Hazahozták őket

A Külgazdasági és Külügyminisztérium az elmúlt hetekben számos mentesítő járatot indított a külföldön rekedt magyarokért, például Észak-Amerikába vagy Kambodzsába; Ausztria Tirol tartományából pedig mintegy félezer honfitársunkat szállították haza különbuszokkal. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Országgyűlés április 7-i ülésén arról beszélt, 7995 magyar állampolgárt hoztak haza, és még 928 hazaszállítását kell megszervezniük

Az akcióban Magyarország külképviseletei is jelentős szerepet játszottak. A külügyi segítséggel hazamenekített magyarok lapunknak elmondták, a nagykövetek, a konzuli hivatalok munkatársainak segítőkészsége nélkül biztosan külföldön ragadtak volna.

Boldog tudatlanságban

Laczó Attila családjával március 4-én érkezett a Fülöp-szigetekre, a Manilától ötszáz kilométerre elterülő Cebu szigetére. Vészhelyzetnek nyomát sem látták, amikor Rátkai Balázs, a manilai magyar konzul értesítette őket, a légi közlekedés hamarosan le fog állni.

– Mivel utazásunkat bejelentettük a követségen, így folyamatosan kapcsolatban voltunk a konzullal. Amikor törölték a visszafelé közlekedő járatunkat, fogalmunk sem volt, hogyan jutunk haza. A konzul felhívott minket, hogy március 24-én indul Ceburól egy cseh mentesítő járat, amire már minden helyet lefoglaltak – idézte fel a történteket.

A konzul azt ajánlotta, menjenek ki a repülőtérre, és iratkozzanak fel a várólistára, mert biztosan lesznek olyan utasok, akik a foglalás ellenére nem jelennek meg. Így is történt, a gépen legalább harminc szabad hely volt még. A járat Prágáig ment, ahol Csitári-Rákóczy Gábor, a prágai magyar követség munkatársa azzal várta őket, hogy helyet foglalt nekik egy Bécsbe tartó osztrák mentesítő buszra. Bécsbe érkezvén felhívták dr. Orbán Krisztinát, a bécsi magyar nagykövetség munkatársát, aki kijött eléjük a pályaudvarra, segített a jegyvásárlásban, és egészen addig velük volt, amíg a Budapestre tartó vonattal el nem indultak.

K. Dorka március elején indult Budapestről Ecuadorba önkéntes munkát végezni. Ekkor a dél-amerikai országban még csak két fertőzött volt, és álmában sem gondolta volna, hogy a világtól teljesen elzárt vidéki kávéültetvényt a járvány miatt négy hét múlva el kell majd hagynia. Mivel nem regisztrált a konzuli szolgálatnál, így a hivatalnál senki nem tudta, hogy Ecuadorban tartózkodik. Internet csak az egyórányi gyaloglásra lévő faluban volt, ahová három-négy naponta ment, így a hírektől teljesen elzárva, ahogy ő fogalmazott, egyfajta boldog tudatlanságban teltek napjai.

Azután hirtelen minden megváltozott. A kávéültetvény munkaadója hívta fel a figyelmüket arra, hogy a faluba inkább ne menjenek, mert a járvány miatt a helyiek félnek az idegenektől. K. Dorka a településen nem ezt tapasztalta, viszont igencsak meglepődött, amikor március végén megnézte az ecuadori magyar konzuli szolgálat honlapját, ahol az alábbi felhívást tették közzé:

„A nemzetközi repülőtársaságok gépei továbbra is beutazhatnak üresen Quito repülőterére, és az ott rekedt turistákat elszállíthatják, azonban ezek a lehetőségek is folyamatosan szűkülnek. Emiatt javasoljuk a még Ecuadorban tartózkodó honfitársainknak, hogy haladéktalanul intézkedjenek hazautazásukról.”

Felvette a kapcsolatot Sipos Évával, a Quitóban szolgáló magyar konzullal, aki azt javasolta neki, azonnal utazzon Quitóba, ahonnan egy Spanyolországba tartó mentesítő járattal el tudja hagyni Ecuadort, onnan pedig a Wizz Airrel repülhet Budapestre.

K. Dorka 150 kilométerre volt a quitói repülőtérről, Ecuadorban pedig délután két órától kijárási tilalmat rendeltek el. A települések átmenő forgalmát szigorúan felügyelték: az ellenőrző pontokon csak az áruszállító járműveket engedték át, a tömegközlekedés pedig egyáltalán nem működött. Ha sikerül is eljutni a fővárosba, nem volt garancia arra, hogy felfér a repülőgépre, onnan pedig még nehezebb lett volna visszajutni a faluba.

– Hálás vagyok a magyar konzulnak, hogy ennek ellenére az utazást javasolta. Megnyugtatott, akkor is érdemes a repülőtérre mennem, ha a járat nem igazolja vissza a jelentkezésemet, mert a helyszínen lehetőség adódhat pluszjegyek vásárlására. Szerencsére a repülőtérig tartó út zökkenőmentes volt, a konzulátustól kaptam utazási engedélyt. Az indulás előtti éjszakát egy ismerősömnél töltöttem, ahonnan Sipos Éva személyesen vitt ki a repülőtérre. Kinyomtatta a repülőjegyeimet, és hasznos információkkal látott el, kihez forduljak Spanyolországban, ha valami baj lenne – mesélte.

Belga barátnője azt a választ kapta hazája konzulátusától, hogy oldja meg egyedül a hazajutást. A nő végül nem is fért fel arra a járatra, amivel K. Dorka Madridba, majd Barcelonába, onnan pedig április 2-án Budapestre repült. A spanyol fővárosban a madridi magyar nagykövetség egyik munkatársa, Barcelonában pedig az ottani magyar konzul hívta fel telefonon, hogy megérkezett-e Spanyolországba, és érdeklődtek, minden rendben van-e.

Kaotikus járatfoglalás

Szűcs Ernő a járvány európai kitörésekor a grúz hegyekben kirándult, fogalma sem volt a veszélyhelyzetről. Amikor a légitársaságtól e-mailben azt az információt kapta, hogy törölték a Budapestre tartó járatot, azonnal kiment a kutaiszi repülőtérre, ahol azzal kellett szembesülnie, hogy szinte minden járatot töröltek.

– Dr. Farkas Anikó, a tbiliszi magyar konzul telefonon folyamatosan tartotta bennünk a lelket. Már több járatra is feleslegesen vettünk jegyeket, mert utólag mindet törölték, és eléggé kétségbeestünk. A konzul asszony értesített, hogy indul egy gép Tbilisziből Berlinbe, majd azt tanácsolta, a Berlin–Budapest járatra azonnal foglaljunk helyet. Várt minket a repülőtéren, és elkísért a tranzitzóna bejáratáig. Baj esetére megadta a berlini konzulátus munkatársának telefonszámát is, aki kijött elénk a berlini repülőtérre – elevenítette fel a történteket Szűcs Ernő.

Grúziában egy amerikai barátjuk szintén segítséget kért hazája nagykövetségétől, de csak annyit válaszoltak, hogy keressen fel a problémájával egy utazási irodát. Vele az is megtörtént, hogy érvényes jeggyel sem engedték felszállni a repülőgépre.

Jákli Csilla március első két hetében tartózkodott Costa Ricán, ahol eleinte nem volt különösebb veszélyérzete, de pár nap alatt hirtelen minden megváltozott: lezárták a strandokat és a vendéglátóhelyeket is. Eredetileg március 16-án Madridon át érkezett volna Bécsbe, de néhány nappal az indulás előtt kapta a hírt, hogy Ausztria már nem fogad gépeket Spanyolországból. A légitársaság még akkor is azzal hitegette az utasokat, hogy a szóban forgó gép elindul, amikor a bécsi repülőtér hivatalos oldalán már a törlésekről tájékoztattak.

Erre olyan útvonallal akartak próbálkozni, amely nem érinti Spanyolországot vagy Olaszországot, ezért jegyet foglaltak egy Panamába, majd Isztambulba tartó járatra, ám ezt végül szintén töröltek.

– Kaotikussá és bizonytalanná vált a foglalás, mert olyan járatokra is lehetett még foglalni, amelyekről már e-mailben hivatalos értesítést kaptunk, hogy törölték. Több konzulátussal is felvettük a kapcsolatot, míg végül a mexikói magyar követségről telefonáltak édesanyámnak, hogy felférünk egy cseh mentesítőre – mesélte a Demokratának.

Jákli Csilla negyvenórás repülőút után, Kanada és Izland érintésével érkezett Prágába, ahol Szesztai Dávid, a magyar nagykövetség munkatársa várta őt és a gépen lévő magyarokat.

– Hálásak vagyunk neki, mert egyrészt folyamatosan tájékoztatta a családtagjainkat, másrészt kisbuszt szerzett, ami Budapestre vitt minket – tette hozzá.

Világvége-hangulat

Ernst-Kurdi Eszter nyolc éve él férjével Kamerunban, ahol nyelvészeti kutatómunkával és bibliafordítással foglalkozik. Az afrikai országban egyik napról a másikra zárták le a repülőtereket. Férje svájci állampolgár, és jelentkeztek egy Zürichbe tartó svájci mentesítő repülőgépre. Magyarországra szerettek volna jönni, ezért a berni magyar nagykövetségen dolgozó konzultól kértek segítséget, hogyan utazzanak tovább Svájcból.

– Dr. Orbán Zsolt konzul felhívta a figyelmünket egy Baselból induló Wizz Air-járatra, meg is vettük rá a jegyet. Emellett fontos tanácsokkal is ellátott, miszerint a magyar hatóságok valószínűleg nem fogadják el a házassági anyakönyvi kivonatunk elektronikus másolatát, így fennállt a veszélye, hogy meghiúsul az utazás. Azt javasolta, kérelmezzem a magyarországi anyakönyvvezetőnél a dokumentum bejegyeztetését az elektronikus rendszerbe. Ez huszonnégy órán belül meg is történt. Azt is tanácsolta, írjak kérelmet az ORFK-nak, hogy a férjemet engedjék Magyarország területére, amelyre utólag tényleg szükségünk is volt – mondta Ernst-Kurdi Eszter.

Kérdésünkre hozzátette, Kamerunban nem rendeltek el kijárási tilalmat, hiszen az ottani életkörülmények miatt úgyis lehetetlen volna betartani. Nem ritka, hogy nyolcan-tízen laknak egy házban. A legtöbben egyik napról a másikra élnek, nem tudnak több napra előre bevásárolni. Az országban nincs tömegközlekedés, sokan taxival járnak, ezért nagy felháborodás fogadta azt a kormányzati döntést, hogy egy autóban legfeljebb három utast lehet szállítani.

Pallag Sámuel Bissau-Guineában önkéntes tanár, angolt és informatikát tanít. Miután az országban március közepén bezárták az oktatási intézményeket, először egyedül próbálta megoldani a hazajutást, sikertelenül: az egyik járatra nem fért fel, egy másikra pedig már nem tudott jegyet váltani. Ekkor fordult a lisszaboni magyar nagykövetséghez.

– A követség a légitársasággal egyezkedve, hosszas procedúra után tudott csak jegyet szerezni egy Lisszabonba tartó gépre. Ha erre sem nem jutok fel, biztos, hogy Afrikában ragadok. A követség a jegy árát is rendezte, én pénz hiányában nem tudtam volna kifizetni – mondta Pallag Sámuel, aki egy napot töltött a nagykövetségen, majd egy közvetett londoni járattal március 30-án érkezett Budapestre.

Wébel Zoltán Viktor a járvány kitörésekor Izlandon dolgozott egy hotelben, de a turistaforgalom megcsappanása miatt elbocsátották. Miután sorra törölték a Budapestre tartó járatokat, a konzuli szolgálattól kért segítséget.

– Eredetileg úgy volt, hogy a mentesítő csak az Amerikában tartózkodókat hozza haza, így nagy hálával tartozom a konzulátus közbenjárásáért, hogy felszállhattam a gépre Izlandon – mesélte.

Egy kollégája két nappal a gép indulása előtt szólt, hogy ő is szeretne Magyarországra menni, és dr. Haraszti Zsolt, az oslói magyar konzul azt is elintézte, hogy a megengedettnél nagyobb bőröndjét felvihesse.

Dr. Hardi Richárd misszionárius szem­orvos a Kongói Demokratikus Köztársaság déli részén fekvő Mbuji-Mayiban működtet egy szemészeti központot. A Nyolc Boldogság Katolikus Közösség által alapított klinika, amely többek között a magyarországi Hungary Helps program révén komoly hazai segítséget is élvez, évente 25 ezer betegnek nyújt ellátást, egyedüli ilyen szaklétesítményként egy nyolcmilliós tartományban.

Március elején egy hónapra a Hungary Helps program két önkéntese érkezett a misszióba. A program megvalósításáért felelős államtitkárság március közepén értesítette őket, hogy a légi közlekedés hamarosan leáll. Hardi Richárd úgy döntött, velük együtt ő is hazautazik, ezért a Kinshasából Brüsszelbe induló gépre vásárolt egy jegyet.

– Kongóban óráról órára változott a helyzet, korábban nem tapasztalt világvége-hangulat uralkodott. Még ott voltunk, amikor az államelnök bejelentette, hogy az európai helyzet miatt az országot teljesen lezárják. Becsekkolás közben derült ki, hogy csak Brüsszelig tudunk utazni, mert törölték a Brüsszel–Budapest járatot. Hálásak vagyunk az államtitkárságnak, amiért új jegyet vettek nekünk egy Budapestre tartó Wizz Air-gépre – mesélte Hardi Richárd.

A kijárási tilalom miatt kérdéses volt, hogyan jutnak ki Brüsszelből az ötven kilométerre lévő Charleroi repülőtérre. A brüsszeli magyar nagykövetség által értük küldött taxi először a nagykövetségre vitte őket, ahol megkapták a kinyomtatott repülőjegyeket, majd a Charleroi-ra, ahonnan a Budapestre tartó gép indult.

– Jó érzés, hogy nem hagytak magunkra, és gondoskodtak rólunk – mondott köszönetet a szemorvos.