Jótékonyság vagy üzlet?
A koronavírus megállíthatatlannak tűnő terjedését az egészségügyön kívül is sokan, sokféle módon igyekeznek mérsékelni a maguk lehetőségeivel, ebben jelentős szerepet játszanak a könnyűzene hazai szereplői is. Azt már nehéz eldönteni, hogy hol végződik az önzetlenség, és hol kezdődik egy másik emberi tulajdonság, az önös érdek.
Az ember egyik alaptulajdonsága a szeretet, mások megbecsülése és a jótékonyság. Kétszer ad, ki gyorsan ad, tartja az ősi bölcselet, és amikor nagy a baj, nem számít, hogy a segítség kitől érkezik. Népszerű énekesek és zenekarok lépnek színre új vagy már közismert szerzeményekkel, közöttük az LGT 1975-ben megjelent Neked írom a dalt című felvételével, amelynek szövegrészleteit ezúttal több híres zenész mondja.
Az efféle kampányok árnyoldala, amikor valaki a maga népszerűsítése céljából teszi közzé viccesnek gondolt cselekvéseit. Egyre több az olyan klip, amelyben az előadó saját kényszerű otthon tartózkodását parodizálja, illetve életképeiből állít össze filmet. Az is előfordul, hogy a jelenethez hasonló már látható volt több évtizeddel korábban: az előadó egymás után dob el nagy méretű lapokat, amelyekről felolvasta a rajtuk lévő szavakat, jóllehet pontosan ugyanezt tette a 60-as évek közepén Bob Dylan is a Don’t Look Back klipjén.
A pop-rock világában nem ritka, hogy óriási tömegek rokonszenvét megmozgató rendezvényeket szerveznek. 1971 nyarán George Harrison hívta össze zenész barátait, hogy a közös koncertjükből, valamint annak hang- és képanyag-forgalmazásából származó bevétellel támogassák a korábbi Kelet-Pakisztán, mai nevén Banglades éhező millióit. Segítségét az onnan származó szitárművész, Ravi Shankar kérte, rajtuk kívül a fellépők között volt Ringo Starr, Eric Clapton és Bob Dylan. További ügyintézés végett a bevételeket az UNICEF kapta, a felvételek szerzői jogi kérdései azonban csak évtizedek múlva rendeződtek.
Az afrikai éhezők megsegítésére szintén nemzetközi hírességekkel szervezett közös éneklést a Boomtown Rats együttes addig nem túl sikeres ír énekese, Bob Geldof 1985-ben. Csaknem egyidejűleg Amerikában is hasonló jótékonysági lépésre szánta el magát Lionel Ritchie és Michael Jackson. We Are The World című szerzeményüket országuk neves muzsikusaival énekeltették fel, majd Londonban és Philadelphiában a két ország meghívott hírességeinek fellépéseivel folytatták. Úgy a dalt, mint a két rendezvényt erős bírálatok érték, mondván, hogy több figyelmet kapott a lemeztámogató Pepsi cég, mint a segítségre kiválasztott Etiópia, ráadásul a koncertek esetében a járulékos költségek levonása után a bevételnek csak töredéke jutott a rászorulóknak. 1985. május 20–21-én hard rock műfajú zenészek gyülekeztek az énekes Ronnie James Dio hívására az egyik amerikai kiadó stúdiójában, hogy felvegyék Stars című számát, amelynek sorai a világ szegényeinek szóló adományozást kértek: „Énekesek és dalok egyedül nem segíthetnek, ezért szólítunk most mi is benneteket.” Mindez a We Are The World ellenében történt, ahová a keményebb zenei vonalnak csak néhány képviselőjét hívták meg. Ez az elhatárolódás megkérdőjelezte a hangzatos „Mi vagyunk a világ” mondat őszinteségét, Dio ezért készítette el a Motörhead, Rush, Kiss, valamint mások koncert- és stúdiófelvételeiből a Hear ’n Aid albumot.
Ugyancsak a több ismert zenész részvételével készült kislemezek bevételével enyhítették az 1988-as örmény földrengés következményeit. Közöttük volt a Rock Aid Armenia név alatt megjelent Deep Purple-örökzöld, a Smoke On The Water, amelyen Ian Gillan, Ritchie Blackmore, David Gilmour, Paul Rodgers, Brian May és más hírességek hallhatók.
A jelenlegi magyarországi kezdeményezés annyiban különbözik a többnyire pénzügyi és elszámolási gondokkal végződő nemzetközi rendezvényektől, hogy napjaink műszaki lehetőségeit kihasználva, bárki mobiltelefonnal juttathatja a világhálóra Maradj otthon! felhívását. Sajnos nem mindenki törődik a minőséggel, márpedig a képileg egymástól alig különböző felvételek és jelszavak vég nélküli megjelenése egy idő után érdektelenné teszi a célközönséget. Amikor a járvány már elmúlt, elválik, hogy kinél volt őszinte és tartós a jótékonyság, és kinél tartott csupán addig, amíg azzal saját népszerűségét növelhette.
