Cigányok ideje

Az atrocitások főszereplői bűnözésből élő cigányok, akik nem hajlandók betartani a járvány miatt elrendelt szigorú korlátozásokat. A dél-erdélyi Vajdahunyad egyik szegregátumából az ortodox húsvét előestéjén egy iratok nélküli, agresszív biciklist akartak előállítani a rendőrök, ám az előrehaladottan ünnepi hangulatba hevült népes rokonság kőzáporral támadt rájuk. A család randalírozásának csak figyelmeztető lövéssel lehetett véget vetni a hatósági erősítés megérkeztével.

A Brassó megyei Feketehalmon is összecsapások történtek, amikor a csend­őrség és a rendőrség véget akart vetni a helyi cigányok közti összetűzésnek. Meglehet, hiba volt az egymást agyabugyáló emberek szétválasztása, mivel mindkét társaság az egyenruhások ellen fordult. Négy rendfenntartó megsérült a kőzáporban. 

Brassó megye egy másik településén, Négyfaluban is őrjöngő cigányok támadtak a csendőrökre, itt is figyelmeztető lövéseket kellett leadni, akárcsak Bukarest egyik kerületében, Rahovában, ahol szintén verekedő cigányokat voltak kénytelenek megfékezni az egyenruhások. 

Hatósági beavatkozásra volt szükség a dél-romániai Ploiești-ben és a Dâmbovița megyei Vizureşti-ben is, utóbbi településen Kusturica-filmbe illően a temetőben dáridóztak hangos manelére (a hazánkban ismert mulatós „zene” romániai megfelelője) a falu lakói, hangos kurjongatással táncba invitálva az ott nyugvókat. A bizarr kegyeletsértésnek a rendőrség vetett véget. A hatóságok a hasonló esetek felderítése és felszámolása érdekében helikoptereket, éjjellátókat és drónokat is bevetnek Bukarestben és több megye problémás részein Argeşben, Călărași-ban, Giurgiuban, Ialomițában, Ilfovban, Prahovában és Teleormanban.

Keleti szomszédunk állampolgárai közül a legutóbbi, 2011-es népszámlálás során ugyan csak nem egészen 620 ezren vallották magukat cigánynak, ám a szakértők (demográfusok, szociológusok) közmegegyezéses álláspontja szerint valós számuk meghaladja az 1,6 milliót. Közülük mintegy 600 ezren a több mint 2000 romániai és erdélyi gettóban élnek.

E telepekről, de azokon kívülről is a románokhoz és az erdélyi, valamint a moldvai magyarokhoz hasonlóan sokan rajzottak Nyugat-Európába, főleg Olaszországba, Spanyolországba, Franciaországba, Angliába és Németországba. Több százezres, jórészt teljesen képzetlen tömegről van szó, közülük nagyon sokan bűnözésből tartják fenn magukat. Nem mintha az otthon maradottakkal könnyű lenne együtt élni. Székelyföldön az elmúlt években több esetben fizikai atrocitásig fajultak a cigányok kegyetlen állattartási szokásai, jószág- és terménylopásai, erőszakoskodásai.

A külföldre települtek között vannak, akik ennél nagyobb téttel játszanak. Meghatározóak a prostitúcióban és a koldusmaffiában, de a használtautó-kereskedelem szürkezónájában is jelentős arányban vesznek részt, miközben a lopás, a betörés, a rablás sem derogál nekik.

Mindez konfliktusokat szül Nyugat-Európában. Nápolyban felháborodott helyiek 2012-ben felgyújtottak több cigánytábort a közbiztonság látványos romlása miatt. A Scotland Yard a román hatóságok segítségét kérte a koldusmaffia elleni küzdelemben. E bűnözéstípus gyakran gyerekkereskedelemmel vagy akár emberrablással is együtt jár. Írországban pedig a rabszolgatartás a romániai bűnözői körök fő szakterülete: áldozataikat bizonyos helyeken munkára kényszerítik, fizetésüket pedig elveszik.

Kölnben tavaly februárban robbant a botrány. Kiderült, hogy a romániai koldusmaffia utcazenészektől, egyéb köztéri művészektől szedett védelmi pénzt, és amikor egy aszfaltgrafikus nem engedett a fenyegető zsarolásnak, brutálisan megverték. A banda fejét letartóztatták, de ez csak a jéghegy csúcsa, és a nyugat-európai konfliktusok kényszerű repatriálódása, a képzetlen, dologtalan tömegek hazatérése, az ingyenes ellátásuk elmaradása esetére nyíltan kilátásba helyezett fosztogatás fenyegetése idővel etnikai és szociális polgárháborúhoz vezethet.