Összefogás a diákokért

– Bő két hét telt el a veszélyhelyzet kihirdetése és a digitális távoktatás bejelentése óta. Hogyan fogadták az intézmények a döntést?

– Ebben a helyzetben ez logikus döntés volt. Természetesen óriási feladatot jelent, amire nem lehetett felkészülni, de még mindig sokkal jobb megoldás, mint az iskolába járás, az év elhalasztása vagy felfüggesztése. Ezért aztán – a visszajelzéseink szerint – a pedagógustársadalom nagy többsége a legjobb tudása alapján próbál helytállni.

– Mennyire veszik komolyan a diákok, hogy iskolába járni nem, tanulni viszont kell?

– Nagyon sokféle diák van. Van, aki bármilyen körülmények között tisztességesen elvégzi a munkáját, és van, aki általában keresi a kevesebb energiabefektetést igénylő megoldásokat. Nem gondolom, hogy most más lenne a valóság. Az önálló vagy önállóbb munka azonban mindig nagyon komoly erőket tud mozgósítani. És ha picit jobban belegondolunk, beláthatjuk, hogy elsősorban mindenkinek maga miatt kell tanulnia.

– Hogy tudtak alkalmazkodni a pedagógusok az új helyzethez?

– Az előzőhöz hasonlóan természetesen az is igaz, hogy nagyon sokfélék vagyunk mi, pedagógusok is. Vannak, akik eddig is rendszeresen használtak digitális eszközöket, persze nem feltétlenül ebben az értelemben, ahogyan most kell, és vannak, akik, egy kollégám szavait idézve, inkább az analóg világ kedvelői voltak. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy az első időszakban a biztonságosan használt eszközt, a biztonságosan működtethető felületet vagy rendszert vegyük igénybe. Fontos, hogy mi magunk is kialakítsuk a saját napi, heti munkarendünket. Tegyük világossá a tanítványainknak, mit és hogyan várunk el tőlük.

– Hogy telik ma egy tanár munkanapja?

– A megtervezett és előre jelzett módon kiosztja a napi feladatokat. Biztosan vannak olyanok is, akik heti vagy legalábbis összevontan több órára szóló anyagot küldenek, és nem várnak napi visszajelzést. Egészen biztos, és tantárgyanként ez teljesen más lehet, hogy sokan tartanak élő kapcsolatot tanítványaikkal, csoportjaikkal vagy akár az egész osztállyal. Itt szerintem arra kell figyelni, hogy ezek az órák ne legyenek 45 percesek, mert így lekötni a figyelmet még sokkal nehezebb, mint élőben. És az is igaz, hogy amelyik családban több diák van, és még otthonról is dolgoznak, még jobban kell figyelni arra, hogy megvannak-e a munka feltételei. Tehát többségében: feladatkiosztás, majd a feladatok ellenőrzése, személyes kapcsolat. Vannak iskolák, munkaközösségek, amelyek egymással is rendszeresen megosztják a tapasztalataikat.

– Az Oktatási Hivatal számos módszertani ajánlást fogalmaz meg. Sikerül ezeket átültetni a gyakorlatba?

– Nagyon sokan próbálnak segíteni az oktatási rendszeren belülről és kívülről is. Minden segítség jól jön, bárhonnan érkezzék.

– Talán a legtöbben a KRÉTA rendszert használják. Mik az előnyei?

– A KRÉTA-ban ott vannak az elérhetőségek, gyorsan lehet megszólítani a diákokat, a pedagógusokat, a szülőket. Azonnal dokumentál mindent, a diákok már regisztrálva vannak, és ismerik.

– Mekkora azon családok aránya, ahol nincsenek otthon digitális oktatáshoz szükséges eszközök?

– Nincsen pontos tájékoztatásom a technikai felszereltségről. Ugyanakkor jó érzéssel mondhatom, hogy mindenhol megpróbálnak a legszélesebb összefogással segíteni. Ahol végképp nem lehet digitálisan megoldani a feladatvégzést, még az is előfordul, hogy papíralapon viszik és hozzák a szükséges felszerelést.

– Akinek nincs otthon számítógépe, vagy nem tudja megoldani napközben a gyerekek felügyeletét, kénytelen bejárni az iskolába. Sikerült megszervezni az intézményeknek, hogy a lehető legkevesebb kontaktus jöjjön létre?

– Ebben egészen biztos vagyok. A felügyeletet kérők száma az állami fenntartású iskolákban naponta 400 alatt van. Róluk gondoskodnak a kijelölt intézmények.

– Óriási teher hárul a szülőkre, talán a leginkább az ő helyzetük erőt próbáló. Az alsósok még nem tudnak önállóan tanulni. Mit tud tenni a szülő, ha napközben maga is dolgozik?

– Az ő helyzetük valóban a legnehezebb. Az alsós gyerekek, közülük is elsősorban az első-másodikosok esetében értelmezhető legnehezebben a digitális oktatási rend. Ezért kérünk mindenkit, aki velük foglalkozik pedagógusként, hogy türelemmel, mértéktartással adjon nekik feladatot. Nem lenne jó az sem, ha nagyon komoly értékelés zajlana, osztályzattal, hiszen itt a szülői segítség eltérő mértéke miatt óriási különbségek lehetnek számonkéréskor. Egyúttal szeretnék köszönetet mondani minden szülőnek, aki segíti gyermeke tanulmányait. Soha nem volt még ilyen fontos a diák-szülő-pedagógus együttműködés és a bizalom egymás iránt.

– A felsősök is szorulhatnak segítségre. Ez a szülőnek is feladhatja a leckét, ha elképzelése sincs arról, hogy hogyan kell megoldani például egy nehezebb matematikai feladatot. Kitől kaphat segítséget?

– Természetesen elsősorban a tanárához forduljon. Visszajelzés nélkül félkarú óriások vagyunk mi is. Nem szabad elfeledkezni róla, hogy mi is tanuljuk ezt a képzési formát, ezért lehet, hogy az arányokat még nem látjuk tisztán, tehát hogy mit és mennyit lehet elvárni. Ezért is tettük fel az NPK honlapjára a megfontolandó tanácsainkat.

– A gyerekeknek óriási a mozgásigényük. Kapnak útmutatót az otthoni körülmények közt végezhető tornagyakorlatokhoz?

– Tudomásom szerint igen, persze itt is tetten érhetőek néha túlzások.

– Mennyire hatékony a nyelvtanulás ilyen körülmények között?

– Ez is korosztályfüggő. A haladókkal szerintem könnyebb a helyzet, hiszen önállóbban tudnak dolgozni. A kezdő lépéseket megtevőknek nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, illetve nyilván lassabban lehet velük haladni.

– Van már terv a számonkérésre, az év végi értékelésre? Mennyire tükrözi a diák teljesítményét, ha a szülő oldja meg helyette a feladatokat?

– El tudom képzelni, hogy az alsó évfolyamosok inkább csak írásbeli visszajelzést kapnának a konkrét jegy helyett, de erről helyben kell dönteni.

– Igaz lehet az oktatási rendszer egészére, hogy teher alatt nő a pálma? A sok nehézség ellenére számtalan ötlet születhet, mert a kényszerű helyzet kedvez a kreativitásnak, az innovációnak?

– Egészen biztos vagyok abban, hogy rengeteg energia mozdult meg a pedagógustársadalomban, és másoktól is kapunk ötleteket. Ezek egy része biztosan hasznosul a következő tanévekben is. A felsőbb évfolyamokon, leginkább az érettségi előtt állóknál felmerülhet akár a kontaktórák számának csökkentése is, kiegészítve az egyéni vagy csoportos konzultációkkal. De azt gondolom, hogy ezt is csak a helyi ismeretek, az iskolák tanárainak közös döntése alapján érdemes vizsgálni.