Nem számítanak nagy inflációra a szakértők
A vírusjárvány fékezte gazdaság megsegítésére fordított hatalmas állami támogatások ellenére sem számítanak gazdasági szakértők rövid távon az inflációs nyomás növekedésére. Az eladósodottság növekedésével azonban fordulhat a helyzet.
A müncheni egyetem gazdaságkutató intézete, az ifo (ifo Institut – Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung an der Universität München e. V.) elemzése szerint egyelőre szó sincs az inflációs nyomás növekedéséről, éppen ellenkezőleg, a fogyasztói árak csökkenését várják. Érvelésük szerint ugyanis a krízist követően a kormányok és a vállalatok által felhalmozott adóssághegyek miatt csak lassú ütemben lendül fel a gazdaság.
Nemcsak a kínálat, a kereslet is csökken, ezért rövid távon nem kell számítani inflációra – mutatott rá Clement Fuest, az ifo elnöke. A zárlat felszámolása a kínálatot megemeli majd, de a kereslet ezzel nem tud majd lépést tartani, mivel „a krízis miatt sokan elveszítik majd jövedelmüket, tartalékaikat és vagyonukat” – közölte. Számos vállalat mindemellett súlyosan eladósodva kerül majd ki a válságból és nem akar majd emiatt beruházni.
Rövid távon több közgazdász sokkal inkább a fogyasztói árak csökkenését, mintsem növekedését várja. „Tekintettel a recesszió súlyosságára és az olajárak zuhanására, a fogyasztói árak emelkedésének mértéke 2020-ban lényegesen elmarad majd az előző évitől” – véli Michael Menhart, a Munich Re viszontbiztosító társaság szakértője.
A járvány okozta válság sokkal inkább deflációhoz, mint inflációhoz vezet – mondta Markus Demary, az Institut der deutschen Wirtschaft Köln e.V. (IW) monetáris politikai és pénzügyi szakértője.
Katharina Utermöhl, az Allianz vezető közgazdásza szerint is „deflációt fog okozni rövid távon a Covid-krízis”. A biztosító társaság az idén Európában 0,2 százalékos, jövőre pedig 1,6 százalékos inflációt vár.
Hasonló véleményen van Jürgen Michels, a BayernLB vezető közgazdásza: „rövid távon teljesen nyilvánvaló számomra, hogy az inflációs nyomás inkább enyhülni fog, mint erősödni, jórészt az olajárcsökkenésnek köszönhetően is”.
A járvány befejeztével azonban már nem ennyire egyértelmű a helyzet. „A jelentős mértékben megemelkedett államadósság és a jegybankok által indított eszközvásárlási programok mind az infláció emelkedését vetítik előre” – fejtette ki Clement Fuest. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a maga részéről nem számít az inflációs nyomás emelkedésre a krízist követően sem.
A Munich Re vezető közgazdásza, Michael Menhart sem várja az infláció növekedését. „Nagyjából a krízis előtti inflációra lehet számítani” – mondta.
Az Allianz szakértője Katharina Utermöhl viszont nem tartja egyértelműnek, hogy a vállalatok és a kormányok majd az adósság leépítésére összpontosítják erőfeszítéseiket, hiszen ez a pénzügyi válság után sem így történt sok ország esetében. Véleménye szerint az emelkedő inflációt éppen hogy az adósságteher enyhítésére lehet majd kihasználni.
Inflációs nyomást okozhat a Munich Re közgazdásza szerint az is, hogy a beruházások helyett az adósságtörlesztésre összpontosító vállalatok nem fogják tudni felfuttatni a termelésüket annyira, hogy az lépést tartson a normalizálódó nemzetgazdaság keresletének a növekedésével.
A BayernLB szakértője is lehetségesnek tartja az inflációs nyomás növekedését a válság után, „de csak azt követően, hogy a nemzetgazdasági teljesítmény visszaállt a krízis előtti szintre”, ami Jürgen Michels szerint legkorábban 2022-23-ban következhet be. Kifejtette, az infláció növekedése mellett szól a belföldi termelés részarányának növelésére irányuló törekvés, a készletfelhalmozás, valamint az is, hogy a kormányok adóemeléssel igyekeznek majd az államadósság törlesztéséhez szükséges forrásokat előteremteni.
