eredményeit is learatni a kommunikációjában. Ezzel párhuzamosan viszont szakadatlanul a Fidesz és a kormány leváltását vizionálja. Ez a kettősség természetellenes.

– Vagyis?

– A főpolgármester pártja egy nullaszázalékos párt, ezért ő személyében jelentős kitettségben kell működjék: függ a nagyobb partnerektől, elsősorban a Demokratikus Koalíciótól. A kormányra jelenleg igazán nincs oka panaszkodni. Ám a főpolgármesternek nem merülhet ki abban a feladata, hogy valamennyi nehezebb problémáját automatikusan áthárítja a kormányfőre. Erre bárki képes lenne. Pedig közvetlen kormányoldali tárgyalópartnerei a Közfejlesztési Tanácsban egyenesen defenzívába húzódva keresik vele a konszenzust, ők az engedékenyebbek, az elfogadóbbak.

Ez tulajdonképpen a város szempontjából nem baj. Attól kétséges a dolog kimenetele, hogy a Karácsony Gergely mögött álló erők aligha pacifikálhatók a városvezetésnek tett kisebb-nagyobb gesztusokkal, engedményekkel. A parlamenti választások közeledtével Karácsony bajosan tehet egyidejűleg eleget mind a Fidesz-kormánnyal való konszolidált együttműködés, mind a saját politikai céljai és még inkább az őt pozícióban tartó, nála erősebb politikai háttér elvárásainak. Hiszen utóbbiak már a parlamentben is egész vulgáris formákban jelennek meg. Ami a város felső vezetőinek létszámát illeti, az öt főpolgármester-helyettes a feladatokat tekintve kevésbé indokolható, mivel az irreális választási ígéretek, mint például a kórházak visszavétele vagy az érték­alapú ingatlanadó bevezetése, hónapok alatt köddé váltak. (Az értékalapú ingatlanadót az Alkotmánybíróság még a Gyurcsány-kormány idején elkaszálta – a szerk.)

– Mi az oka akkor az apparátus felduzzasztásának?

– A vezetői létszám inkább politikai alku eredményének tekinthető, amiért Karácsony közvetlenül nem okolható. Kikerülhetetlenül következett a koalíció sokszínűségéből, a sok kisebb részt vevő párt már előre bejelentett pozícióigényéből. Amit észrevételezek inkább, hogy a jelentős városüzemeltetési, illetve fejlesztési feladatok ellenére, bár öt helyettes van, nincs köztük egy műszaki szakember sem. Érdekes még, hogy a főpolgármester szerint nem szabad visszahozni a 2010 előtti évtizedeket, mégis folyamatosan ott áll mellette még a képernyőn is a DK-s, korábban MSZP-s helyettese, aki nemhogy jelképezi, de személyében meg is testesíti azt az időszakot.

– Gy. Németh Erzsébetre gondol?

– Nem volt nehéz kitalálni. Ehhez elvileg joga van, csak akkor nem kell az ellenkezőjét mondania. Karácsony Gergely tehát egyszerre akar jóban lenni a kormánnyal, és le is váltani: a beszéde olyan ettől, mint a madárdal, amit Szent Ferencen kívül senki nem ért.

– Budapesten a legtöbb nagy projektet leállították. Mintha nem akarnák, hogy fejlődjön a város. Sorra jelentik be a Liget-projekt, a biodóm leállítását, mintha semmit nem akarnának építeni. A polgári oldal szavazótábora csak kapkodja a fejét.

– A nagy projektek egy részének a leállítására számítani lehetett. Ez részben beállítottságbeli különbségekből, részben a jelenlegi városvezetés korábbi politikai, vagy ha úgy tetszik, elvi elköteleződései­nek kényszeréből származik. Elsősorban a Liget-projekt esetében, amivel egyre kevésbé érthető, hogy mi a baj. Azt is hallottuk korábban, hogy mi „tálcán kínáltuk” az államnak a Városligetet, ami nem igaz, hiszen törvény alapján kapott az állam használati jogot, és nem pedig tulajdonjogot. Ha az új vezetés szerint a projekt nem jó, és úgy érzik, hogy ők a törvények szerint képesek visszavenni, akkor vegyék vissza a használati jogot.

– A hármas metró felújítása szerencsére nem állt le.

– Amit évekkel ezelőtt megkezdtünk, úgy látom, zavartalanul folytatódik. A hármas metró felújítására még az én időmben kaptunk 80 milliárdos támogatást az államtól. A Lánchíd-projekt viszont a jelek szerint nagyon hiányos lesz.

– Mi a helyzet a stadionokkal?

– A meghirdetett teljes stadionstop ellenére pont annyi épül meg, amennyiről eredetileg szó volt. A szuperkórház ügyében még mindig bizonytalankodás jeleit tapasztalni.

– És a biodóm?

– Az állatkerti biodóm esete egyszerűbb, mint a híre. Ez a projekt az állatkertet egyébként más szempontból kiválóan vezető Persányi Miklósnak saját elmondása szerint régi elképzelése volt, még 2004-ből. Az akkori vezetés nem támogatta, mi igen, mert az állatkert patinás és rengeteg látogatót vonzó intézmény, a biodóm terve pedig érdekes javaslat volt. Ezt a beruházást az állatkert vezetése mindenképp maga akarta lebonyolítani, így megvalósítási megállapodást kötött velük a városháza, amit a közgyűlés jóváhagyott. Ennek keretében magukra vállalták a tendereztetéseket, a tervezést, a kiviteleztetést, a szerződéseket, a munkák átvételét, a teljesítési igazolásokat. Mindent az állatkerti menedzsment végzett. Senki soha nem hajszolta bele őket a projekt bővítésébe, drágításába. Az állatkert a főváros intézménye, de ezt a beruházást legalább kilencven százalékban a központi költségvetés finanszírozta. Az eredeti keretösszeghez képest nem is egyszer kértek és kaptak jelentős többletforrást, de 2017-ben a kormány is és a városvezetés is közölte, hogy több növelésre már nem lesz lehetőség.

– Mi lehetett az oka a brutális mértékű drágulásnak?

– Persányi Miklósék nem tüntettek el pénzeket, hanem túltervezték a projektet, és a berendezésére már nem maradt elég. Persányi professzor egyébként miniszteri biztosként is tevékenykedett a beruházás során. Rutintalannak sem lehetne nevezni őt a közigazgatásban, hiszen Gyurcsány Ferenc minisztereként dolgozott négy éven keresztül. A húszmilliárdos pótigény durván eltúlzott összeg.

– Persányi úr lemondott az állatkert vezetéséről. Mi lesz a biodómmal?

– A kormány hajlandó átengedni a Hermina Garázsra szánt forrásokat. Ha a város is ugyanannyit hozzátesz, a projekt csekély egyszerűsítéssel minden további nélkül befejezhető.

– Ez jó hír. Van azonban még valami, amit sokan nem értenek. Miközben a kormány a koronavírus-járvány miatt veszélyhelyzetet hirdetett, és bejelentett egy sor intézkedést, amit nagyon jól érzékel az egész ország, a főváros nemrég klímavészhelyzetet jelentett be, és nem csinált semmit. Erről mi a véleménye?

– A klímavészhelyzet Magyarországon nagyrészt politikai marketingfogás. Részint az ellenzéknek az illegális bevándorlás kérdésében folytatott elhibázott kommunikációját hivatott kompenzálni. Mivel a klímaváltozás hasonló mértékben alkalmas a lakosságban félelmet kelteni, mint a népességkeveredést kiváltó bevándorlás, feltehetően abban bíznak, hogy a két tényező kiegyensúlyozhatja egymást, ha a klíma ügyében az ellenzék képes proaktív helyzetbe hozni magát. Mindenesetre ellentmondásos, hogy a főváros ellenzéki vezetése vészhelyzetet hirdetett, ami jogi kategória, de konkrét intézkedést ennek ellenére inkább csak a kormány tett, ők nem. A kommunikáció nem konkrét intézkedés. A legnagyobb félreértés azonban az, hogy sokan – hibásan – egyenlőségjelet tesznek a klímavédelem és a környezetvédelem közé, pedig a kettő közt komoly eltérések vannak.

– Apropó környezetvédelem. A Római-partra tervezett védmű helyett a Nánási út–Királyok útja nyomvonalában épülne a védőgát. Mi lesz a part menti házakkal, ha jön az ár?

– A római-parti, pontosabban csillaghegyi öblözeti árvízvédelem esetében koncepcionális különbségekről van szó. A sok, politikától sem mentes vita az eredetileg kimondottan árvízvédelmi projekt ügyét tájvédelmi üggyé alakította át. Voltak politikusok, akik ezután saját korábbi előterjesztéseik ellen szavaztak. Mindenesetre mi megvalósítottuk a pünkösdfürdői magasítást, megépítettük az Aranyhegyi-árok árvízvédelmi védművének több mint harmadát, miközben 2010 előtt nem történt semmi. Az én dilemmám végig az volt, hogy szabad-e közpénzen úgy megépíteni egy drága védművet, hogy közben 1914 óta épített értékeket szándékosan kizárunk a védelemből. Azt nem értem, miért akarnak továbbra is hosszan beszélgetni a parttal párhuzamos, 3,1 kilométer hosszú védmű nyomvonalának helyéről, holott több éven keresztül a szakvélemények többsége ellenére kategorikusan állították, hogy azt csakis a Nánási út–Királyok útján kell megvalósítani. Ha olyan biztosak benne, fogjanak neki, tervezzék, építsék meg, ne továbbra is csak beszéljenek róla. Elgondolkodtató, hogy egy időben annyira követelték a népszavazást, azután amikor el lehetett volna indítani, több mint egy évig nem vették át az aláíróíveket sem. Kíváncsi vagyok, hozzáfognak-e az építkezéshez a ciklus öt éve alatt a Nánási út–Királyok útján, amiért annyit küzdöttek ellenzékben. Ha csak beszélnek róla, nagyon demokratikus szlogen, de nem lesz belőle árvízvédelem.

– Hasonlít a koronavírus-járvány ellenzéki kommunikációjához. Az ellenzék naponta áll elő újabb és újabb ötletekkel, a baloldali média pedig egyenesen riogatja az embereket. Erről mi a véleménye?

– A koronavírus már biztos hogy nem tréfadolog, de a legfontosabb szabályok betartása mellett nem érdemes állandóan rettegni, mert úgy nehéz élni. Az utóbbi száz évben ilyen pandémia Európában nem volt. Nyilván a földrészen senkinek nincs komoly tapasztalata a helyzet kezelésében. Ezt a szituációt olyan uszító kommunikációra felhasználni, mint ahogy az ellenzéki média egy része és némely politikai közösség teszi, legalábbis alantasnak és lelketlennek tartom. Sokan megzavarodnak a hírözönben, de valahogy csak túl leszünk rajta. A kormány teszi, amit csak tehet. Azt hiszem, illik megköszönni az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek, a teljes egészségügyi adminisztratív és fizikai személyzet áldozatkész munkáját is. Ilyenkor a gyűlölködést, a politikai haszonszerzést illene elfelejtenie az ellenzéknek. Egyébként, ha hirtelen jött is, számomra nem nagy meglepetés a járvány. Előbb-utóbb várható volt a világban valami olyan katarzis bekövetkezte, amely sokakat elgondolkodtat. Értékrendről, felfogásról, módszerekről, életmódról, globalizációról, kommunikációról, nevelésről és hasonlókról. Nem tudhatjuk azt sem, hogy ezzel megússzuk-e. Lehet még ne adj’ Isten háború, természeti katasztrófa, további járványok is, ha bizonyos tendenciák változatlanok maradnak.